• Tartalom

1979. évi 26. törvényerejű rendelet

1979. évi 26. törvényerejű rendelet

a szabadságvesztésre elítélt személyeknek büntetésük hazai végrehajtása céljából történő átadásáról szóló, Berlinben az 1978. évi május hó 19. napján kelt egyezmény kihirdetéséről1

2007.01.01.

(A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa2 megerősítő okiratának letétbe helyezése a Német Demokratikus Köztársaság3 Külügyminisztériumánál az 1978. évi november hó 3. napján megtörtént. Az egyezmény a Magyar Népköztársaság vonatkozásában az 1979. évi augusztus hó 26. napján lépett hatályba.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szabadságvesztésre elítélt személyeknek büntetésük hazai végrehajtása céljából történő átadásáról szóló, Berlinben az 1978. évi május hó 19. napján kelt egyezményt kihirdeti.

2. § Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:


„ Egyezmény
a szabadságvesztésre ítélt személyek átadásáról, büntetésük
végrehajtása céljából annak az államnak, amelynek
állampolgárai

A Szerződő Államok,
attól a szándéktól vezettetve, hogy a kölcsönös bizalmon és együttműködésen alapuló kapcsolataikat továbbfejlesszék,
figyelembe véve, hogy az elítéltek büntetésének abban az országban való végrehajtása, amelynek állampolgárai, hatékonyabban szolgálja az elkövetők megjavításának és átnevelésének célját,
a humanitás elvéből kiindulva,
a következőkben állapodtak meg:

1. cikk

A Szerződő Államok megállapodnak abban, hogy azokat az állampolgáraikat, akiket a másik Szerződő Államban szabadságvesztésre ítéltek, a két Állam egyetértése esetén büntetésük végrehajtása céljából átadják annak az Államnak, amelynek állampolgárai.
Az elítélt állampolgárságát a jelen Egyezményben részes államok joga alapján kell megállapítani. A Szerződő Állam állampolgára az a személy, aki ennek az Államnak a törvényei szerint ezen Állam állampolgárságával rendelkezik.

2. cikk

Az elítélt büntetésének végrehajtása végett az ítélet jogerőre emelkedése után adható át annak az Államnak, amelynek állampolgára.

3. cikk

Az az elítélt, akit büntetésének végrehajtása céljából az állampolgársága szerinti Államnak átadnak, ugyanazon cselekmény miatt, a jelen Egyezmény 15. cikkében meghatározott esetek kivételével, nem vonható újból büntetőjogi felelősségre.

4. cikk

Az elítélt az Egyezményben szabályozott eljárás szerint nem adható át, ha
a) annak az Államnak a joga alapján, amelynek az elítélt az állampolgára, az a cselekmény, mely miatt elítélték, nem bűncselekmény;
b) az elítéltet abban az Államban, amelynek állampolgára, az elkövetett cselekmény miatt már megbüntették, vagy felmentették, vagy az ellene indított eljárást megszüntették, illetőleg ha ennek az Államnak az illetékes hatóságai a büntetése végrehajtását elengedték;
c) a büntetés abban az Államban, amelynek az elítélt állampolgára, elévülés vagy ennek az Államnak a jogában meghatározott egyéb ok miatt nem hajtható végre;
d) az elítélt állandó lakóhelye annak az Államnak a területén van, amelynek bírósága az ítéletet hozta;
e) az elítéltnek az Egyezményben meghatározott feltételek szerinti átadásáról nem jött létre megállapodás.

5. cikk

Az elítélt átadására a büntetés végrehajtása céljából akkor kerül sor, ha az Állam, amelynek bírósága az ítéletet hozta, ezt javasolta és ha az az Állam, amelynek az elítélt állampolgára, hajlandó őt az Egyezmény feltételei szerint az ítélet végrehajtása céljából átvenni.
Az az Állam, amelynek az elítélt állampolgára, az ítéletet hozó bíróság Államánál kérheti az átadás lehetőségének megvizsgálását.
Az elítélt és hozzátartozói az elítélt átadása iránti kérelemmel az ítéletet hozó bíróság Államának, vagy annak az Államnak az illetékes hatóságaihoz fordulhatnak, amelynek az elítélt az állampolgára. Az ilyen kérelem lehetőségére az elítéltet figyelmeztetni kell.

6. cikk

Az Egyezménnyel kapcsolatos kérdésekben a Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül érintkeznek egymással. Minden Szerződő Állam közli a letéteményessel illetékes hatóságának megnevezését.

7. cikk

Az elítéltnek a büntetés végrehajtása céljából való átadása érdekében az ítéletet hozó bíróság Államának illetékes hatósága, az elítélt az állampolgársága szerinti Állam illetékes hatóságához fordul.
A megkeresés írásban történik. A megkereséshez mellékelni kell:
a) az ítéletnek és a felsőbb bíróságok esetleges határozatainak hiteles másolatát, az ítélet jogerőre emelkedését igazoló iratokat;
b) a büntetés letöltött és az ítéletet hozó bíróság Államának joga szerint még letöltendő részéről szóló iratot;
c) ha mellékbüntetést alkalmaztak, ennek végrehajtásáról szóló iratot;
d) az elítélés alapjául szolgáló büntető törvény rendelkezéseinek szövegét;
e) az elítélt állampolgárságáról szóló igazolást;
f) más olyan iratokat, amelyek csatolását az ítéletet hozó Állam hatóságai szükségesnek tartanak;
g) a megkeresésnek és mellékleteinek hiteles fordítását.
Szükség esetén annak az Államnak a hatóságai, amelynek az elítélt az állampolgára, további iratokat vagy adatokat igényelhetnek.

8. cikk

Annak az Államnak az illetékes hatósága, amelyiknek az elítélt az állampolgára, a lehető legrövidebb időn belül értesíti az ítéletet hozó Állam illetékes hatóságát, hogy az elítéltet az Egyezmény feltételei szerint átveszi-e vagy sem.

9. cikk

Az elítélt átadásának helyéről, idejéről és módjáról az érdekelt államok illetékes hatóságai állapodnak meg.

10. cikk

Az elítélttel szemben kiszabott büntetést az ítéletet hozó bíróság Államának bírósága által meghozott ítélet alapján kell végrehajtani.
Annak az Államnak a bírósága, amelynek az elítélt állampolgára, a meghozott ítélet alapján határozatot hoz annak végrehajtásáról; abban a szabadságvesztést saját Államának törvénye szerint, ugyanolyan tartamban határozza meg, mint amilyet az ítélet kiszabott.
Ha annak az Államnak a joga szerint, amelynek az elítélt állampolgára, az adott cselekményért kiszabható leghosszabb tartamú szabadságvesztés mértéke rövidebb az ítéletben kiszabott szabadságvesztésnél, a bíróság saját Államának joga szerint e cselekményért kiszabható leghosszabb tartamú szabadságvesztést állapítja meg.
Ha annak az Államnak a joga, amelynek az elítélt állampolgára, az adott cselekmény elkövetését nem fenyegeti szabadságvesztéssel, a bíróság saját Államának joga szerint szab ki az ítéleti büntetésnek leginkább megfelelő büntetést.
A büntetésnek azt a részét, amelyet az elítélt az ítéletet hozó bíróság Államában kitöltött, be kell számítani a büntetés tartamába, ha pedig szabadságvesztéssel nem járó büntetést állapítanak meg, ennek kiszabása esetén a büntetés kitöltött részét figyelembe kell venni.
Ha az ítéletben kiszabott mellékbüntetést még nem hajtották végre, az átadott elítélt Államának bírósága ezt a mellékbüntetést is megállapítja, ha ilyen büntetés az elkövetett cselekmény miatt saját Államának joga szerint is kiszabható. A mellékbüntetés megállapítására ennek a cikknek a szabályai alkalmazandók.

11. cikk

A büntetés végrehajtása végett az állampolgársága szerinti Államnak átadott személy tekintetében az elítélésnek ugyanazok a jogkövetkezményei, mint az átvevő Államban az ugyanilyen cselekmény miatt elítéltek esetében.

12. cikk

Annak a Szerződő Államnak az illetékes hatósága, amelynek az elítéltet a büntetés végrehajtása céljából átadták, értesíti az ítéletet hozó Állam illetékes hatóságát az Egyezmény 10. cikke értelmében hozott bírósági határozatról.

13. cikk

Az elítélt átadásáig le nem töltött büntetés végrehajtására, úgyszintén az ítélet végrehajtásáról szóló határozat meghozatala után a büntetés alól való teljes vagy részleges mentesítésre annak az Államnak a joga az irányadó, amelynek az elítéltet átadták.
Az elítéltet az az Állam részesítheti egyéni kegyelemben, amelynek a büntetés végrehajtása céljából átadták.
Az átadást követően az ítéletet hozó bíróság Államában és az elítélt állampolgársága szerinti Államban hozott közkegyelmi rendelkezések egyaránt alkalmazandók.
Az állampolgársága szerinti Államnak átadott elítélt ügyében hozott ítélet felülvizsgálatára csak annak az Államnak a bírósága jogosult, amelyben az ítéletet hozták.

14. cikk

Ha az elítélt büntetésének végrehajtása céljából történt átadását követően az ítéletet abban az Államban, amelyben azt meghozták, megváltoztatják, az erről szóló határozat másolatát és más szükséges iratokat meg kell küldeni azon Állam illetékes hatóságának, amelynek az elítéltet átadták. Ennek az Államnak a bírósága az ilyen határozat végrehajtásáról az Egyezmény 10. cikkében szabályozott módon dönt.
Ha az elítélt büntetésének végrehajtása céljából történt átadását követően az ítéletet abban az Államban, amelyben meghozták, azt a büntető ügy megszüntetésével hatályon kívül helyezik, az erről szóló határozat másolatát és hiteles fordítását végrehajtás végett haladéktalanul meg kell küldeni azon Állam illetékes hatóságának, amelynek az elítéltet átadták.

15. cikk

Ha az elítéltnek a büntetése végrehajtása céljából történt átadását követően az ítéletet abban az Államban, amelyben meghozták, hatályon kívül helyezik és új nyomozást vagy az ügy újbóli tárgyalását rendelik el, az erről szóló határozat másolatát és az ügy új elbírálásához szükséges egyéb iratokat meg kell küldeni azon Állam illetékes hatóságának, amelynek az elítéltet átadták, hogy az saját joga szerint dönthessen felelősségre vonásának kérdésében.

16. cikk

Minden Szerződő Állam megengedi, hogy az Egyezmény szerint harmadik Szerződő Államnak átadott elítéltet területén átszállítsák. Az átszállítás engedélyezése annak az Államnak a kérése alapján történik, amelyiknek az elítélt állampolgára.

17. cikk

Az elítélt átadásával kapcsolatban az átadás előtt felmerült költségeket az a Szerződő Állam viseli, amelyben a költségek felmerültek. Az elítélt átadásával kapcsolatos egyéb költségeket, egyebek között az átszállítással kapcsolatos költségeket is, az az Állam viseli, amelynek az elítélt állampolgára.

18. cikk

Az Egyezmény alkalmazása során felmerülő kérdéseket a Szerződő Államok illetékes hatóságai egyeztetés alapján oldják meg.

19. cikk

Az Egyezmény nem érinti azoknak az egyéb nemzetközi szerződéseknek a rendelkezéseit, melyeknek a Szerződő Államok részesei.

20. cikk

Az Egyezményt az aláíró Államoknak meg kell erősíteniük. A megerősítésről szóló okmányokat az Egyezmény letéteményesének teendőit ellátó Német Demokratikus Köztársaság kormányánál kell letétbe helyezni.
Az Egyezmény attól a naptól számított kilencvenedik napon lép hatályba, amikor a letéteményesnél a harmadik megerősítő okmányt letétbe helyezték. Annak az Államnak a tekintetében, amelyik megerősítő okmányát a letéteményesnél az Egyezmény hatálybalépése után helyezi letétbe, az Egyezmény megerősítő okmánya letétbe helyezésétől számított kilencvenedik napon lép hatályba.

21. cikk

Az Egyezmény öt évig marad hatályban. Ennek az időnek az elteltével az Egyezmény hatálya automatikusan, minden alkalommal újabb ötéves időtartamra meghosszabbodik.
Az Egyezményt minden Szerződő Állam felmondhatja az esedékes ötéves időtartam lejárta előtt 12 hónappal a letéteményeshez intézett írásbeli felmondással.

22. cikk

Az Egyezmény hatálybalépése után valamennyi Szerződő Állam hozzájárulásával más Államok is csatlakozhatnak a csatlakozásról szóló okiratoknak a letéteményesnek való átadása útján. A csatlakozás kilencven nappal azután lép hatályba, hogy a letéteményes a csatlakozáshoz való hozzájárulásról szóló utolsó értesítést megkapta.

23. cikk

A letéteményes haladéktalanul értesíti az Egyezmény minden aláíróját, valamint az Egyezményhez csatlakozott Államokat a megerősítő okmányok, illetőleg a csatlakozási okmányok letétbe helyezésének időpontjáról, az Egyezmény hatálybalépésének időpontjáról, továbbá az Egyezményből folyó más értesítések beérkezéséről.

24. cikk

Az Egyezmény letéteményese megteszi a szükséges intézkedéseket az Egyezménynek az Egyesült Nemzetek Szervezeténél az Alapokmánynak megfelelően történő nyilvántartásba vétele iránt.

25. cikk

Az Egyezményt a letéteményesnél kell letétbe helyezni, amely az Egyezmény megfelelően hitelesített másolatait megküldi mindazoknak az Államoknak, amelyek az Egyezményt aláírták, illetve csatlakoztak hozzá.
Készült Berlinben, 1978. május 19-én, egy példányban, orosz nyelven.”

3. §4 E törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1979. évi augusztus hó 26. napjától kell alkalmazni. Végrehajtásáról az igazságügyért felelős miniszter az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben gondoskodik.5

1

A kihirdetés napja: 1979. november 10.

2

Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (2) bekezdése a Népköztársaság Elnöki Tanácsát megszüntette.

3

A Német Demokratikus Köztársaság államisága megszűnt.

4

A 3. § a 2006: CIX. törvény 162. § (3) bekezdésének l) pontja szerint módosított szöveg.

5

Végrehajtására lásd a 114/1980. (IK. 7.) IM utasítást.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére