• Tartalom
Oldalmenü

1928. évi XXXII. törvénycikk

az 1927. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által az ipar és a kereskedelem körében foglalkoztatott munkavállalóknak és a háztartási alkalmazottaknak betegségi biztosítása tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről.

1928.06.26.

(Kihirdettetett az Országos Törvénytárnak 1928. évi június hó 26-án kiadott 13. számában.)

(Magyarország megerősítő okirata a Nemzetek Szövetségénél 1928. évi április hó 19-én iktattatott be.)

1. § Az 1927. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által az ipar és a kereskedelem körében foglalkoztatott munkavállalóknak és a háztartási alkalmazottaknak betegségi biztosítása tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény az ország törvényei közé iktattatik.

2. § Az 1. §-ban említett nemzetközi egyezmény hivatalos magyar fordítása a következő :


Egyezménytervezet az ipar és a kereskedelem körében foglalkoztatott munkavállalóknak és a háztartási alkalmazottaknak betegségi biztosítása tárgyában.

A Nemzetek Szövetsége Nemzetközi Munkaügyi Szervezetének a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatótanácsa által Genfbe egybehívott Egyetemes Értekezlete, ott az 1927. évi május hó 25-én tizedik ülésszakára összeülvén,
miután elhatározta, hogy elfogad különböző javaslatokat az ipar és a kereskedelem körében foglalkoztatott munkavállalóknak és a háztartási alkalmazottaknak betegségi biztosítása tárgyában, amely kérdés az ülésszak napirendjének első pontjába van felvéve, és
miután elhatározta, hogy ezeket a javaslatokat nemzetközi egyezmény tervezetének alakjába foglalja,
az ezerkilencszázhuszonhetedik évi június hó mai tizenötödik napján a versaillesi békeszerződés XIII. részében és a többi békeszerződés megfelelő részeiben foglalt rendelkezések szerint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagjai által leendő megerősítés céljából elfogadja az alábbi egyezménytervezetet :

1. cikk. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet minden tagja, amely a jelen egyezményt megerősíti, kötelezi magát, hogy legalább is a jelen egyezményben megszabottakkal egyenlő feltételek mellett betegségi kötelező biztosítást létesít.

2. cikk. A betegségi kötelező biztosítás az ipari és a kereskedelmi vállalatokban foglalkoztatott munkásokra, alkalmazottakra és tanoncokra, az otthoni munkavállalókra és a háztartási alkalmazottakra terjed ki.
Mindazonáltal minden tagnak jogában áll, hogy országos törvényhozásában olyan kivételeket állapítson meg, amilyeneket szükségeseknek tart :
a) az időleges alkalmazásokra, amelyeknek tartama az országos törvényhozás által megállapítható határt el nem éri, a munkaadó foglalkozásától vagy vállalatától elütő, nem rendszerinti alkalmazásokra, az alkalmi és a járulékos jellegű alkalmazásokra ;
b) azokra a munkavállalókra, akiknek munkabére vagy jövedelme az országos törvényhozás által megállapítható határt meghaladja ;
c) azokra a munkavállalókra, akik készpénzjavadalmazást nem kapnak ;
d) azokra az otthoni munkavállalókra, akiknek munkaviszonya a bérért dolgozó munkavállalók munkaviszonyához nem hasonló ;
e) azokra a munkavállalókra, akik az országos törvényhozás által megállapítható korhatárokat nem érték el vagy meghaladták ;
f) a munkaadó családjának tagjaira.
Ezenfelül a betegségi biztosítási kötelezettség alól ki lehet venni azokat a személyeket, akiknek törvények vagy szabályzatok vagy különös határozmányok alapján betegség esetében a jelen egyezményben megszabottakkal egészben véve egyenlő értékű előnyökre van igénye.
A jelen egyezmény nem vonatkozik a tengerészekre és a tengeri halászokra, akiknek betegségi biztosítását az Értekezlet egyik későbbi ülésszakában teheti határozathozatal tárgyává.

3. cikk. Annak a biztosítottnak, aki testi vagy szellemi egészségének rendellenes állapota miatt dolgozni nem képes, a munkaképtelenségnek az első kártalanított naptól számított legalább első huszonhat hetére pénzbeli kártalanításra (táppénzre) van igénye.
A táppénz nyujtását a biztosítás bizonyos időtartamának a biztosított által való megelőző kitöltésétől és legfeljebb három napig tartó várakozási idő lejártától lehet függővé tenni.
A táppénzsegélyezés szünetelhet :
a) ha a biztosított a törvény értelmében már más alapon és ugyanazon betegség címén más szolgáltatást kap ; a szünetelés teljes vagy részleges a szerint, hogy az utóbb említett szolgáltatás egyenlő a jelen cikkben megszabott táppénzzel vagy pedig ennél kisebb ;
b) addig, amíg a biztosított munkaképtelenségének ténye miatt rendes munkakeresményéből nem veszít vagy amíg a biztosítás költségén vagy közköltségen eltartásban részesül ; a táppénzsegélyezés azonban csak részben szünetel, ha az ilykép saját személyére ellátott biztosítottnak általa eltartott családja van ;
c) addig, amíg a biztosított az orvos utasításait és a betegek magatartására vonatkozó szabályokat megtartani jogos indítóok nélkül vonakodik vagy magát a biztosító intézménynek ellenőrzése alól engedély nélkül és önként kivonja.
A táppénz a biztosított szándékos hibájából eredő betegség esetében csökkenthető vagy megvonható.

4. cikk. A biztosítottnak a betegség kezdetétől és legalább a betegségi táppénz nyujtására megszabott időtartam leteltéig ingyen igénye van kellően képesített orvos által történő kezelésre, valamint kielégítő minőségű és mennyiségű gyógyszer és gyógyászati segédeszköz kiszolgáltatására.
A biztosítottól azonban az országos törvényhozás által meghatározott feltételekkel a segélyezés költségeihez hozzájárulást lehet követelni.
A gyógyellátást szüneteltetni lehet arra az időre, amíg a biztosított az orvos utasításaihoz és a betegek magatartására vonatkozó szabályokhoz, alkalmazkodni jogos indítóok nélkül vonakodik vagy a biztosító intézmény által rendelkezésére bocsátott segélyezést igénybe venni elmulasztja.

5. cikk. Az országos törvényhozás engedélyt adhat arra vagy megszabhatja, hogy a biztosítottnak ama családtagjai, akiket saját háztartásában ő tart el, gyógyellátásban részesüljenek ; az országos törvényhozás állapítja meg e segély nyujtásának feltételeit.

6. cikk. A betegségi biztosítást közhatóságok igazgatási és pénzügyi ellenőrzése alatt álló, minden nyerészkedési célzat nélkül működő, önkormányzattal bíró intézményeknek kell ellátniok. A magánkezdeményezés alapján keletkezett intézmények külön közhatósági elismerésre szorulnak.
A biztosítottaknak az önkormányzattal bíró biztosító intézmények ügyvitelében az országos törvényhozás által megállapított feltételekkel kell részt venni.
A betegségi biztosítás ügyvitelét azonban közvetlenül az állam vállalhatja, ha és addig, amíg az ügyvitelnek önkormányzattal bíró intézmények útján való ellátása az országos viszonyok és nevezetesen a munkaadók és a munkavállalók hivatások szerinti szervezkedésének elégtelensége miatt nehéz vagy lehetetlen vagy meg nem felelő.

7. cikk. A biztosítottaknak és munkaadóiknak a betegségi biztosítás anyagi eszközeinek előteremtésében részt kell venniök.
A közhatóságoknak pénzügyi hozzájárulása felől az országos törvényhozás hivatott határozni.

8. cikk. A jelen egyezmény nem érinti a nőknek szülés előtt és után való foglalkoztatása tárgyában a Nemzetközi Munkaügyi Értekezlet első ülésszakában elfogadott egyezményből folyó kötelezettségeket.

9. cikk. A biztosítottnak vita esetében a szolgáltatásokra való igényét illetőleg fellebbezési jogot kell adni.

10. cikk. Azok az államok, amelyeknek nagy kiterjedésű, ritka népességű területei vannak, a jelen egyezmény rendelkezéseinek alkalmazását mellőzhetik területüknek ama részein, ahol a betegségi biztosításnak a jelen egyezmény szerinti megszervezése a lakosság csekély sűrűsége és szétszórtsága és a közlekedés eszközeinek elégtelensége miatt lehetetlen.
Azok az államok, amelyek a jelen cikkben meghatározott kivételes rendelkezést maguk számára igénybe venni kívánják, ezt a szándékukat az egyezmény formaszerű megerősítésének a Nemzetek Szövetsége főtitkárával való közlésekor bejelenteni kötelesek. Területüknek azokat a részeit, amelyekre a kivételt alkalmazzák, elhatározásuk indító okaival együtt a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal tudomására kell hozniok.
Európában a jelen cikkben meghatározott kivétellel csak Finnország élhet.
11. cikk. A jelen egyezménynek a versaillesi békeszerződés XIII. részében és a többi békeszerződés megfelelő részeiben foglalt rendelkezések értelmében való hivatalos megerősítéseit a Nemzetek Szövetségének főtitkárával kell közölni, aki azokat lajstromozza.

12. cikk. A jelen egyezmény attól számított kilencven nap elteltével lép hatályba, amidőn a főtitkár annak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet két tagja részéről történt megerősítését lajstromozta.
Az egyezmény csak azokat a tagokat kötelezi, amelyek részéről történt megerősítést a titkárság lajstromozta.
Ennélfogva a jelen egyezmény minden tagra attól számított kilencven nap elteltével lép hatályba, a midőn a részéről történt megerősítést a titkárság lajstromozta.

13. cikk. Mihelyt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet két tagja részéről történt megerősítést a titkárság lajstromozta, a Nemzetek Szövetségének főtitkára ezt a tényt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet minden tagjával közli. Ugyancsak közli velük a Szervezet többi tagja által utóbb bejelentett megerősítéseknek lajstromozását is.

14. cikk. A 12. cikk rendelkezéseinek fenntartásával minden tag kötelezettséget vállal a jelen egyezmény megerősítésével arra, hogy az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9. és 10. cikk rendelkezéseit legkésőbb az 1929. évi január hó 1-ével életbelépteti és e rendelkezések hatályossá tételére szükséges rendszabályokat alkot.

15. cikk. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet minden tagja a jelen egyezmény megerősítésével kötelezettséget vállal, hogy azt a versaillesi békeszerződés 421. cikkében és a többi békeszerződés vonatkozó cikkeiben foglalt rendelkezéseknek megfelelően gyarmatain, birtokain és a védnöksége alatt álló területeken alkalmazza.

16. cikk. A jelen egyezményt megerősítő minden tag azt az egyezmény hatályba lépésének kezdő időpontjától számított tízévi időtartam elteltével a Nemzetek Szövetségének főtitkárjához intézett írásbeli jegyzékkel felmondhatja, aki a felmondást lajstromozza. A felmondás csak a titkárságnál történt lajstromozástól számított egy év elteltével válik hatályossá.

17. cikk. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatótanácsa a jelen egyezmény alkalmazásáról az Egyetemes Értekezletnek legalább tíz évenkint egyszer jelentést tenni köteles s határoz a felől, hogy a szóbanforgó egyezmény felülvizsgálásának vagy módosításának kérdését az Értekezlet napirendjére kell-e tűzni.

18. cikk. A jelen egyezmény francia és angol szövege egyképen hiteles.
Az előrebocsátott szöveg hiteles szövege annak az egyezménytervezetnek, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Egyetemes Értekezlete Genfben tartott és az 1927. évi június hó 16. napján bezártnak nyilvánított tizedik ülésszakában szabályszerűen elfogadott.
Aminek hiteléül aláírásukkal 1927. évi július hó 7. napján ellátták :
(Aláírások)

3. § A versaillesi békeszerződésnek a 2. §-ban közzétett egyezményben említett XIII. része az 1921 : XXXIII. törvénycikkbe iktatott trianoni szerződés XIII. részének és a versaillesi békeszerződésnek az egyezményben felhívott 421. cikke a trianoni szerződés 349. cikkének felel meg.

4. § Ezt a törvényt, amennyiben a szükséges rendelkezések nem tartoznak a törvényhozás hatáskörébe, a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter hajtja végre.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás