• Tartalom
Oldalmenü

1933. évi XI. törvénycikk

a pénzhamisítás elnyomásáról szóló nemzetközi egyezmény becikkelyezése tárgyában

2007.07.01.

(Magyarország megerősítő okirata Genfben 1933. évi június hó 4-én tétetett le.)

Emlékezetül adom ezennel mindenkinek, akit illet, hogy Magyarország országgyűlésének képviselőháza és felsőháza közös egyetértéssel a következő törvénycikket alkotta:

1. § A pénzhamisítás elnyomása tárgyában Genfben, 1929. évi április hó 20-án kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó jegyzőkönyv az ország törvényei közé iktattatik.


2. § Az 1. §-ban említett egyezmény és jegyzőkönyv eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:


Nemzetközi egyezmény a pénzhamisítás elnyomása tárgyában

Ő Felsége Albánia Királya; a Német Birodalom Elnöke; az Amerikai Egyesült Államok Elnöke; az Osztrák Köztársaság Szövetségi Elnöke; Ő Felsége a Belgák Királya; Ő Felsége Nagy-Britannia, Irország és a Tengerentúli Brit Birtokok Királya, India Császára; Ő Felsége a Bolgárok Királya; a Kínai Köztársaság Nemzeti Kormányának Elnöke; Kolumbia Köztársaság Elnöke; Kuba Köztársaság Elnöke; Ő Felsége Dánia Királya; a Lengyel Köztársaság Elnöke Danzig Szabad Város nevében; Ő Felsége Spanyolország Királya; a Francia Köztársaság Elnöke; a Görög Köztársaság Elnöke; Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója; Ő Felsége Olaszország Királya; Ő Felsége Japán Császára; Ő Királyi Fensége Luxemburg Nagyhercegnője; Ő Fensége Monakó Fejedelme; Ő Felsége Norvégia Királya; Panama Köztársaság Elnöke; Ő Felsége Németalföld Királynője; a Lengyel Köztársaság Elnöke; a Portugál Köztársaság Elnöke; Ő Felsége Románia Királya; Ő Felsége a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királya; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniójának Központi Végrehajtó Bizottsága; Svájc Szövetségi Tanácsa; a Cseh-Szlovák Köztársaság Elnöke, mindinkább eredményessé óhajtván tenni a pénzhamisítás megelőzését és elnyomását, Meghatalmazottaiká kinevezték:

Ő Felsége Albánia Királya
Stavro Stavri doktort, ügyvivőt Párisban;

A Német Birodalom Elnöke
Kraske Erik doktort, előadó követségi tanácsost a külügyminisztériumban;
Mettgenberg Farkas doktort, miniszteri tanácsost a Birodalom igazságügy-minisztériumban;
Vocke doktort, pénzügyi titkos tanácsost, a Birodalmi Bank igazgatóságának tagját;

Az Amerikai Egyesült Államok Elnöke
Wilson Hugh R. urat, rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert a Svájci Szövetségi Tanácsnál;

Az Osztrák Köztársaság Szövetségi Elnöke
Schultz Brunó doktort, rendőrigazgatót, a bécsi rendőrigazgatóság bűnügyi osztályának főnökét;

Ő Felsége a Belgák Királya
Servais urat, államminisztert, a brüsszeli fellebbviteli bíróság tiszteletbeli főügyészét;

Ő Felsége Nagy-Britannia, Irország és a Tengerentúli Brit Birtokok Királya, India Császára
Nagy-Britannia és Észak-Írország nevében, úgyszintén a Brit Birodalom mindama részei nevében, amelyek külön nem tagjai a Nemzetek Szövetségének;
Sir Fischer Williams Jánost, brit jogtanácsost a Jóvátételi Bizottságnál;
Brass Leslie S. urat, az Otthon Hivatal főülnökét;

India nevében
Dawson Vernon urat, C. I. E. az Indiai Hivatal főnökét;

Ő Felsége a Bolgárok Királya
Mikoff D. urat, ügyvivőt Bernben;

A Kínai Köztársaság Nemzeti Kormányának Elnöke
Liang Lone urat, Kína németbirodalmi követségének tanácsosát;

Kolumbia Köztársaság Elnöke
Restrepo Antal József doktort, rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, állandó kiküldöttet a Nemzetek Szövetsége mellett;

Kuba Köztársaság Elnöke
de Blanck y Menocal G. urat, rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, állandó kiküldöttet a Nemzetek Szövetsége mellett;
Alvarez Manuel R. urat, kereskedelmi attasét a Nemzetek Szövetsége mellett működő állandó Bizottságban;

Ő Felsége Dánia Királya
Borberg Vilmos urat, állandó kiküldöttet a Nemzetek Szövetsége mellett;

A Lengyel Köztársaság Elnöke Danzig Szabad város nevében
Sokal Ferenc urat, meghatalmazott minisztert, a Lengyel Köztársaság kiküldöttjét a Nemzetek Szövetségénél;
Muhi János urat, első államügyészt és Danzig Szabad Város bűnügyi.rendőrségének főnökét;

Ő Felsége Spanyolország Királya
Lopez Roberts Móric urat, Torre hermosa őrgrófját, rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert a Svájci Szövetségi Tanácsnál;

A Francia Köztársaság Elnöke
de Chalendar grófot, pénzügyi attasét 6 Brit Felsége melletti nagykövetségnél;

A Görög Köztársaság Elnöke
Caloyanni Mégalos urat, a kairói magas fellebbviteli bíróság tiszteletbeli tanácsosát;

Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója
Hevesy P. urat, miniszter-rezidenst, állandó kiküldöttet a Nemzetek Szövetsége mellett;

Ő Felsége Olaszország Királya
Aloisi Hugó doktort, commendatorét, a semmitőszéknek az igazságügy-minisztériumba beosztott tanácsosát;

Ő Felsége Japán Császára
Hayashi Raizaburo urat, a semmitő-szék főállamügyészét;
Nagai Shigeru urat, a pénzverő in-tézet igazgatóját;

Ő Királyi Fensége Luxemburg Nagy-hercegnője
Vermaire Károly G. urat, konzult Genfben;

Ő Fensége Monakó Fejedelme
Ellés Rudolf urat, alkonzult Genf-ben;

Ő Felsége Norvégia Királya
Lange Chr. L. urat, az Interparlamen-táris Unió főtitkárát;

Panama Köztársaság Elnöke
Arosemena doktort, államtitkárt a külügyminisztériumban;

Ő Felsége Németalföld Királynője
van der Feltz A. A. bárót, a pénz-hamisítás elnyomására szervezett né-metalföldi központi hivatal volt főnö-két, az amsterdami fellebbviteli bíró-ság volt főállamügyészét;
Gerke P. J. urat, Holland-India pénz-ügyminisztériumának főkincstárnokát;
Broekhoff K. H. urat, államrendőr-ségi biztost, rendőrségi főfelügyelőt;

A Lengyel Köztársaság Elnöke
Sokal Ferenc urat, meghatalmazott minisztert, kiküldöttet a Nemzetek Szövetségénél;
Sokalski Vlodzimierz doktort, a Leg-felsőbb bíróság bíráját;

A Portugál Köztársaság Elnöke
Caeiro da Matta József doktort, a Portugál Bank igazgatóját, a lissza-boni egyetem jogi karának tanárát;

Ő Felsége Románia Királya
Antoniade Konstantin urat, rend-kívüli követet és meghatálmazott minisztert a Nemzetek Szövetségemel-lett;
Pella Vespasien V. urat, a jassy-i egyetem büntetőjogi tanárát;
Toncesco Pascal urat, ügyvédet a fellebbviteli bíróságnál;

Ő Felsége a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királya
Givanovitch Tamás dobtort, a bel-grádi egyetem büntetőjogi tanárát;

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniójának Központi Végrehajtó Bizottsága
Lachkevitch György urat, az Unió franciaországi nagykövetségének jog-tanácsosát;
Liubimov Miklós urat, az Unió franciaországi nagykövetségének atta-séját;

Svájc Szövetségi Tanácsa
Delaquis E. urat, a szövetségi igaz-ságügyi és rendőri minisztérium rend-őri osztályának főnökét, a berni egye-tem jogtanárát;

A Cseh-Szlovák Köztársaság Elnöke
Kallab Jaroszláv doktort, a brünni egyetem büntetőjogi és nemzetközi jogi tanárát;

akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásuk előmutatása után a következő rendelkezésekben állapodtak meg:


ELSŐ RÉSZ

1. Cikk

A Magas Szerződő Felek ennek az Egyezménynek első részében megállapított szabályokat a pénzhamisítás bűncselekményének megelőzésére és elnyomására a mostani körülmények között a leghathatósabb eszköznek ismerik el.


2. Cikk


Ebben az Egyezményben a «pénz» szó alatt törvény alapján forgalomban levő papírpénzt – ideértve a bankjegyeket – és fémpénzt kell érteni.


3. Cikk

Közönséges bűncselekményként kell büntetni:
1. pénz készítésére vagy megváltoztatására irányuló mindenféle csalárd cselekményt, bárminő eszköz szolgál is az eredmény elérésére;
2. hamis pénznek csalárd módon forgalombahozását;
3. azokat a cselekményeket, amelyek hamis pénznek forgalombahozását, az országba behozását, átvételét vagy megszerzését célozzák, tudva azt, hogy az hamis;
4. ezeknek a bűncselekményeknek kísérletét és a szándékos részességet;
5. azokat a csalárd cselekményeket, amelyek olyan eszközök vagy más tárgyak készítésére, átvételére vagy megszerzésére irányulnak, amelyek természetüknél fogva alkalmasak hamispénz készítésére vagy pénz megváltoztatására.


4. Cikk

A 3. Cikkben megállapított minden egyes cselekményt – ha különböző országokban követték el – külön bűncselekménynek kell tekinteni.


5. Cikk

A 3. Cikkben meghatározott cselekmények között büntetés szempontjából nem szabad különbséget tenni aszerint, hogy hazai vagy külföldi pénzről van-e szó; ezt a rendelkezést nem lehet törvényben vagy egyezményben megkívánt viszonosságtól függővé tenni.


6. Cikk

Azok az országok, amelyek megengedik nemzetközi viszonyban a visszaesés elvének alkalmazását, saját törvényeikben megszabott feltételek mellett elismerik az ilyen visszaesés megállapításának oka gyanánt a 3. Cikkben megállapított cselekmények valamelyike miatt hozott külföldi ítéleteket.


7. Cikk

Abban a mértékben, amelyben a belföldi törvények a sértett félnek az eljárásban részvételét megengedik, a külföldi sértetteknek, beleértve esetleg azt a Magas Szerződő Felet is, amelynek a pénzét hamisították, meg kell engedni mindazoknak a jogoknak a gyakorlását, amelyeket a belföldiek részére biztosítanak annak az országnak a törvényei, ahol a bírói eljárás folyik.


8. Cikk

Az oly államokban, amelyek nem ismerik el a belföldiek kiadatásának elvét, azokat az állampolgáraikat, akik a 3. Cikkben meghatározott valamely cselekménynek külföldön elkövetése után hazájuk területére visszatérnek, ugyanúgy kell büntetni, mintha a cselekményt hazájukban követték volna el, még abban az esetben is, ha a terhelt állampolgárságát a bűncselekmény elkövetése után szerezte meg.
Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha hasonló esetben külföldinek kiadatása nem volna engedélyezhető.


9. Cikk

Azokat a külföldieket, akik a 3. Cikkben meghatározott cselekményt külföldön követték el és olyan ország területén tartózkodnak, amelynek belső törvényei általános szabályként állítják fel a külföldön elkövetett bűncselekmények üldözésének elvét, ugyanolyan módon kell büntetni, mintha a cselekményt ennek az országnak a területén követték volna el.
A bűnvádi üldözés csak abban az esetben kötelező, ha a kiadatást kérték, de a megkeresett ország a terheltet a bűncselekménnyel összefüggésben nem álló okból nem adhatja ki.


10. Cikk

A 3. Cikkben meghatározott cselekményeket a Magas Szerződő Felek között kötött vagy kötendő valamennyi kiadatási szerződés értelmében teljes mértékben kiadatási bűncselekményeknek kell tekinteni.
Azok a Magas Szerződő Felek, amelyek a kiadatást szerződés vagy a viszonosság feltétele nélkül is engedélyezik, már most elismerik, hogy a 3. Cikkben meghatározott cselekmények közöttük kiadatási bűncselekmények.
A kiadatást a megkeresett ország joga szerint kell engedélyezni.


11. Cikk

A hamis pénzt, úgyszintén a 3. Cikk 5. pontjában megjelölt eszközöket és egyéb tárgyakat le kell foglalni és el kell kobozni. Az ily pénzeket, eszközöket és tárgyakat elkobzásuk után kérelemre ki kell adni akár annak a kormánynak, akár annak a kibocsátó intézetnek, amelynek pénze a hamisítás tárgya, kivéve a bizonyítékul szolgáló azokat a példányokat, amelyeknek a bűnügyi irattárban megőrzését szabja meg annak az országnak törvénye, ahol a bűnvádi eljárás folyik, kivéve továbbá azokat a példányokat, amelyeknek a 12. Cikkben említett központi hivatalhoz való beküldése célszerűnek mutatkozik. Mindezeket a tárgyakat mindenesetre forgalmon kívül kell helyezni.


12. Cikk

Pénzhamisítási ügyekben a nyomozást minden országban a központi hivatal irányítja a hazai törvényekben megszabott keretek között.
Ennek a központi hivatalnak szoros kapcsolatban kell lennie:
a) a kibocsátó szervezetekkel;
b) az ország belföldi rendőrhatóságaival;
c) más országok központi hivatalaival.
Minden ország központi hivatalának központosítania kell mindazokat az adatokat, amelyek a pénzhamisítás kinyomozását, megelőzését és megtorlását megkönnyítik.


13. Cikk

A különböző országok központi hivatalainak egymással közvetlenül kell levelezniök.


14. Cikk

Mindegyik központi hivatal köteles – az általa célszerűnek ítélt keretben – megküldeni más országok központi hivatalainak a saját országa pénzei értéktelenített, hiteles példányainak gyüjteményét.
Ugyanolyan keretben rendszeresen értesíteni kell a külföldi központi hivatalokat, minden szükséges felvilágosítás közlésével:
a) a saját országában bekövetkezett új pénzkibocsátásokról
b) a pénzbevonásról és arról az időpontról, amikor valamely pénz forgalomképessége megszűnik.
Mindegyik központi hivatal köteles – kivéve a tisztán helyi érdekű eseteket – a külföldi központi hivatalokkal az általa célszerűnek ítélt keretben közölni:
1. Hamis pénz felfedezését. Bankjegy vagy államjegy hamisításáról szóló közléshez csatolni kell a hamisítványoknak kizárólag attól a kibocsátó szervezettől származó műszaki leírását, amelynek jegyét hamisították; közölni kell fényképmásolatot vagy, ha lehetséges, a hamisítvány egy példányát. Sürgős esetben a rendőrhatóságoktól származó értesítés és rövid leírás is megküldhető bizalmasan az érdekelt központi hivataloknak, ez azonban nem pótolhatja a fentebb említett értesítést és műszaki leírást.
2. Pénzhamisítók nyomozását, üldözését, letartóztatását, elítélését és kiutasítását, úgyszintén esetleges helyváltoztatásukat és minden szükséges adatot, nevezetesen a pénzhamisító személyleírását, ujjnyomatát és fényképét.
3. A készítés felfedezésének részleteit annak megjelölésével, hogy e felfedezések során sikerült-e a forgalombahozott minden hamisítványt lefoglalni.


15. Cikk

A pénzhamisítás megelőzése és elnyomása terén a nemzetközi közvetlen együttműködés biztosítása, tökéletesbítése és fejlesztése végett a Magas Szerződő Felek központi hivatalainak képviselői kötelesek időnkint értekezletet tartani a kibocsátó intézetek és érdekelt központi hatóságok képviselőinek részvételével. Ilyen értekezletnek tárgya lehet majd az adatszolgáltató nemzetközi központi hivatal megszervezése és ellenőrzése.


16. Cikk

A 3. Cikkben meghatározott bűncselekményekre vonatkozó megkeresések továbbításának a következőképpen kell történnie
a) lehetőleg az igazságszolgáltatási szervek közvetlen érintkezésével, esetleg a központi hivatalok közvetítésével;
b) két ország igazságügyminisztereinek közvetlen levelezésével, vagy olymódon, hogy a megkereső ország hatósága közvetlenül küldje a megkeresett ország igazságügyminiszteréhez;
c) a megkereső országnak a megkeresett országban levő diplomáciai vagy konzuli képviselője közvetítésével; ez a képviselő a megkeresést közvetlenül az illetékes igazságügyi szervhez vagy ahhoz a szervhez küldi meg, amelyet a megkeresett ország kormánya kijelölt és ettől a szervtől közvetlenül fogja megkapni a megkeresés teljesítését igazoló iratokat.
Az a) és c) esetben a megkeresés másolatát ugyanakkor mindig meg kell küldeni a megkeresett ország felsőbb hatóságának.
Ellenkező megállapodás hiányában a megkeresést a megkereső hatóság nyelvén kell szerkeszteni, hacsak a megkeresett ország nem kíván az ő nyelvén készített és a megkereső hatóság által hitelesített fordítást.
Mindegyik Magas Szerződő Fél a többi Szerződő Felek mindegyikéhez intézett közlésben tudatja a fentemlített továbbítási módok közül azt vagy azokat, amelyet vagy amelyeket ennek a Szerződő Félnek a megkeresései tekintetében megenged.
Mindaddig, amíg valamelyik Magas Szerződő Fél ezt a közlést meg nem teszi, a megkeresések tekintetében a most alkalmazott eljárást kell fenntartani.
Megkeresés teljesítése miatt a szakértői díjakon kívül semmiféle díj vagy költség megtérítésének nem lehet helye.
Ebben a cikkben semmit sem szabad úgy értelmezni, mintha a Magas Szerződő Felek a megtorló eljárásban fennálló bizonyítási rendszer tekintetében saját törvényüktől eltérő kötelezettséget vállaltak volna.


17. Cikk

Valamely Magas Szerződő Félnek ebben az Egyezményben részvétele nem értelmezhető akként, hogy ez érintené a büntető igazságszolgáltatás illetékességének általános kérdésében, mint nemzetközi jogi kérdésben elfoglalt álláspontját.


18. Cikk

Ez az Egyezmény érintetlenül hagyja azt az elvet, hogy a 3. Cikkben meghatározott cselekményeket – amelyeknek minden esetre a bűncselekmények közé kell tartozniok – egyébként minden országban a belső törvényhozás általános szabályai értelmében kell minősíteni, üldözni és elbírálni.


MÁSODIK RÉSZ

19. Cikk

A Magas Szerződő Felek megállapodnak abban, hogy minden vitás kérdést, amely ennek az Egyezménynek magyarázata vagy alkalmazása körül közöttük felmerülhet, ha közvetlen tárgyalások során nem tisztázható, döntés végett a Nemzetközi Állandó Bíróság elé kell vinni. Ha azok a Magas Szerződő Felek, amelyek között vita merül fel, vagy valamelyikük a Nemzetközi Állandó Bíróságra vonatkozóan 1920. évi december hó 16. napján kelt Jegyzőkönyvnek nem részese, a vitás kérdést tetszésük szerint és mindegyikük alkotmányos szabályainak megfelelően akár a Nemzetközi Állandó Bíróság, akár a nemzetközi viszályok békés elintézése tárgyában 1907. évi október hó 18. napján kelt egyezmény értelmében alakított választottbíróság, vagy bármely más választottbíróság elé kell vinni.


20. Cikk

Ez az Egyezmény, amelynek francia és angol szövege egyaránt hiteles, a mai napon kelt; az 1929. december 31.-éig aláírható a Nemzetek Szövetsége minden tagja és minden olyan nem tag állam nevében, amely képviseltette magát azon az értekezleten, ahol ezt az Egyezményt kidolgozták, vagy amelynek részére a Nemzetek Szövetségének Tanácsa ennek az Egyezménynek egy példányát megküldi.
Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni. A megerősítő okiratokat meg kell küldeni a Nemzetek Szövetsége Főtitkárának, aki azoknak átvételét a Szövetség minden tagjával, úgyszintén az előző bekezdésben megjelölt nem tag államokkal közli.


21. Cikk

1930. január 1-étől kezdődően ehhez az Egyezményhez csatlakozni lehet a Nemzetek Szövetségének minden olyan tagja nevében, vagy a 20. Cikkben megjelölt minden olyan nem tag állam nevében, amely ezt az Egyezményt még nem írta alá.
A csatlakozásról szóló okiratokat meg kell küldeni a Nemzetek Szövetsége Főtitkárának, aki azoknak átvételét közli a Szövetség minden tagjával és az idézett cikkben megjelölt nem tag államokkal.


22. Cikk

Az olyan országok, amelyek hajlandók az Egyezményt a 20. Cikk második bekezdése értelmében megerősíteni, vagy a 21. Cikk értelmében hozzá csatlakozni, azonban felhatalmazást kívánnak arra, hogy az Egyezmény alkalmazása tekintetében fenntartással élhessenek, erről a szándékukról értesíthetik a Nemzetek Szövetségének Főtitkárát. Ez azonnal közli a fenntartásokat mindazokkal a Magas Szerződő Felekkel, amelyeknek nevében megerősítő vagy csatlakozó okiratok letétettek, kérdést intézve hozzájuk, hogy nem kívánnak-e ellenvetést tenni. Ha az említett közléstől számított hat hónap alatt egyik Magas Szerződő Fél sem tett ellenvetést, a szóbanforgó fenntartással élő országnak az Egyezményben részvételét a többi Magas Szerződő fél részéről az említett fenntartással elfogadottnak kell tekinteni.


23. Cikk

Ennek az Egyezménynek megerősítése vagy a hozzácsatlakozás azt is jelenti, hogy a Magas Szerződő Fél törvényhozása és közigazgatási szervezete összhangban van az Egyezményben megállapított szabályokkal.


24. Cikk

Ha valamely Magas Szerződő Fél az aláíráskor, a megerősítéskor vagy a csatlakozáskor nem tesz ellenkező kijelentést, akkor ennek az Egyezménynek rendelkezései nem alkalmazhatók gyarmataira, a tengerentúli birtokaira, a védnöksége alatt álló, a hatalmának alávetett, vagy megbízás alapján általa igazgatott területekre.
Mindazonáltal a Magas Szerződő Felek fenntartják maguknak a jogot, hogy a 21. és a 23. Cikkek feltételei szerint csatlakozhassanak az Egyezményhez gyarmataik, tengerentúli birtokaik, védnökségük alatt álló, vagy hatalmuknak alávetett vagy megbízás alapján általuk igazgatott területeik nevében. Ugyancsak fenntartják maguknak azt a jogot is, hogy az Egyezményt a 27. Cikkben megszabott feltételekkel külön is felmondhassák.


25. Cikk

Ez az Egyezmény csak akkor lép életbe, ha azt a Nemzetek Szövetségének tagjai vagy a nem tag államok közül öt megerősítette vagy csatlakozott hozzá. Az életbelépés időpontja a kilencvenedik nap lesz attól számítva, amidőn a Nemzetek Szövetségének Főtitkára az ötödik megerősítést vagy csatlakozást megkapta.


26. Cikk

Minden olyan megerősítésnek vagy csatlakozásnak hatálya, amely az Egyezménynek a 25. Cikk értelmében bekövetkezett életbelépése után történik, a kilencvenedik napon kezdődik attól számítva, amidőn azt a Nemzetek Szövetségének Főtitkára megkapta.


27. Cikk

Ez az Egyezmény a részes államok nevében – akár tagjai a Nemzetek Szövetségének, akár nem – felmondható a Nemzetek Szövetsége Főtitkárához intézendő írásbeli közléssel, aki erről értesíti a Nemzetek Szövetségének mindazokat a tagjait és azokat a nem tag államokat, amelyeket a 20. Cikk megjelöl. A felmondás hatálya attól a naptól számítandó egy év mulva kezdődik, amidőn azt a Nemzetek Szövetségének Főtitkára megkapta; a felmondás csak azzal a Magas Féllel szemben lesz hatályos, amelynek nevében történt.


28. Cikk

Ezt az Egyezményt a Nemzetek Szövetségének Főtitkára az életbelépés napján fogja belajstromozni.
Ennek hiteléül a fentnevezett Meghatalmazottak ezt az Egyezményt aláírták.
Kelt Genfben, ezerkilencszázhuszonkilenc április huszadikán, egyetlen példányban, amely letéve marad a Nemzetek Szövetsége Titkárságának levéltárában; hiteles másolatát ki kell szolgáltatni a Szövetség mindazon tagjának és azoknak a nem tag államoknak, amelyeket a 20. Cikk megjelöl.


Albánia:

Dr. Stavri Stavro.

Németország:

Dr. Kraske Erik.
Dr. Mettgenberg Farkas.
Vocke.

Amerikai Egyesült Államok:

Wilson Hugh R.

Ausztria:

Dr. Schultz Brunó.

Belgium:

Servais.

Nagybritannia és Észak-Írország:
valamint a Brit Birodalomnak mindazok a részei, amelyek külön nem tagjai a Nemzetek Szövetségének

Fischer Williams János.
Brass Leslie S.

India:
Az Egyezmény 24. cikke értelmében aláírá-som nem vonatkozik az Ő Felsége hatalmának alávetett fejedelmek vagy főnökök területeire.

Dawson Vernon.

Bulgária:

Miko ff D.

Kína:

Liang Lone.

Kolumbia:

Restrepo A. J.

Kuba:

de Blanck G.
Alvarez M. R.

Dánia:

Borberg Vilmos.

Danzig Szabad Város:

Sokal F.
Muhe János.

Spanyolország:

Lopez Roberts Móric,
T orrehermosa őrgrófja.

Franciaország:

Chalendar.

Görögország:

Caloyanni Méyalos. ,

Magyarország:

Hevesy Pál.

Olaszország:

Aloisi Hugó.

Japán:

Hayashi Raizaburo.
Nagai Shigeru.

Luxemburg:

Vermaire Ch. G.

Monakó:

Ellés R.

Norvégia:

Ennek az egyezménynek aláírásakor alulírott kormánya nevében kijelenti, hogy:

Fogyelemmel a norvég általános büntetőtörvénykönyv 176. cikke második bekezdésének rendelkezésére és a bűntettesek kiadatásáról szóló norvég törvény 2. cikkére, ennek az Egyezménynek 10. cikkében említett kiadatás nem lesz engedélyezhető a 3. cikk 2. pontjában megjelölt bűncselekmény miatt abban az esetben, ha valamely hamis pénzt forgalomba bocsátó személy azt maga is jóhiszeműen fogadta el.

Lange Chr. L.

Panama

Arosemena J. D.

Németalföld

van der Feltz A. A.
Gerke P. J.
Broekhof f K. H.

Lengyelország

Sokal F.
Sokalski Vlodzimierz.

Portugália

Caeiro da Matta József.

Románia

Antoniade.
Pella Vespasien V.
Toncesco Pascal.

Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága

Dr. Givanovitch Tamás.

Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniója

Lachkevitch Gy.
Liubimov Miklós.

Svájc

Delaquis.

Cseh-Szlovákia

Kallab Jaroszláv.


JEGYZŐKÖNYV

I. Értelmezések

A mai napon kelt Egyezmény aláírásakor az alulírott Meghatalmazottak kijelentik, hogy az Egyezmény különböző rendelkezései tekintetében elfogadják az alább részletezett értelmezéseket:

Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy:
1. Bankjegyhamisítás valamely bankjegyre alkalmazott oly lebélyegzés hamisítása, amely a bankjegyet meghatározott országban érvényessé teszi.
2. Az Egyezmény nem érinti a Magas Szerződő Feleknek azt a jogát, hogy belső törvényhozásukban tetszésük szerint szabályozhassák a büntetés elengedésére, úgyszintén megkegyelmezésre és a közkegyelemre vonatkozó jogot.
3. Az Egyezmény 4. Cikkében foglalt szabály nem vonja maga után azoknak a belső jogszabályoknak a módosítását, amelyek a bűncselekmények halmazata esetében alkalmazandó büntetéseket állapítják meg. Az említett szabály nem akadályozza azt, hogy azt a személyt, aki hamisító és egyúttal forgalombahozó is, hamisítóként üldözzék.
4. A Magas Szerződő Felek a megkereséseket csak a hazai törvényhozásukban megszabott keretben kötelesek teljesíteni.


II. Fenntartások

Az alább ismertetett fenntartásokkal élő Magas Szerződő Felek csak e fenntartásokkal fogadják el az Egyezményt; a többi Magas Szerződő Fél elfogadja részvételüket e fenntartások mellett:

1. India Kormánya bejelenti azt a fenntartását, hogy a 9. Cikk nem vonatkozik Indiára, ahol nem a törvényhozó hatalom hatáskörébe tartozik a jelen cikkben kimondott elv érvényesítése.
2. A Kínai Kormány a 10. Cikket, amely a kormányokra nézve azt az általános kötelezettséget tartalmazza, hogy harmadik állam által pénzhamisítással vádolt külföldinek a kiadatását engedélyezze, mindaddig nem fogadhatja el, amíg nem fejeződnek be a konzuli bíráskodás eltörlésére vonatkozó tárgyalások, amely kiváltságot néhány Hatalom állampolgárai még élvezik.
3. A 20. Cikk rendelkezései tekintetében a Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniójának küldöttsége fenntartja Kormányának azt a jogot, hogy megerősítő okmányát – amennyiben kívánja – egy másik aláíró Hatalomhoz küldhesse meg abból a célból, hogy ez annak másolatát közölje a Nemzetek Szövetségének Főtitkárával valamennyi aláíró vagy csatlakozó állam értesítése végett.


III. Nyilatkozatok

Svájc

Svájc képviselője az Egyezmény aláírásakor a következő nyilatkozatot teszi:
«A Svájci Szövetségi Tanács mindaddig nem vállalhatván kötelezettséget az Egyezmény büntető rendelkezései tekintetében, amíg Svájcban egységes büntetőtörvénykönyv bevezetésének kérdése kedvező eldöntést nem nyer, megjegyzi, hogy az Egyezmény megerősítése meghatározott időn belül nem történhetik meg.
Mindazonáltal a Svájci Szövetségi Tanács hajlandó hatáskörének korlátain belül végrehajtani az Egyezmény közigazgatási rendelkezéseit, mihelyt az a 25. Cikk értelmében életbe lép.»


Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniója

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniójának képviselője az Egyezmény aláírásakor a következő nyilatkozatot teszi:
«A Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniójának küldöttsége a 19. Cikk rendelkezéseinek teljes elfogadása mellett kijelenti, hogy az Unió Kormánya a maga részéről nem szándékozik az Állandó Nemzetközi Bírósághoz fordulni.
Ami ugyanezen cikknek azt a rendelkezését illeti, amely szerint azokat a vitás kérdéseket, amelyeket közvetlen tárgyalások útján nem lehet tisztázni, az Állandó Nemzetközi Bíróságoktól különböző bármely más döntőbíróság elé kell vinni, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniójának küldöttsége kifejezetten kijelenti, hogy ennek a rendelkezésnek elfogadását nem szabad úgy értelmezni, mintha ez módosítaná az Unió Kormányának álláspontját a döntőbíráskodásnak, mint az államok közötti vitás kérdések megoldási módjának általános kérdése tekintetében. »

Ennek a Jegyzőkönyvnek, amennyiben a Magas Szerződő Felek között kötelezettségeket létesít, ugyanaz a kötelező ereje, hatálya és érvénye lesz, mint a mai napon kelt Egyezménynek és ez utóbbinak alkotórésze gyanánt kell azt tekinteni.
Ennek hiteléül alulírottak aláírták ezt a Jegyzőkönyvet.

Kelt Genfben, ezerkilencszázhuszonkilenc április huszadikán, egyetlen példányban, amely letéve marad a Nemzetek Szövetsége Titkárságának levéltárában; hiteles másolatát meg kell küldeni a Nemzetek Szövetsége minden tagjának és az Értekezleten képviselt valamennyi nem tag államnak.


Albánia

Dr. Stavri Stavro.

Németország

Dr. Kraske Erik.
Dr. Mettgenberg Farkas.
V ocke.

Amerikai Egyesült Allamok

Wilson Hugh R.

Ausztria

Dr. Schultz Brunó.

Belgium

Servais.

Nagybritannia és Eszak-Irország
valamint a Brit Birodalomnak mindazok a részei, amelyek külön nem tagjai a Nemzetek Szövetségének

Fischer Williams János.
Brass Leslie S.

India

Dawson Vernon.

Bulgária

Mikof f D.

Kína

Liang Lone.

Kolumbia

Restrepo A. J.

Kuba

de Blanck G.
Alvarez M. R.

Dánia

Borberg Vilmos.

Danzig Szabad Város

Sokal F.
Muhl János,

Spanyolország

Lopez Roberts Móric,
Torrehermosa őrgrófja.,.

Franciaország

Chalendar.

Görögország:

Caloyanni Mégalos. ,

Magyarország:

Hevesy Pál.

Olaszország:

Aloisi Hugó.

Japán:

Hayashi Raizaburo.
Nagai Shigeru.

Luxemburg:

Vermaire Ch. G.

Monakó:

Ellés R.

Norvégia:

Lange Chr. L.

Panama

Arosemena J. D.

Németalföld

van der Feltz A. A.
Gerke P. J.
Broekhoff K. H.

Lengyelország

Sokal F.
Sokalski Vlodzimierz.

Portugália

Caeiro da Matta Józsel.

Románia

Antoniade.
Pella Vespasien V.
Toncesco Pascal.

Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága

Dr. Givanovitch Tamás.

Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniója

Lachkevitch Gy.
Liubimov Miklós.

Svájc:

Delaquis.

Cseh-Szlovákia

Kallab Jaroszláv

4. §2

5. §3

6. § A pénzhamisításról szóló rendelkezéseket – beleértve a jelen törvény 3–5. §-át – alkalmazni kell még az oly jelzés hamisítása esetében is, amelyet valamely fém- vagy papírpénzen csupán annak megjelölésére használnak, hogy ez a pénz meghatározott országban érvényes.

7. §4 Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe és azt az adópolitikáért felelős miniszter és az igazságügyért felelős miniszter hajtják végre.

E törvénycikk kihirdetését ezennel elrendelem, e törvénycikket, mint a nemzet akaratát, mind magam megtartom, mind másokkal is megtartatom.

Kelt Budapesten, ezerkilencszázharmincharmadik évi július hó tizenkettedik napján.

Horthy Miklós s. k.

vitéz Gömbös Gyula s. k.

Magyarország kormányzója.

m. kir. miniszterelnök.


(P. H.)
1

A 3. §-t a 2007: LXXXII. törvény 2. §-ának 3. pontja hatályon kívül helyezte.

2

A 4. §-t a 2007: LXXXII. törvény 2. §-ának 3. pontja hatályon kívül helyezte.

3

A 5. §-t a 2007: LXXXII. törvény 2. §-ának 3. pontja hatályon kívül helyezte.

4

A 7. § a 2007: LXXXII. törvény 13. § (1) bekezdésének 1. pontja szerint módosított szöveg.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás