102/1960. (IK 4.) IM utasítás

1. § (1) A magyar bíróságok és közjegyzők a kézbesítési és egyéb jogsegély iránti kérelmekhez, valamint a lengyel hatóságoktól érkező megkeresésekre adandó válaszhoz kétnyelvű űrlapokat használnak [szerződés 5. cikk (2) bekezdés]. Az űrlapokat a bíróságoknak és a közjegyzőknek az Igazságügyi Minisztérium nemzetközi jogi csoportjától esetenként kell igényelniük.

(2) Az űrlapok rovatait magyar nyelven kell kitölteni. Az űrlapok szövegét szükség esetén ki lehet egészíteni, ha azonban a megfelelő kiegészítés nehézségekbe ütközik, a megkereső levelet, illetőleg a válasziratot az űrlapok mellőzésével is el lehet készíteni.

(3) A bíróságokat és a közjegyzőket - kétség esetén - az igazságügyminisztérium nemzetközi jogi csoportja tájékoztatja arról, hogy a kézbesítési, illetőleg jogsegély iránti kérelmeik elintézésére melyik lengyel bíróság, illetőleg közjegyző illetékes.

2. § (1) A magyar és a lengyel hatóságok közötti jogsegélyforgalomban az iratokhoz nem kell a megkeresett hatóság nyelvén készült fordítást csatolni [szerződés 13. cikk (1) bekezdés]. Fordításra szükség van, ha a magyar hatóság a szerződés 9. cikkének (1) bekezdése értelmében az iratot a lengyel jogszabályokban meghatározott módon (kényszer útján) kéri kézbesíttetni.

(2) A jogsegély iránti megkeresések gyorsabb elintézése érdekében (pl. ha terjedelmesebb megkeresésről van szó) a megkeresést és az ahhoz csatolt iratokat a szerződés 13. cikkének (2) bekezdése értelmében hiteles lengyel nyelvű fordítással is el lehet látni.

(3) A magyar hatósághoz lengyel vagy orosz nyelven intézett jogsegély iránti megkeresés lefordításáról - ha erre szükség van -- a megkeresett magyar hatóság gondoskodik; a fordítás költségeit az illető hatóság költségvetése terhére kell elszámolni. Nem kell fordítást készíteni, ha az irat nyelvét a hatóság valamelyik dolgozója érti.

3. § (1) A szerződés 2. cikkének (2) bekezdésében említett polgári, családjogi és bűnügyekben eljáró egyéb hatóságok a kézbesítésre vagy egyéb jogsegélyre irányuló megkereséseiket az illetékes lengyel bírósághoz való továbbítás céljából a székhelyük szerint illetékes magyar járásbírósághoz (városi, kerületi bírósághoz, a továbbiakban: járásbíróság) küldik meg. A megkeresés továbbításához szükséges űrlapot ilyen esetben is a járásbíróság állítja ki.

(2) A járásbíróság a Lengyel Köztársaság polgári, családjogi és bűnügyekben eljáró egyéb hatóságaitól érkező jogsegélyre irányuló megkereséseket az illetékes magyar hatósághoz továbbítja. A jogsegélyt teljesítő magyar hatóság a megkeresésre adandó választ a megkereső lengyel hatósághoz való eljuttatás céljából a járásbíróságnak küldi meg.

4. § A lengyel hatóságoktól érkező kézbesítési kérelmeket a magyar járásbíróságok teljesítik. A kézbesítési eljárásra a szerződés 9-10. cikkében, valamint a 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet² és annak végrehajtása tárgyában kibocsátott 13/1953. IM-KPM-BM számú [korábbi szám 500/1953. (IK 17.) IM] utasításban foglaltak irányadók.

5. § (1) A magyar hatóság a jogsegély iránti megkeresés teljesítése esetén a válaszirathoz csak a kért bizonyításfelvételt tartalmazó iratokat (jegyzőkönyv, szakértői vélemény stb.), valamint a megkereső lengyel hatóság megkereső levelének esetleges mellékleteit csatolja. A válasziratban a megkereső lengyel hatósággal közölni kell a megkeresés teljesítésével kapcsolatban felmerült költséget. A megkereső levelet, valamint a megkeresés teljesítése során a magyar hatóságnál keletkezett egyéb iratokat nem kell a megkereső hatóságnak megküldeni. A bizonyításfelvételt tartalmazó iratról másolatot kell visszatartani.

(2) Ha a megkeresett lengyel hatóság közli a magyar hatósággal az általa foganatosított megkeresés teljesítése során felmerült költségeket, a magyar hatóság a költségek megfizetésére (előlegezésére) a felet saját eljárási szabályai szerint az állam javára kötelezi és végrehajtásáról hivatalból gondoskodik. A bíróság ilyen esetben a költségmentesség folytán előlegezett összegek behajtására vonatkozó szabályok szerint jár el. A behajtott összeget a megkereső magyar hatóság költségvetése javára kell elszámolni.

6. § A magyar hatóságok a lengyel állampolgárok személyállapotát érintő jogerős határozatok kiadmányát diplomáciai úton történő továbbítás céljából az illetékes főfelügyeleti hatósághoz terjesztik fel [szerződés 19. cikk (2) bekezdés]. A határozatban fel kell tüntetni, hogy az eljáró hatóság a fél lengyel állampolgárságát milyen adatok alapján állapította meg.

7. § (1) A szerződés 37-39. cikkében említett gondnokság alatt a Ptk 224-225. §-ában, valamint a Ptké 39-45. §-ában³ szabályozott cselekvőképességet nem érintő gondnokságot (eseti gondnok, ideiglenes gondnok kirendelése), a szerződés 40-43. cikkében említett gondnokság alá helyezés alatt pedig a Ptk 13-14. és 16-21. §-ában, valamint a Ptké 8-13. §-ában⁴ szabályozott cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezést kell érteni.

(2) A szerződés 49. cikkében említett halasztást nem tűrő esetben a magyar bíróság a Ptké 9. §-ának,⁵ valamint a Pp. 307. §-a (2) bekezdésének megfelelő intézkedést tehet.

8. § A szerződés végrehajtása során a hagyatéki eljárásról szóló 2/1963. (III. 17.) IM számú rendelettel, a 2/1969. (I. 21.) IM számú rendelettel, a 2/1972. (II. 3.) IM számú rendelettel, az 1/1975. (IX. 17.) IM számú rendelettel és a 3/1978. (III. 16.) IM számú rendelettel módosított 6/1958. (VII. 4.) IM sz. rendeletet a jelen utasításban foglalt kiegészítésekkel és eltérésekkel kell alkalmazni.

9. § (1) Lengyel állampolgárnak Magyarországon bekövetkezett haláláról a községi, városi vagy városi kerületi tanács végrehajtó bizottságának leltározója (a továbbiakban: leltárelőadó) a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetségének konzuli osztályát közvetlenül értesíti [szerződés 51. cikk (1) bekezdés]. Az értesítést a 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet 2. sz. mintájának megfelelően kell elkészíteni.

(2) Ha Magyarországon meghalt nem lengyel állampolgár örököse vagy hagyományosa lengyel állampolgár, erről a leltárelőadó a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetségének konzuli osztályát a szerződés 51. cikkének (1) bekezdésében foglalt adatok feltüntetésével értesíti [szerződés 51. cikk (2) bekezdés].

(3) Az (1) és (2) bekezdés esetében akkor is értesítést kell adni, ha az örökös vagy hagyományos személyi adatai egyáltalában nem, vagy csak részben ismeretesek.

(4) Ha a halálesetet a közjegyzőnek jelentették be, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetségének konzuli osztályát az (1)-(3) bekezdésekben foglaltak értelmében a közjegyző értesíti.

10. § Ha a hagyatéki eljárás lefolytatására a szerződés 50. cikke értelmében a lengyel hatóságnak van joghatósága és az illetékes lengyel hatóságtól a szerződés 51. cikke alapján kapott értesítés a belföldi örökös vagy hagyományos személyi adatait egyáltalában nem, vagy csak részben tartalmazza, az örökös vagy hagyományos felkutatására irányuló intézkedéseket a Pénzintézeti Központ teszi meg.

11. § (1) Ha a leltárelőadó vagy a közjegyző arról szerez tudomást, hogy Magyarországon meghalt lengyel állampolgár után belföldön ingó vagy ingatlan vagyon maradt, a hagyatékot a 6/1958. (VII. 4.) IM sz. rendeletben meghatározott módon leltározni kell, valamint a hagyaték biztosítására és kezelésére szükséges, halasztást nem tűrő intézkedéseket haladéktalanul meg kell tenni. A leltárelőadó vagy közjegyző a tett intézkedésekről egyidejűleg a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetségének konzuli osztályát közvetlenül értesíti. Ha a leltárelőadó vagy a közjegyző megállapítása szerint a hagyaték biztosítása vagy kezelése céljából további, vagy nem haladéktalanul foganatosítandó intézkedésekre, illetőleg a már megtett intézkedések módosítására van szükség, erről a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetségének konzuli osztályát még oly időben értesíti, hogy a nagykövetség konzuli osztályának módja legyen az intézkedések foganatosításánál közreműködni (szerződés 54. cikk (2) bekezdés].

(2) Amennyiben lengyel állampolgár után belföldön ingó hagyaték maradt, a közjegyző a 6/1958. (VII. 4.) IM sz. rendelet 83. §-a (1) bekezdésének megfelelő hirdetményt bocsát ki.

(3) Ha a hirdetményben megszabott határidőn belül belföldi hitelezők az ingó hagyatékkal szemben követelést jelentettek be, erről a közjegyző a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetségének konzuli osztályát értesíti, a hagyatéki ingóságokat pedig az illetékes hatóság döntéséig visszatartja. Ha ez a hatóság közli, hogy a hitelezők követeléseit kielégítették vagy biztosították, illetőleg, ha az illetékes hatóság a hitelezők igényét elutasította, továbbá, ha az örökösök a köztartozásokat kielégítették vagy biztosították, a közjegyző az ingóságokat - a Magyar Nemzeti Bank engedélyének beszerzése után - a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetsége konzuli osztályának rendelkezésére bocsátja.

(4) Abban az esetben, ha a hitelezők az örökhagyó halálától számított hat hónapon belül a közjegyző előtt követeléseik jogosságát nem bizonyították vagy nem igazolták, hogy igényük elbírálása az erre illetékes hatóság előtt folyamatban van, az ingó hagyatékot - a (3) bekezdésben említett egyéb feltételek fennforgása esetén - a követelések kielégítése, illetőleg biztosítása nélkül a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetsége konzuli osztályának ki kell szolgáltatni.

12. § Ha Magyarországon meghalt lengyel állampolgár után belföldön maradt ingó hagyaték értéke a 10 000 forintot nem haladja meg és belföldön nem laknak öröklésre jogosult személyek, illetőleg itt képviselőjük nincsen, a leltárelőadó a hagyatéki ingóságokat - a Magyar Nemzeti Bank engedélyének beszerzése után - a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetsége konzuli osztályának kiszolgáltatja (szerződés 56. cikke). A leltárelőadó a belföldi hitelezőket egyidejűleg felhívja arra, hogy a hagyatékkal kapcsolatos követeléseiket a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetsége konzuli osztályának az örökhagyó halálától számított egy hónapon belül jelentsék be.

13. § A szerződés 60. cikkének (2) bekezdése alapján az első fokon eljárt magyar bíróságnál előterjesztett végrehajtási kérelemhez a végrehajtást kérőnek csatolnia kell az ítélet rendelkező részének bírói aláírással és pecséttel, valamint jogerősségi záradékkal ellátott kiadmányát. Ha a Lengyel Köztársaság területén lakó adós nem bocsátkozott perbe, a bíróság a végrehajtási kérelemhez eredetben vagy hiteles másolatban csatolja azokat az iratokat, amelyekből kitűnik, hogy az adósnak legalább egy ízben kellő időben és szabályszerűen bírói idézést vagy fizetési meghagyást kézbesítettek. A kérelmet és mellékleteit a végrehajtást kérőnek hiteles lengyel nyelvű fordítással kell ellátni.

14. § Ha a lengyel állampolgár Magyarországon kiadatási bűntettet követett el és utána a Lengyel Köztársaság területére távozott, az iratokat - az ügy állásához képest - vádemelés előtt az ügyész a legfőbb ügyészhez, vádemelés után pedig a bíróság az igazságügyminiszterhez terjeszti fel. A további eljárásra a 124/1973. (IK 1974. 1.) IM sz. utasítás 1. §-a⁶, illetőleg a 7/1973. Legf Ü utasítás 66. pontja az irányadó.⁷

15. § Ha a Lengyel Köztársaság területén tartózkodó személy kiadatása válik szükségessé, az ügyésznek, illetőleg a bíróságnak a Be 389. §-ában,⁸ valamint a 7/1973. Legf Ü sz. utasítás 66. pontjában,⁹ illetőleg a 124/1973. (IK 1974. 1.) IM sz. utasítás 1. §-ában¹⁰ foglaltak szerint kell eljárnia.

16. § (1) A Lengyel Köztársaság által kiadott személy ellen indított büntető eljárást befejező jogerős határozat két kiadmányát az ügyben első fokon eljárt magyar bíróság az igazságügyminiszterhez haladéktalanul felterjeszti. Ha az ügyben a másodfokú bíróság is eljárt, mind az első fokú, mind a másodfokú bíróság érdemi határozatát fel kell terjeszteni (szerződés 82. cikk).

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak az irányadók abban az esetben is, ha a bíróság a Lengyel Köztársaság illetékes hatóságának kívánságára magyar állampolgár ellen folytatott le büntető eljárást (szerződés 68. cikk).

17. § A szerződés 73. cikkének (2) bekezdésében említett esetben a letartóztatást foganatosító hatóság a letartóztatásról a legfőbb ügyésznek haladéktalanul jelentést tesz. Erről a legfőbb ügyész az igazságügyminisztert értesíti.

18. § (1) Minden olyan esetben, amikor a kért jogsegély teljesíthetősége tekintetében kétség merül fel, a jogsegély iránt megkeresett bíróság, közjegyző, továbbá polgári és családjogi ügyekben eljáró egyéb hatóság az igazságügyminiszter, az ügyész és bűnügyekben eljáró egyéb hatóság pedig a legfőbb ügyész állásfoglalását kéri.

(2) Az igazságügyminiszter, illetőleg a legfőbb ügyész állásfoglalását kell kérni akkor is, ha a szerződésnek joghatóságot vagy az anyagi jogot meghatározó rendelkezéseinek alkalmazása tekintetében kétség merül fel.

19. § A jelen utasítás rendelkezéseit 1960. évi február hó 27. napjától kezdődően kell alkalmazni.