• Tartalom

1966. évi 10. törvényerejű rendelet

1966. évi 10. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság1 Kormánya és a Lengyel Népköztársaság2 Kormánya között a nemzetközi gépjárműfuvarozás tárgyában Budapesten, 1965. július hó 18. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről3

2007.01.01.

(A kormányjóváhagyásról szóló jegyzékváltás 1965. évi november hó 19. napján megtörtént.)

1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa4 a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Lengyel Népköztársaság Kormánya között a nemzetközi gépjármű-fuvarozás tárgyában Budapesten, 1965. évi július hó 18. napján aláírt Egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:


„ EGYEZMÉNY

a Magyar Népköztársaság Kormánya
és a Lengyel Népköztársaság Kormánya között
a nemzetközi gépjármű-fuvarozásról

A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Lengyel Népköztársaság Kormánya attól a szándéktól vezetve, hogy a két ország közötti és azok területén áthaladó, autóbusszal végzett személyfuvarozást, valamint a közúti árufuvarozást megkönnyítse és továbbfejlessze, a következőkben állapodott meg:

I. Személyfuvarozás

1. cikk

Mindkét Szerződő Fél feljogosítja a másik Szerződő Fél fuvarozóit, hogy a 2. cikkben foglalt rendelkezések figyelembevétele mellett, autóbusszal a két Szerződő Fél területe között, valamint azokon át fuvardíj ellenében vagy saját számlára személyfuvarozásokat végezhessenek.

2. cikk

(1) Rendszeres autóbuszfuvarozások csak akkor bonyolíthatók le, ha azok végrehajtására mindkét Szerződő Fél illetékes szervei közös egyetértésben engedélyt adnak.
(2) Rendszeres autóbuszfuvarozásnak az autóbusszal végzett olyan személyfuvarozás minősül, amelyet meghatározott útvonalon, előre jóváhagyott és meghirdetett menetrend, valamint díjszabás alapján bonyolítanak le, s amelynek során a kiinduló és végpontokon, továbbá esetleg az útvonalaknak az engedélyben meghatározott más pontjain utasokat vesznek fel vagy tesznek le.
(3) Minden rendszeres fuvarozást végző autóbusznak rendelkeznie kell az (1) bekezdésben említett engedély fénymásolatával, amelyet az ellenőrző szervek kívánságára fel kell mutatni.

3. cikk

(1) Minden, személyfuvarozást végző autóbusznak az autóbuszt nyilvántartó ország jogszabályainak megfelelően kiállított ellenőrző okmánnyal kell rendelkeznie.
(2) Az ellenőrző okmányt az ellenőrző szervek kívánságára fel kell mutatni.

II. Árufuvarozás

4. cikk

Mindkét Szerződő Fél feljogosítja a másik Szerződő Fél fuvarozóit, hogy tehergépjárművel a két Szerződő Fél területe között, valamint azokon át fuvardíj ellenében vagy saját számlára fuvarozásokat végezhessenek.

5. cikk

A 4. cikkben említett fuvarozásokhoz a másik Szerződő Fél illetékes szervének engedélye szükséges.

6. cikk

(1) Nem szükséges engedély:
a) vásárok és kiállítások céljára szolgáló tárgyak,
b) kulturális, sport, szociális és egyéb, hasonló célokat szolgáló, mindenféle berendezések, állatok és tárgyak,
c) átköltözködési ingóságok,
d) hullák
fuvarozásához.
(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontjaiban felsorolt fuvarozások csak akkor engedélymentesek, ha a rakományt a gépjárművet nyilvántartó ország területére vissza vagy harmadik ország területére tovább fuvarozzák.

7. cikk

(1) Az árufuvarozásra jogosító engedélyt minden gépjárműre vagy gépjárműszerelvényre külön kell kiadni.
(2) Egy engedély a másik Szerződő Fél területére és területéről vagy azon áthaladó, egyszeri oda- és visszafuvarozásra jogosít.
(3) Az engedélyeket az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága TRANS/213 Add. 1./sz. kiadványa 3. mellékletének megfelelő alakban kell kiállítani.
(4) Az engedély-űrlapokat a Szerződő Felek illetékes szerve saját nyelvén nyomtatja ki és azokat a fuvarozó államának nyelvén tölti ki.

8. cikk

(1) Mindkét Szerződő Fél illetékes szerve:
a) felhatalmazást kap arra, hogy az 5. cikknek megfelelő engedélyeket a másik Fél nevében kiadhassa,
b) a kölcsönösségi elv figyelembevételével minden év november 30-áig közösen megállapítja a következő évre szóló engedélyek mennyiségét,
c) minden év december 31-éig megküldi egymásnak a b) pont szerint megállapított mennyiségű, sorszámmal ellátott, kitöltetlen, aláírt és lebélyegzett engedély-űrlapot,
d) a rendelkezésre bocsátott engedély-űrlapokat kitölti, aláírással és pecséttel látja el, majd saját állama fuvarozói részére kiadja,
e) minden negyedév végén a felhasznált engedélyek másolatait egymásnak visszaküldi.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a 19. és 20. cikkekben említett engedélyekre.

9. cikk

Jelen Egyezmény alapján a Szerződő Felek területe között, fuvardíj ellenében végzett árufuvarozásokra a Genfben, 1956. május 19-én kelt, a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről szóló Egyezmény (CMR) 1-41. cikkeit kell alkalmazni.

10. cikk

A saját számlára végzett fuvarozások esetében valamennyi gépjárműnek, illetve gépjármű-szerelvénynek ellenőrző okmánnyal kell rendelkeznie, amelynek legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:
a) az okmány kiállításának helye és ideje,
b) az áru átvevőjének megnevezése és címe,
c) az áru megnevezése és a csomagolás módja,
d) a szállító neve és címe,
e) az áru mennyisége bruttó súlyegységben, térfogategységben, darabszámban vagy más mértékegységben,
f) a szállító aláírása.

III. Vámrendelkezések

11. cikk

Mindkét Szerződő Fél gépjárműveit, amelyek a másik Szerződő Fél területére ideiglenesen lépnek be, vámokmányok bemutatása, vámbiztosíték és vámilleték letétele nélkül előjegyzési eljárásban kell vámkezelni.

12. cikk

(1) Az egyik Szerződő Fél tehergépjárműveit, pótkocsijait és szállítótartályait, amelyeket e Fél vámszervei vámzárral láttak el, és az ezekben szállított áruküldeményeket a másik Szerződő Fél határállomásán nem vonják vámvizsgálat alá, kivéve, ha az út folyamán a vámzárak megsérültek, vagy más indokolt esetekben.
(2) Az (1) bekezdésben említett gépjárműveknek, pótkocsiknak és szállítótartályoknak meg kell felelniök a Genfben, 1959. január 15-én kelt, a TIR-igazolvány fedezetével történő nemzetközi árufuvarozásra vonatkozó Egyezmény 3. és 6. mellékleteiben foglalt műszaki feltételeknek. Ezeket a tehergépkocsikat, pótkocsikat és szállítótartályokat a TIR-Egyezmény 5. és 8. mellékleteiben foglalt mintának megfelelő alkalmassági igazolással kell ellátni.

13. cikk

A tehergépjárművekben, pótkocsikban és szállítótartályokban vámzár alatt szállított áruküldeményeket a vámszervek felügyelete mellett kell berakni és ezt a fuvarlevélben vagy a 10. cikkben előirányzott ellenőrzőokmányon fel kell tüntetni.

14. cikk

(1) Az egyik Szerződő Fél gépjárművezetője - a másik Szerződő Fél területére történő megérkezése után - köteles a fuvarlevél vagy a 10. cikkben előirányzott ellenőrzőokmány egy másolati példányát e Fél határvámhivatalának átadni.
(2) Az egyik Szerződő Fél tehergépjármű-vezetője, aki vámzár alatt levő árut szállít a másik Szerződő Fél területére, köteles ezt az árut hiánytalanul, változatlan, állapotban és sértetlen vámzárral az áru kezelését végző vámhivatal, tranzitszállítás esetén a kiléptető határvámhivatal elé állítani.

15. cikk

Azokat a tehergépjárműveket, pótkocsikat, illetve szállítótartályokat, amelyekkel - a fuvarlevélből vagy az ellenőrzőokmányból kétségtelenül kitűnően - gyorsan romló árukat fuvaroznak, a határvámkezelésnél elsőbbségben kell részesíteni az egyéb árukat továbbító járművekkel és szállítótartályokkal szemben.

16. cikk

A jelen Egyezmény alapján fuvarozást végző fuvarozók - ha ennek során a másik Szerződő Fél területén érvényes vámelőírásokat megsértik - ezért korlátlan felelősséggel tartoznak.

17. cikk

Jelen Egyezmény III. részének rendelkezései hatályukat vesztik, ha az azokban érintett kérdéseket - a két országot is kötelező - többoldalú megállapodás keretében szabályozzák.

IV. Általános rendelkezések

18. cikk

A jelen Egyezménnyel szabályozott fuvarozásokat csak olyan fuvarozók végezhetik, akik erre saját országuk jogszabályai szerint jogosultak és olyan gépjárművekkel, amelyek saját országuk nyilvántartásában szerepelnek.

19. cikk

Olyan fuvarozásokhoz, melyeknél a gépjármű, vagy a gépjármű-szerelvény rakottan vagy rakomány nélkül meghaladja a másik Szerződő Fél területén engedélyezett legnagyobb járműméreteket, illetőleg súlyokat, valamint veszélyes áruk fuvarozásához, e Szerződő Fél illetékes szerveinek esetenkénti különleges engedélye szükséges.

20. cikk

(1) Ez az Egyezmény nem jogosítja fel az egyik Szerződő Fél fuvarozóit arra, hogy a másik Szerződő Fél területén fekvő két hely között utasokat vagy árukat fuvarozhassanak. E korlátozás nem vonatkozik a rendszeres autóbuszfuvarozásokra, ha a jelen Egyezmény 2. cikke szerint kiadott engedély ezt lehetővé teszi.
(2) Az egyik Szerződő Fél fuvarozói a másik Szerződő Fél területéről harmadik ország területére vagy harmadik ország területéről a másik Szerződő Fél területére irányuló fuvarozást csak a másik Szerződő Fél illetékes szervének különleges engedélyével végezhetnek.

21. cikk

Minden olyan természetes vagy jogi személynek, akinek lakhelye vagy telephelye az egyik Szerződő Fél területén van és aki gépjárművével jelen Egyezmény alapján a másik Szerződő Fél területén fuvarozást végez vagy közlekedik, olyan - a másik Szerződő Fél előírásainak megfelelő - biztosítással kell rendelkeznie, amely a gépjármű közlekedése során a másik Szerződő Fél területén harmadik személyeknek okozott károkból eredő polgári jogi felelősségre fedezetet nyújt.

22. cikk

Jelen Egyezmény alapján teljesített fuvarozásokból eredő fizetések és elszámolások a Szerződő Feleket kötelező, mindenkor érvényben levő fizetési megállapodások rendelkezéseinek megfelelően történnek.

23. cikk

(1) Mindkét Szerződő Fél gépjárművei, azok vezetői és az e járművekkel fuvarozott személyek, valamint áruk a másik Szerződő Fél területén segélynyújtási szolgáltatásokban részesülnek.
(2) A Szerződő Felek erre feljogosított vállalatai vagy szervezetei a segélynyújtási szolgáltatások nemeire és módjára, továbbá az ezzel kapcsolatos elszámolási eljárásra nézve egymással megállapodást létesítenek.

24. cikk

A Szerződő Felek illetékes szervei kölcsönösen tájékoztatják egymást azokról a közúti közlekedés vagy a közúti fuvarozás szabályaiba ütköző, továbbá az engedélyezési feltételek megsértésével kapcsolatos olyan jelentősebb cselekményekről, amelyeket a Szerződő Felek fuvarozói, illetőleg azok gépjárműveinek személyzete követett el.

25. cikk

(1) A Szerződő Felek illetékes szerveik útján közvetlen kapcsolatot tartanak fenn egymással jelen Egyezmény rendelkezéseinek megfelelő végrehajtása érdekében; e szervek képviselői a szükséghez képest, közösen megállapított időpontokban megbeszéléseket tartanak.
(2) E megbeszélések feladata elsősorban:
a) az árufuvarozásra szóló engedélyek számának megállapítása (8. cikk),
b) a rendszeres autóbuszvonalak szervezésére irányuló javaslatok megvizsgálása és egyeztetése (2. cikk), valamint ezek üzemeltetési feltételeinek megállapítása,
c) jelen Egyezmény alapján végzett gépjármű-fuvarozások részletfeltételei, kiváltképpen a díjszabási feltételek megállapítása,
d) annak megállapítása, hogy a másik Szerződő Fél fuvaroztatói részére a visszfuvarok biztosítása milyen módon történjék,
e) a Szerződő Felek területe közötti és azon áthaladó gépjármű-fuvarozás további megkönnyítését és fejlesztését célzó intézkedések megállapítása,
f) a gépjármű-fuvarozók, illetve gépjárművek személyzete által - a másik Szerződő Fél területén elkövetett - jogszabályokba és az engedélyezési feltételekbe ütköző cselekményekkel kapcsolatban (24. cikk) a Szerződő Felek illetékes szervei részéről foganatosítandó intézkedések megvizsgálása,
g) a jelen Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtása során jelentkező nehézségek megoldása.
(3) A megbeszélések során hozott határozatokat - azok jellegétől függően - jóváhagyás céljából a Szerződő Felek illetékes szervei elé terjesztik.

26. cikk

Az olyan kérdésekben, amelyekre nézve jelen Egyezmény nem tartalmaz rendelkezést, mindkét Szerződő Fél területén az ott érvényes belső rendelkezéseket kell alkalmazni.

27. cikk

Szerződő Felek írásban kölcsönösen közlik egymással, hogy jelen Egyezmény rendelkezéseinek értelmezése szempontjából mely szerveket kell illetékes szervnek tekinteni.

28. cikk

Jelen Egyezményt a Szerződő Felek kormányainak meg kell erősíteniök; az Egyezmény a megerősítésről szóló jegyzékváltás napján lép hatályba.

29. cikk

Ezt az Egyezményt határozatlan időre kötötték. Az Egyezményt a Szerződő Felek bármelyike legkésőbb három hónappal a folyó naptári év lejárta előtt felmondhatja. A felmondás jegyzék útján történik. Az e feltételeknek megfelelően felmondott Egyezmény a folyó naptári év utolsó napjával veszti hatályát.
Jelen Egyezmény Budapesten, 1965. évi július hó 18. napján készült, két-két példányban, magyar és lengyel nyelven; mindkét szöveg egyaránt hiteles.”

(Aláírások.)

3. §5 Ez a törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1965. évi november hó 19. napjától kell alkalmazni; végrehajtásáról a közlekedésért felelős miniszter és az adópolitikáért felelős miniszter gondoskodik.6

1

Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.

2

A Lengyel Népköztársaság elnevezése Lengyel Köztársaságra változott.

3

A kihirdetés napja: 1966. május 31.

4

Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (2) bekezdése a Népköztársaság Elnöki Tanácsát megszüntette.

5

A 3. § a 2006: CIX. törvény 159. § (4) bekezdésének d) pontja szerint módosított szöveg.

6

Az 1983: 7. törvényerejű rendelet 2. §-ának megfelelően módosított szöveg.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére