• Tartalom
Oldalmenü

1964. évi 19. törvényerejű rendelet

a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítése tárgyában Varsóban, 1929. október 12-én aláírt egyezmény módosításáról Hágában, 1955. évi szeptember 28-án kelt jegyzőkönyv kihirdetéséről1

2007.01.01.

(A Magyar Népköztársaság2 megerősítő okiratának letétbe helyezése a Lengyel Népköztársaság3 Kormányánál 1957. október 4-én megtörtént.)

1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa4 a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítése tárgyában Varsóban, 1929. október 12-én aláírt egyezmény módosításáról Hágában, 1955. szeptember 28-án kelt jegyzőkönyvet e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az 1. §-ban említett Jegyzőkönyv hivatalos magyar fordítása a következő:


„ JEGYZŐKÖNYV

a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó egyes
szabályok egységesítése tárgyában Varsóban,
1919. október 12-én aláírt Egyezmény
módosításáról

AZ ALULÍROTT KORMÁNYOK
TEKINTETTEL ARRA, hogy a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó egyes szabályok egységesítése tárgyában Varsóban, 1929. október 12-én aláírt Egyezmény módosítását kívánatosnak tartják,
MEGÁLLAPODTAK az alábbiakban:

Az Egyezmény módosítása

I. cikk

Az Egyezmény 1. cikkének —
(a) (2) bekezdése törlendő, és a helyére az alábbi rendelkezés lép:
„2. A jelen Egyezmény értelmében nemzetközi fuvarozás minden olyan fuvarozás, amelynél a felek közötti megállapodás szerint az indulási és a rendeltetési hely - akár a fuvarozás megszakításával vagy átrakodással, akár anélkül - vagy két Magas Szerződő Fél területén, vagy csak egy Magas Szerződő Fél területén van, de más Állam területén közbeeső leszállást irányoztak elő, akár Magas Szerződó Fél ez az Állam, akár nem. A jelen Egyezmény értelmében nem minősül nemzetközinek az a fuvarozás, amelyet ilyen leszállás nélkül végeznek ugyanannak a Magas Szerződő Félnek a területén levő két pont között.”
(b) (3) bekezdése törlendő, és a helyére az alábbi rendelkezés lép:
„3. Az egymást felváltó több légifuvarozó által teljesített fuvarozás a jelen Egyezmény alkalmazása szempontjából egyetlen fuvarozásnak minősül, ha azt a felek is egy ügyletnek tekintették, függetlenül attól, hogy az ügylet egy egyedüli szerződés, vagy pedig szerződéssorozat alakjában jött-e létre. Az ilyen fuvarozás nem veszti el nemzetközi jellegét azáltal, hogy valamelyik szerződést vagy szerződéssorozatot teljes egészében ugyanannak az Államnak a területén kell teljesíteni.”

II. cikk

Az Egyezmény 2. cikkének —
(2) bekezdése törlendő, és a helyére az alábbi rendelkezés lép:
„2. A jelen Egyezmény nem vonatkozik a levélpostai küldemények és a postacsomagok fuvarozására.”

III. cikk

Az Egyezmény 3. cikkének —
(a) (1) bekezdése törlendő, és a helyére az alábbi rendelkezés lép:
„1. Utasfuvarozás esetében repülőjegyet kell kiadni, amelynek az alábbiakat kell tartalmaznia:
(a) az indulási és a rendeltetési hely megjelölését;
(b) ha az indulási és a rendeltetési hely ugyanannak a Magas Szerződő Félnek a területén van, de más Állam területén is irányoztak elő közbenső leszállást, legalább egy ilyen leszállóhely megjelölését;
(c) ha az utas végső rendeltetési helye vagy az utazás során érintett leszállóhely nem az indulási ország területén van, olyan értelmű figyelmeztetést, hogy a fuvarozás a Varsói Egyezmény hatálya alá tartozhat, amely halál vagy testi sérülés, illetve a poggyász elveszése vagy megrongálódása esetében általában korlátozza a fuvarozó felelősségét.”
(b) (2) bekezdése törlendő, és a helyére az alábbi rendelkezés lép:
„2. Az ellenkezője bizonyításáig a repülőjegy igazolja a fuvarozási szerződés létrejöttét és feltételeit. A jegy hiánya, szabálytalan volta vagy elvesztése a fuvarozási szerződésnek sem fennállását, sem érvényességét nem érinti; a szerződés ennek ellenére a jelen Egyezmény szabályainak hatálya alatt áll. Ha azonban az utas a fuvarozó beleegyezésével úgy száll a légijárműbe, hogy repülőjegyet nem adtak ki, vagy ha a jegyen nem szerepel a jelen cikk 1. (c) bekezdésében előírt figyelmeztetés, a fuvarozó elveszti azt a jogát, hogy a 22. cikk rendelkezéseit érvényesítse.”

IV. cikk

Az Egyezmény 4. cikkének —
(a) (1), (2) és (3) bekezdései törlendők, és a helyükre az alábbi rendelkezések lépnek:
„1. Feladott poggyász fuvarozása esetében poggyászvevényt kell kiadni, amelynek - ha nincs összevonva a 3. cikk 1. bekezdése rendelkezéseinek megfelelő repülőjeggyel, illetve nem része az ilyen repülőjegynek - az alábbiakat kell tartalmaznia:
(a) az indulási és a rendeltetési hely megjelölését;
(b) ha az indulási és a rendeltetési hely ugyanannak a Magas Szerződő Félnek a területén van, de más Állam területén is irányoztak elő közbenső leszállást, egy ilyen leszállóhely megjelölését;
(c) ha a fuvarozás végső rendeltetési helye vagy a fuvarozás során érintett leszállóhely nem az indulási ország területén van, olyan értelmű figyelmeztetést, hogy a fuvarozás a Varsói Egyezmény hatálya alá tartozhat, amely a poggyász elveszése vagy megrongálódása esetében általában korlátozza a fuvarozó felelősségét.”
(b) (4) bekezdése törlendő, és a helyére az alábbi rendelkezés lép:
„2. Az ellenkezője bizonyításáig a poggyászvevény igazolja a poggyász fuvarozásra való átvételét és a fuvarozási szerződés feltételeit. A vevény hiánya, szabálytalan volta vagy elvesztése a fuvarozási szerződésnek sem fennállását, sem érvényességét nem érinti; a szerződés ennek ellenére a jelen Egyezmény szabályainak hatálya alatt áll. Ha azonban a fuvarozó poggyászvevény kiadása nélkül veszi őrizetbe a poggyászt, vagy - ha a vevény nincs összevonva a 3. cikk 1. (c) bekezdése rendelkezéseinek megfelelő repülőjeggyel, illetve nem része az ilyen repülőjegynek - a vevényen nem szerepel a jelen cikk 1. (c) bekezdésében előírt figyelmeztetés, a fuvarozó elveszti azt a jogát, hogy a 22. cikk rendelkezéseit érvényesítse.”

V. cikk

Az Egyezmény 6. cikkének —
(3) bekezdése törlendő, és a helyére az alábbi rendelkezés lép:
„3 A fuvarozó a fuvarlevelet az árunak a légijárműbe való berakása előtt köteles aláírni.”

VI. cikk

Az Egyezmény 8. cikke törlendő, és a helyére az alábbi rendelkezés lép:
„A légi fuvarlevélnek az alábbiakat kell tartalmaznia:
(a) az indulási és a rendeltetési hely megjelölését;
(b) ha az indulási és a rendeltetési hely ugyanannak a Magas Szerződő Félnek a területén van, de más Állam területén is irányoztak elő közbenső leszállást, legalább egy ilyen leszállóhely megjelölését;
(c) ha a fuvarozás végső rendeltetési helye vagy közbenső leszállóhelye nem az indulási ország területén van, a feladónak szóló olyan értelmű figyelmeztetést, hogy a fuvarozás a Varsói Egyezmény hatálya alá tartozhat, amely az áru elveszése vagy megrongálódása esetében általában korlátozza a fuvarozó felelősségét.”

VII. cikk

Az Egyezmény 9. cikke törlendő, és a helyére az alábbi rendelkezés lép:
„Ha a fuvarozó beleegyezésével a légijárműbe légi fuvarlevél kiállítása nélkül raknak be árut, vagy ha a fuvarlevél nem tartalmazza a 8. cikk (c) bekezdésében előírt figyelmeztetést, a fuvarozó elveszti azt a jogát, hogy a 22. cikk 2. bekezdésének rendelkezéseit érvényesítse.”

VIII. cikk

Az Egyezmény 10. cikkének —
(2) bekezdése törlendő, és a helyére az alábbi rendelkezés lép:
„2. A feladó viseli a felelősséget mindazokért a károkért, amelyek szabálytalan, pontatlan vagy hiányos adatai és nyilatkozatai következtében a fuvarozóra vagy olyan más személyre hárulnak, akivel szemben a fuvarozó felelős.”

IX. cikk

Az Egyezmény 15. cikkét - az alábbi bekezdés egészíti ki:
„3. A jelen Egyezményben foglaltakkal nem ellentétes az átruházható légi fuvarlevelek kiállítása.”

X. cikk

Az Egyezmény 20. cikkének (2) bekezdése törlendő.

XI. cikk

Az Egyezmény 22. cikke törlendő, és a helyére az alábbi rendelkezések lépnek:

22. cikk

1. Személyek fuvarozása esetében a fuvarozó felelőssége minden egyes utassal szemben kétszázötvenezer frank összegre korlátozott. Ha a perbíróság joga értelmében a kártérítés járadék alakjában is megítélhető, a járadék tőkésített összege nem haladhatja meg a fenti határértéket. Az utas azonban a fuvarozóval létesített külön megállapodásban magasabb felelősségi határt is kiköthet.
2. (a) Feladott poggyász és áru fuvarozása esetében a fuvarozó felelőssége kilogrammonként kettőszázötven frank összegre korlátozott, kivéve; ha a feladó, amikor a küldeményt a fuvarozónak átadta, külön kiszolgáltatási értékbevallást tett, és az ezért számított esetleges pótdíjat megfizette. Ebben az esetben a fuvarozó a bevallott összeg erejéig felel; hacsak nem bizonyítja, hogy ez az összeg a feladónak a kiszolgáltatáshoz fűződő tényleges érdekét meghaladja.
(b) A feladott poggyász vagy az áru egy részének, illetve az ezekben levő egyes tárgyaknak az elveszése, megrongálódása vagy késése esetében a fuvarozót terhelő felelősség felső határának megállapítása céljából kizárólag az érintett poggyász vagy árudarab, illetve darabok teljes súlyát szabad figyelembe venni. Ha azonban a feladott poggyász vagy az áru egy részének, illetve az ezekben levő egyes tárgyaknak az elveszése, megrongálódása vagy késése kihatással van az ugyanazzal a poggyászvevénnyel vagy ugyanazzal a légi fuvarlevéllel fuvarozott további poggyász vagy árudarab értékére, a felelősség felső határának megállapítása céljából az ilyen darab vagy darabok teljes súlyát is figyelembe kell venni.
3. Az utas őrizetében maradó tárgyak tekintetében a fuvarozó felelőssége utasonként ötezer frankra korlátozódott.
4. A jelen cikkben meghatározott felelősségi határösszegek nem fosztják meg a bíróságot attól a lehetőségtől, hogy saját jogának megfelelően ezeken az összegeken felül a felperes által viselt perköltségeknek és a perrel kapcsolatos egyéb kiadásoknak vagy azok egy részének megfelelő összeget megítéljen. Ez a rendelkezés nem alkalmazható akkor, ha a megítélt kártérítés a perköltségek és a perrel kapcsolatos egyéb kiadások nélkül nem haladja meg azt az összeget, amelyet a fuvarozó a kárt előidéző esemény bekövetkezése időpontjától számított hat hónapon belül vagy - amennyiben a keresetet az említett határidő lejárta után indították meg - a kereset megindítása előtt a felperesnek írásban felajánlott.
5. A jelen cikkben frankban kifejezett összegek hatvanöt és fél milligramm súlyú és kilencszáz ezredrész finomságú arany pénzegységre vonatkoznak. Ezeket az összegeket a nemzeti pénznemekre kerek számban lehet átszámítani. Bírósági eljárás esetében az említett összegeket nem-arany nemzeti pénznemre az illető pénznemnek az ítélethozatal napján jegyzett aranyegyenértéke alapján kell átszámítani.”

XII. cikk

Az Egyezmény 23. cikkében a jelenlegi rendelkezés alkotja az 1. bekezdést, és a cikk a következő 2. bekezdéssel egészítendő ki:
„2. A jelen cikk 1. bekezdése nem vonatkozik az olyan kikötésekre, amelyek tárgya a fuvarozott áru természetéből vagy belső hibájából eredő elveszés vagy kár.”

XIII. cikk

Az Egyezmény 25. cikkének —
(1) és (2) bekezdése törlendő, és a helyükre az alábbi rendelkezés lép:
„A 22. cikkben meghatározott felelősségi határösszegek nem alkalmazhatók, ha bizonyítást nyert, hogy a kárt a fuvarozónak, illetve alkalmazottjának vagy megbízottjának olyan magatartása okozta, amely szándékosan a kár előidézésére irányult, vagy amelyet gondatlanul tanúsított, de annak tudatában, hogy a magatartásból feltehetően kár származhat. Az alkalmazottak és megbízottak cselekménye vagy mulasztása esetében azonban azt is bizonyítani kell, hogy e személyek feladatkörükben jártak el.”

XIV. cikk

Az Egyezmény 25. cikke után az alábbi cikket kell az Egyezménybe felvenni:
25/A. cikk

1. Ha a fuvarozó alkalmazottja vagy megbízottja ellen a jelen Egyezmény hatálya alá eső kár miatt keresetet indítanak, az alkalmazott vagy megbízott - amennyiben bizonyítja, hogy feladatkörében járt el - jogosult azokat a felelősségkorlátozó rendelkezéseket érvényesíteni, amelyekre az említett fuvarozó a 22. cikk értelmében hivatkozhat.
2. Ilyen esetben a fuvarozóval, valamint alkalmazottaival és megbízottaival szemben érvényesíthető teljes kártérítés nem haladhatja meg az említett határösszegeket.
3. A jelen cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók, ha bizonyítást nyert, hogy a kárt az alkalmazott vagy a megbízott olyan magatartása okozta, amely szándékosan a kár előidézésére irányult, vagy amelyet gondatlanul tanúsított, de annak tudatában, hogy a magatartásból feltehetően kár származhat.”

XV. cikk

Az Egyezmény 26. cikkének —
(2) bekezdése törlendő, és a helyére az alábbi rendelkezés lép:
„2. Megrongálódás esetében az átvevőnek a fuvarozónál a megrongálódás felfedezése után azonnal óvást kell emelnie; ez poggyász esetében legkésőbb az átvételtől számított hét, áru esetében pedig legkésőbb az átvételtől számított tizennégy napon belül történhet meg. Késés esetében az óvást legkésőbb a poggyásznak vagy az árunak az átvevő rendelkezésére bocsátásától számított huszonegy napon belül kell megtenni.”

XVI. cikk

Az Egyezmény 34. cikke törlendő, és a helyére az alábbi rendelkezés lép:
„A 3-9. cikkeknek a fuvarozási okmányokra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók az olyan fuvarozásra, amelyet rendkívüli körülmények között és nem a rendes légiközlekedés keretében teljesítették.”

XVII. cikk

Az Egyezmény 40. cikke után a következő cikket kell az Egyezménybe felvenni:

40/A. cikk

1. A 37. cikk 2. bekezdésében és a 40. cikk 1. bekezdésében a Magas Szerződő Fél Államot jelent. Minden más esetben a Magas Szerződő Fél kifejezés olyan Államot jelent, amelynek az Egyezményre vonatkozó megerősítése vagy az ahhoz való csatlakozása már hatályba lépett, és felmondása nem lépett hatályba.
2. A jelen Egyezmény szempontjából a terület szó nemcsak az Állam anyaországának területét, hanem minden olyan területet is jelent, amelyet a szóban forgó Állam nemzetközi viszonylatokban képvisel.”

A módosított Egyezmény
területi hatálya

XVIII. cikk

A jelen Jegyzőkönyvvel módosított Egyezmény az Egyezmény 1. cikkében meghatározott nemzetközi fuvarozásra nyer alkalmazást, ha az indulási és a rendeltetési hely vagy a jelen Jegyzőkönyvben félként részt vevő két Állam területén, vagy csak egy, a jelen Jegyzőkönyvben félként részt vevő Állam területén van, de más Állam területén közbenső leszállást irányoztak elő.

Záró rendelkezések

XIX. cikk

A jelen Jegyzőkönyvben részes Felek között az Egyezményt és a Jegyzőkönyvet együtt, egyetlen okiratnak kell tekinteni és ilyen okiratként értelmezni; az okirat elnevezését a Hágában 1955-ben módosított Varsói Egyezmény.

XX. cikk

A jelen Jegyzőkönyv a XXII. cikk 1. bekezdésében foglalt rendelkezések szerinti hatálybalépéséig aláírásra nyitva áll az Egyezményt az aláírás időpontjáig megerősítő vagy ahhoz csatlakozó Államok, valamint minden olyan Állam számára, amely a jelen Jegyzőkönyvet elfogadó értekezleten részt vett.

XXI. cikk

1. A jelen Jegyzőkönyvet az aláíró Államoknak meg kell erősíteniük.
2. A jelen Jegyzőkönyvnek az olyan Állam részéről történő megerősítése, amely nem részese az Egyezménynek, a jelen Jegyzőkönyvvel módosított Egyezményhez való csatlakozást is maga után vonja.
3. A megerősítő okiratokat a Lengyel Népköztársaság Kormányánál kell letétbe helyezni.

XXII. cikk

1. Amint harminc aláíró Állam a jelen Jegyzőkönyvet megerősítő okiratait letétbe helyezte, a Jegyzőkönyv a megerősítő Államok között a harmincadik megerősítő okmány letétbe helyezésétől számított kilencvenedik napon hatályba lép. Minden később megerősítő Állam tekintetében a Jegyzőkönyv a megerősítő okirata letétbe helyezésétől számított kilencvenedik napon lép hatályba.
2. A jelen Jegyzőkönyvet a Lengyel Népköztársaság Kormánya hatálybalépésekor az Egyesült Nemzetek Szervezeténél nyilvántartásba véteti.

XXIII. cikk

1. Hatálybalépése után a jelen Jegyzőkönyv a csatlakozásra nyitva áll bármely nem- aláíró Állam számára.
2. A jelen Jegyzőkönyvhöz az olyan Állam részéről történő csatlakozás, amely nem részese az Egyezménynek, a jelen Jegyzőkönyvvel módosított Egyezményhez való csatlakozást is maga után vonja.
3. A csatlakozást csatlakozási okiratnak a Lengyel Népköztársaság Kormányánál való letétbe helyezése révén lehet végrehajtani; a csatlakozás a letétbe helyezéstől számított kilencvenedik napon lép hatályba.

XXIV. cikk

1. A jelen Jegyzőkönyvben részes Fél a jegyzőkönyvet a Lengyel Népköztársaság Kormányához intézett értesítéssel mondhatja fel.
2. A felmondás a felmondó értesítésének a Lengyel Népköztársaság Kormánya által történt kézhezvételétől számított hat hónap elteltével válik hatályossá.
3. A jelen Jegyzőkönyvben részes Felek között az egyik Fél által az Egyezménynek a 39. cikk értelmében történő felmondása nem minősülhet a jelen Jegyzőkönyvvel módosított Egyezmény felmondásának is.

XXV. cikk

1. Ez a Jegyzőkönyv alkalmazást nyer valamennyi olyan területre, amelyet nemzetközi viszonylatokban a jelen Jegyzőkönyvben félként részt vevő Állam képvisel, kivéve az olyan területeket, amelyekre nézve a jelen cikk 2. bekezdésének értelmében bejelentéssel éltek.
2. Megerősítési vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor bármely Állam bejelentheti, hogy a jelen Jegyzőkönyvnek részéről történt elfogadása nem vonatkozik egy vagy több olyan területre, amelyet nemzetközi viszonylatokban képvisel.
3. Utóbb bármely Állam értesítheti a Lengyel Népköztársaság Kormányát arról, hogy a jelen Jegyzőkönyv alkalmazást nyer egy vagy több olyan területre, amelyre nézve a jelen cikk 2. bekezdése értelmében bejelentéssel élt. Ez az értesítés az említett Kormány által történt kézhezvételtől számított kilencvenedik napon lép hatályba.
4. A jelen Jegyzőkönyvben félként részt vevő Állam a XXIV. cikk 1. bekezdése rendelkezéseinek megfelelően ezt a Jegyzőkönyvet külön is felmondhatja az általa nemzetközi viszonylatban képviselt összes vagy bármely terület vonatkozásában.

XXVI. cikk

A Jelen Jegyzőkönyvvel szemben nem lehet fenntartással élni. Ennek ellenére minden Állam a Lengyel Népköztársaság Kormányához intézett értesítéssel bármikor bejelentheti, hogy a jelen Jegyzőkönyvvel módosított Egyezmény nem alkalmazható az olyan személy, áru- és poggyászfuvarozásra, amelyet a szóban forgó Államban lajstromozott légijárművekkel katonai hatósága részére végeznek, ha az említett légijárművek teljes terhelhetőségét e hatóság saját maga vagy részére más veszi igénybe.

XXVII. cikk

A Lengyel Népköztársaság Kormánya köteles haladék nélkül értesíteni az Egyezményt vagy a jelen Jegyzőkönyvet aláíró minden Állam, az Egyezményben vagy a jelen Jegyzőkönyvben részes mindem Állam és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete minden Tagállamának Kormányát, valamint a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetet:
(a) a jelen Jegyzőkönyv minden aláírásáról és az aláírások keltéről;
(b) a jelen Jegyzőkönyvre vonatkozó megerősítő, illetve csatlakozási okiratok letétbe helyezéséről és e letétbe helyezések keltéről;
(c) arról az időpontról, amikor a jelen Jegyzőkönyv a XXIII. cikk 1. bekezdése értelmében hatályba lép;
(d) a felmondó értesítések vételéről és ezek kézhezvételének keltéről;
(e) a XXV. cikk értelmében tett bejelentésekről és értesítésekről, valamint ezek kézhezvételének keltéről;
(f) a XXVI. cikk értelmében tett bejelentésekről és ezek kézhezvételének keltéről.
Ennek hiteléül a kellően meghatalmazott alulírott Teljhatalmú Megbízottak a jelen Jegyzőkönyvet aláírták.
Készült Hágában, az ezerkilencszázötvenötödik év szeptember havának huszonnyolcadik napján, francia, angol és spanyol nyelven megfogalmazott három hiteles szöveggel. Eltérés esetében a francia nyelvű szöveg, amely nyelven az Egyezmény készült, az irányadó.
A jelen Jegyzőkönyvet a Lengyel Népköztársaság Kormányánal kell letétbe helyezni, ahol az a XX. cikk rendelkezéseinek megfelelően az aláírásra nyitva áll. Az említett Kormány köteles a jelen Jegyzőkönyv hitelesített másolatát az Egyezményt vagy a jelen Jegyzőkönyvet aláíró minden Állam, az Egyezményben vagy a jelen Jegyzőkönyvben részes minden Állam és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete minden Tagállama Kormányának, valamint a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetnek megküldeni.

3. § (1) Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit azonban 1963. augusztus 1. napjától kell alkalmazni.

(2)5 E törvényerejű rendelet végrehajtásáról a közlekedésért felelős miniszter gondoskodik.

1

A kihirdetés napja: 1964. augusztus 20. Lásd még a Varsói Egyezmény módosításáról szóló 4. számú Montreáli Jegyzőkönyvet kihirdető 2005: XXXIV. törvényt.

2

Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (1) bekezdése szerint Magyar Népköztársaságon Magyar Köztársaságot kell érteni.

3

A Lengyel Népköztársaság elnevezése Lengyel Köztársaságra változott.

4

Az 1989: XXXI. törvény 38. §-ának (2) bekezdése a Népköztársaság Elnöki Tanácsát megszüntette.

5

A 3. § (2) bekezdése a 2006: CIX. törvény 159. § (2) bekezdésének e) pontja szerint módosított szöveg.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás