nyomtatás  nagyítás kicsinyítés 
Betöltés...
6/1996. (VII. 12.) IM rendelet
a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól
2013-01-01
2013-06-30
25
Jogszabály

6/1996. (VII. 12.) IM rendelet

a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól

A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló, többször módosított 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv.tvr.) 127. §-ának (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján – a legfőbb ügyésszel és az érdekelt miniszterekkel egyetértésben – a következőket rendelem el:

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. § (1) E rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásából a büntetés-végrehajtási szervezetre (a továbbiakban: bv. szervezet) háruló részletes feladatokat határozza meg.

(2) A bv. szervezet a szabadságvesztést és az előzetes letartóztatást – törvényben meghatározott szerv határozata, illetve rendelkezése alapján – büntetés-végrehajtási intézetekben, illetve a büntetés-végrehajtás egészségügyi intézeteiben (a továbbiakban: intézet) hajtja végre.

(3) A szabadságvesztésre ítélt (a továbbiakban: elítélt), az előzetesen letartóztatott (a továbbiakban együtt: fogvatartott) fegyelmi felelősségre vonására, a fogvatartással összefüggő kártérítésre, a fogvatartottak egészségügyi ellátására, a szabadságvesztés kezdő- és utolsó napjának a megállapítására, a külföldi fizetőeszköz letétezésére és felhasználására, valamint a fogvatartottak munkavédelmére vonatkozó rendelkezéseket külön jogszabályok tartalmazzák.

(4)1 E rendeletben a szabadságvesztésre vonatkozó szabályok a részben felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtandó részére is alkalmazandók.

2. § (1)2 A fogvatartott a jogait személyesen, törvényes képviselője, jogi képviselője, illetve meghatalmazottja útján gyakorolja. A jogok gyakorlása nem veszélyeztetheti az intézet rendjét és biztonságát.

(2) A fogvatartott köteles a végrehajtásra vonatkozó jogszabályokat, az intézet házirendjét, a bv. szervezet személyi állománya tagjának (a továbbiakban: a személyi állomány tagja), továbbá a fogvatartás körében rendelkezési joggal bíró személyeknek az utasításait betartani. Az utasítás jogszerűségéért az azt kiadó személy felelős.

(3) Az intézet köteles gondoskodni arról, hogy a fogvatartott a jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezéseket az anyanyelvén vagy az általa ismert más nyelven megismerhesse. A tájékoztatás megtörténtét és annak tudomásul vételét írásban kell rögzíteni.

3. § A fogvatartás során a fogvatartott személyiségi jogainak a védelmét a bv. szervezetnek, továbbá a végrehajtásban közreműködő, illetve az azt segítő szerveknek és személyeknek is biztosítaniuk kell. A személyiségi jogok megsértésére alkalmas adat, tény vagy ismeret illetéktelen személy vagy szerv tudomására nem hozható.

4. § (1) A fogvatartás rendjét és biztonságát a fogvatartott önkéntes jogkövetésre való ösztönzésével, a jogszabályoknak megfelelő őrzéssel, felügyelettel és ellenőrzéssel, a szükséges intézkedések megtételével, végső esetben kényszerítő eszköz alkalmazásával kell megvalósítani.

(2) Törvényben meghatározott kényszerítő eszközök szabályszerű alkalmazásán túl tilos minden olyan intézkedés és eljárás, amely a fogvatartott életét, testi épségét vagy egészségét sérti vagy veszélyezteti.

5. § (1) A büntetés-végrehajtási feladatok teljesítését segítő börtönmissziók, egyházak, társadalmi szervezetek, alapítványok, illetve személyek e tevékenységüket a vonatkozó jogszabályok, és a bv. szervezettel kötött együttműködési megállapodás keretében végzik.

(2) Együttműködési megállapodás kötésére az intézet parancsnoka, igazgatója, főigazgató főorvosa (a továbbiakban: parancsnok), ha pedig az együttműködés több intézetre is kiterjed, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka (a továbbiakban: országos parancsnok) jogosult. A parancsnok által kötött együttműködési megállapodásról az országos parancsnokot tájékoztatni kell.

(3) Ha a büntetés-végrehajtási feladatok teljesítését segítő, az (1) bekezdésben felsorolt szervezetek, illetve személyek tevékenysége jogszabálysértő, vagy nem felel meg az együttműködési megállapodásban foglaltaknak, a megállapodást a (2) bekezdésben meghatározott személyek megszüntethetik, továbbá a parancsnok az érintett szervezetek képviselőinek vagy az érintett személynek az intézetbe történő belépését megtilthatja. Az együttműködés megszüntetéséről és az intézetbe történő belépés megtiltásáról az adott szervezetet vagy személyt értesíteni kell. Ha a döntést a parancsnok hozta, erről az országos parancsnokot haladéktalanul tájékoztatja.

5/A. §3 (1) A büntetés-végrehajtási feladatok teljesítését a pártfogó felügyelői szolgálat segíti és támogatja a jogszabályok, valamint a bv. szervezettel kötött együttműködési megállapodás alapján.

(2)4 Együttműködési megállapodást a parancsnok a fővárosi, megyei igazságügyi szolgálat vezetőjével, az országos parancsnok a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal vezetőjével köthet. A parancsnok, illetve a fővárosi, megyei igazságügyi szolgálat vezetője által kötött együttműködési megállapodást az országos parancsnok, illetve a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal vezetője hagyják jóvá.

6. § (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a fogvatartottnak a fogvatartással összefüggő ügyében – hivatalból vagy kérelemre – azon intézet kijelölt szervezeti egységének a vezetője dönt, ahol a fogvatartott a büntetés vagy intézkedés végrehajtása céljából tartózkodik. A fogvatartott a fogvatartással összefüggő ügyében – a kérelem, bejelentés tárgyának a megjelölése nélkül – személyes meghallgatást kérhet az intézet szervezeti egységeinek a vezetőitől vagy a parancsnoktól, hozzájuk írásban közvetlenül is fordulhat.

(2) A fogvatartott az (1) bekezdés szerinti döntés (intézkedés, határozat) ellen, vagy annak elmulasztása esetén panasszal fordulhat a parancsnokhoz. Ha a döntést a parancsnok, vagy jogszabályban meghatározott esetekben a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (a továbbiakban: Országos Parancsnokság) kijelölt szervezeti egységének a vezetője hozta, a panaszt az országos parancsnok bírálja el.

(3)5 Ha jogszabályban meghatározott esetekben a fogvatartott ügyében első fokon az országos parancsnok döntött, a panaszt a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter bírálja el.

(4) A panaszt a fogvatartott a döntés közlésétől, illetve a döntés elmulasztásától számított tizenöt napon belül terjesztheti elő. Ha a fogvatartott a panasz megtételében akadályoztatva volt, a tizenöt napos határidő az akadály megszűnésétől számít.

(5)6 A kérelmet, illetve a panaszt harminc napon belül – ha az ügy jellege szükségessé teszi, soron kívül – kell elbírálni, e határidő indokolt esetben harminc nappal meghosszabbítható. A kérelem, illetve a panasz elbírálásáról, valamint a határidő meghosszabbításáról a fogvatartottat tájékoztatni kell.

(6)7 A parancsnok, az országos parancsnok, illetve a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter döntése – ha jogszabály kivételt nem tesz – végrehajtható.

(7)8 Érdemi vizsgálat nélkül el lehet utasítani az ugyanazon ügyben, három hónapon belül, ismételten előterjesztett kérelmet, illetve panaszt, ha az új tényt, adatot nem tartalmaz. Ez a rendelkezés nem alkalmazható a fogvatartott egészségi állapotának kivizsgálására, gyermekének nevelésére, elhelyezésére irányuló, megismételt kérelem, illetve panasz esetében.

(8)9 Jogszabályban meghatározott esetekben a döntés ellen a fogvatartott a büntetés-végrehajtási bíróhoz (a továbbiakban: bv. bíró) fellebbezhet, illetve keresettel fordulhat a bírósághoz.

7. § A fogvatartott a fogvatartásával kapcsolatos ügyében – a 6. §-ban foglalt jogorvoslati lehetőségek mellett – közvetlenül fordulhat

a) a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészhez, kérheti az ügyész általi meghallgatását;

b)10 a fogvatartás alatt gyakorolható alapvető jogainak a sérelme esetén az alapvető jogok biztosához;

c)11 személyes adatainak kezelésével vagy a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogainak gyakorlásával összefüggő jogsérelem esetén a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz.

8. § A fogvatartott kérelemmel, illetve panasszal fordulhat a külön jogszabályokban meghatározott nemzetközi szervezetekhez.

9. § (1) A fogvatartott jogorvoslati jogának az érvényesüléséről az intézet gondoskodik.

(2) A jogorvoslati jog érvényesítésével kapcsolatos iratokat a címzettnek haladéktalanul továbbítani kell. A panaszokat, kérelmeket, bejelentéseket és a döntéseket az intézet köteles nyilvántartani.

(3) A 6–8. §-ban foglaltak nem érintik a fogvatartottak azon jogait (keresetindítás, feljelentés, jognyilatkozat megtétele, közérdekű bejelentés), amelyek a fogvatartástól függetlenül megilletik.

II. Fejezet

A SZABADSÁGVESZTÉS VÉGREHAJTÁSA

I. Cím

A BEFOGADÁS

A befogadás alapjául szolgáló iratok

10. § Az intézet az elítéltet

a) jogerős bírósági ítéletről szóló bírói értesítés,

b) elővezetésről szóló rendelkezés,

c) elfogató parancs,

d) a szabadságvesztés letöltésére vonatkozó bírósági felhívás,

e) a szabadságvesztés ideiglenes foganatbavételére vonatkozó ügyészi vagy bírói rendelkezés,

f)12 az igazságügyért felelős miniszter külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvételéről szóló értesítése

alapján fogadja be.

Az iratok vizsgálata, a személyazonosság megállapítása

11. § (1) Az intézet megvizsgálja, hogy a befogadás alapjául szolgáló iratok megfelelnek-e a jogszabályok tartalmi és alaki rendelkezéseinek.

(2) Az elítélt személyazonosságának megállapítása a fogvatartás alapjául szolgáló iratok adatainak és az elítélt személyazonosságát igazoló okiratban foglalt, vagy egyéb módon igazolt, illetőleg az elítélt által közölt adatoknak az összehasonlítását jelenti.

(3) Az intézet az elítélt személyazonosságának megállapításához adatokat kérhet a rendőrségtől, más hatóságtól vagy más intézettől, indokolt esetben a rendőrségtől kéri a személyazonosság megállapítását.

A befogadás megtagadása

12. § (1) Az intézet a befogadást megtagadja, ha

a) a befogadás alapjául szolgáló iratok hiányoznak;

b) a szabadságvesztés végrehajtására előállított, átkísért, átszállított vagy önként jelentkező személy a befogadás alapjául szolgáló iratokban megjelölt személlyel nem azonos.

(2) A befogadás megtagadásáról az előállító (átkísérő) szervet, illetve a végrehajtást elrendelő hatóságot haladéktalanul értesíteni kell.

Ideiglenes befogadás

13. § (1) Az elítéltet ideiglenesen kell befogadni, ha a személyazonossága kétségessé válik, a szabadságvesztés végrehajtására vonatkozó értesítés hiányos vagy kijavításra szorul, illetve, ha az intézet a szabadságvesztés végrehajtását kizáró ok gyanúját észleli.

(2) A szabadságvesztés végrehajtására kijelölt intézet az oda útba indított elítéltet a bírói értesítés megérkezéséig ideiglenesen fogadja be.

(3) Ideiglenes befogadás esetén az intézet haladéktalanul megkeresi az illetékes szervet a személyazonosság tisztázása, illetve a szükséges iratok kiegészítése, kijavítása, pótlása vagy megküldése iránt.

(4) Az ideiglenes befogadás az arra okot adó körülmény megszűnéséig, de legfeljebb harminc napig tarthat.

A bíróság felhívására jelentkező elítélt

14. § (1) Ha a bíróság felhívására az elítélt az illetékes megyei (fővárosi) intézet hivatali idejében jelentkezik, az intézet

a)13 haladéktalanul megkéri az illetékes bíróságtól a bírói értesítést, az ítéletkiadmányt, a foglalkozásról eltiltásról, járművezetéstől eltiltásról, kiutasításról, illetve mellékbüntetésről szóló értesítést;

b) az elítéltet ellátja hitelezett utazási igazolvánnyal és útba indítja a végrehajtásra kijelölt intézetbe;

c) zárt borítékban átadja az elítéltnek a végrehajtásra kijelölt intézetnek szóló – az ideiglenes befogadáshoz szükséges – iratokat;

d) tájékoztatja az elítéltet a jelentkezési kötelezettségéről és a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről.

(2) Az útba indítást úgy kell elvégezni, hogy az elítélt a végrehajtásra kijelölt intézetbe legkésőbb az útba indítást követő napon megérkezhessen.

(3) Az elítélt iratait (bírói értesítések, ítéletkiadmány) haladéktalanul továbbítani kell a végrehajtásra kijelölt intézet részére.

(4) Az elítélt nem indítható útba, és az intézetbe be kell fogadni, ha

a) a várható szabadulásáig hátralévő idő a hatvan napot nem haladja meg;

b) olyan betegségben szenved, amely az utazást akadályozza;

c) ittas vagy bódult állapotban jelentkezett;

d) mozgásában súlyosan korlátozott;

e) az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (a továbbiakban: IMEI) történő kivizsgálása szükséges;

f) a bíróság által megjelölt nap után késve jelentkezett;

g) a személyazonossága kétséges;

h) az utazást nem vállalja, vagy alapos okból feltételezhető, hogy a jelentkezési kötelezettségének nem tesz eleget;

i) a bíróság vagy az ügyész a szabadságvesztés ideiglenes foganatbavételét rendelte el.

Befogadás megőrzésre

15. § (1) Megőrzésre kell befogadni az elítéltet, ha

a) az intézet illetékességi területén – mint más intézetből jogellenesen távollevőt – a rendőrség elfogta és oda előállította;

b) valamely hatósághoz történő előállítás, illetve gyógykezelés céljából, vagy a végrehajtás körében felmerült egyéb okból más intézet adta át, illetve az engedélyezett távollét után más intézetben jelentkezik, mint ahonnan elbocsátották.

(2)14 A megőrzésre befogadott elítéltet a megőrzés okának megszűnését követően az intézetek közötti legközelebbi heti rendszeres szállítással a végrehajtásra kijelölt intézetbe kell szállítani.

Befogadás elfogató parancs és elővezetési határozat alapján

16. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásának megkezdése vagy folytatása végett kibocsátott elfogató parancs alapján elfogott, és az intézetbe átkísért elítéltet a napszaktól függetlenül be kell fogadni.

(2)15 A megyei (fővárosi) intézet a napszaktól függetlenül köteles befogadni azt a rendőrség által átkísért elítéltet, akinek az intézet székhelye szerinti törvényszék a szabadságvesztés megkezdése vagy folytatása végett az elővezetését rendelte el.

(3)16 Az (1) bekezdés szerint kell eljárni, ha a rendőrség a jogellenesen távollevő elítéltet elfogja, és az intézetbe kíséri.

(4) Az intézet az elítélt átvétele előtt a rendelkezésre álló iratokból köteles az elfogató parancs hatályosságáról meggyőződni, illetve az elővezetést kérő intézettel a szükséges adatokat egyeztetni.

(5)17 Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott esetben az intézet a 14. § (1) bekezdésének a) pontja szerint jár el.

Befogadás külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele esetén18

16/A. §19 A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 53. §-ának (2) bekezdése alapján a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtására átvett elítéltet a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet fogadja be, az igazságügyért felelős miniszter átvételről szóló értesítése alapján.

A befogadással kapcsolatos közbeeső intézkedések és értesítések

17. § Ha az elítélten a befogadáskor külsérelmi nyomot észlelnek, vagy a rendőrségi fogdából, a javítóintézetből, a katonai fogdából átkísért elítélt azt állítja, hogy bántalmazták, haladéktalanul orvosi vizsgálatot kell végezni, valamint jegyzőkönyvet kell felvenni, amelynek egy-egy példányát az átkísérést végrehajtó szervnek, illetve a törvényességi felügyeletet ellátó ügyésznek meg kell küldeni.

18. § (1)20 Ha az elítélttel szemben más ügyben közérdekű munka büntetés vagy pártfogó felügyelet intézkedés végrehajtása van folyamatban, az intézet a befogadásról hetvenkét órán belül tájékoztatja az elítélt lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes fővárosi, megyei igazságügyi szolgálatot (a továbbiakban: pártfogó felügyelői szolgálat).

(2) Az elítéltet a befogadását követő tizenöt napon belül kivizsgálás céljából az IMEI-be kell szállítani, ha a bíróság

a)21

b) megállapította az elítélt korlátozott beszámítási képességét.

(3) Ha az elítélt az intézetbe magával hozza felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermekét, a gyermek- és ifjúságvédelmi intézménybe történő elhelyezésről az intézet haladéktalanul gondoskodik.

(4)22 Ha az elítélt a befogadásakor bejelenti, hogy kiskorú gyermeke felügyelet nélkül maradt, az intézet hivatali időben az illetékes járási (fővárosi kerületi) gyámhivatalt (a továbbiakban: gyámhivatal), hivatali időn kívül az illetékes rendőri szervet haladéktalanul értesíti.

(5) Ha az elítélt lakása vagy más vagyontárgya őrizetlenül maradt, az intézet erről az illetékes önkormányzat jegyzőjét, illetve az elítélt által meghatározott személyt értesíti.

19. § (1) A nyugellátásban vagy baleseti nyugellátásban részesülő elítéltet a befogadáskor írásban nyilatkoztatni kell, hogy a folyósítást az intézetbe vagy az általa meghatalmazott személy részére kéri.

(2) Az elítéltet tájékoztatni kell, hogy kérheti az őt megillető, az (1) bekezdésben nem említett pénzbeli járandóságainak az intézetbe történő folyósítását is.

19/A. §23 (1) Az elítéltet a befogadáskor írásban kell tájékoztatni arról, hogy hozzátartozójával, illetőleg – a nemzetközi szervezetek képviselői és a védő kivételével – az általa megjelölt más személlyel (a továbbiakban együtt: kapcsolattartó) kizárólag akkor tarthat kapcsolatot, ha – külön törvény rendelkezése alapján – a kapcsolattartóként megjelölt személy hozzájárul ahhoz, hogy személyes adatai az intézet nyilvántartásában szerepeljenek.

(2) A hozzájárulás beszerzése érdekében engedélyezni kell, hogy az elítélt egy alkalommal levelet írjon az érintett részére.

(3) A kapcsolattartó adatait az érintett írásbeli hozzájárulásával lehet a nyilvántartásban feltüntetni. Ha a kapcsolattartó cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, írásbeli hozzájárulására külön törvény rendelkezései irányadók.

19/B. §24 (1) A dohányzó, illetve a dohányfüstmentes zárkában vagy lakóhelyiségben való elhelyezés érdekében az elítéltnek befogadáskor, ezt követően az intézet által, a valamennyi elítélt számára egységesen kijelölt időpontokban rendszeresen – írásban – nyilatkoznia kell dohányzási szokásairól. A rendszeres nyilatkozattételre kijelölt időpontok között legfeljebb három hónap telhet el.

(2) Amennyiben az elítélt dohányzási szokásainak megváltozásáról nyilatkozik, az intézet az elítélt kérelmére legkésőbb a soron következő nyilatkozattétel alkalmával intézkedik az elhelyezés megfelelő megváltoztatása iránt.

(3) Ha az elítélt dohányfüstmentes zárkába vagy lakóhelyiségbe történő áthelyezése egészségügyi ok miatt szükséges, ennek végrehajtása iránt az intézet haladéktalanul intézkedik.

19/C. §25 (1) Az elítéltnek a Bv. tvr. 44. § (5) bekezdése szerinti munkahelyen történő munkavégzésre kijelölése érdekében az elítéltnek a befogadáskor írásban nyilatkoznia kell arról, hogy hozzájárul-e külső gazdálkodó szervezetnél történő munkáltatásához.

(2) Annak érdekében, hogy a Bv. tvr. 47. § (2) bekezdése alapján megállapítható legyen, hogy a büntetés-végrehajtási intézet átvállalja-e az elítélt részére szükség esetén juttatandó gyógyszer és gyógyászati segédeszköz térítési díját, az elítéltnek a befogadáskor írásban nyilatkoznia kell arról, hogy rendelkezik-e rendszeres jövedelemmel vagy más pénzbeli juttatással, és ha igen milyen összegben.

Az elítélt egészségügyi vizsgálata

20. § Az intézetbe befogadott elítéltet a közösségbe elhelyezés előtt – a külön jogszabályban foglaltak szerint – egészségügyi szempontból meg kell vizsgálni.

Az elítéltnél lévő tárgyak átvétele

21. § (1)26 Az elítélt az intézetben a rendelet 1. számú mellékletében felsorolt tárgyakat tarthatja magánál. A parancsnok az elítéltnél tartható tárgyak mennyiségét a házirendben fajtánként határozza meg.

(2)27 A befogadási eljárás során az intézet az elítéltnél nem tartható tárgyakat igazolás ellenében átveszi, és azokat a (3) és (5) bekezdésben foglalt kivétellel az elítélt letétjébe helyezi.

(3) Ha a letétbe helyezés veszélyeztetné az intézet biztonságát, vagy az közegészségügyi, illetve egyéb okból nem lehetséges, a letétbe helyezést meg kell tagadni, majd ezzel egyidejűleg fel kell hívni az elítéltet, hogy gondoskodjék a tárgy intézeten kívüli megőrzéséről vagy értékesítéséről. Ha az elítélt ennek nem tesz eleget, az adott tárgyat – jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett – meg kell semmisíteni.

(4)28 A letétbe helyezhető tárgyak mennyiségét – a tárolási lehetőségek figyelembevételével – a parancsnok határozza meg.

(5)29 Ha az elítéltnél lőfegyver, lőszer, robbanó-, sugárzó anyag vagy kábítószer van, azt a rendőrségnek kell átadni.

Az elítélt felszerelése

22. §30 A befogadott elítéltet el kell látni a 2. számú mellékletben meghatározott egyéni felszerelési tárgyakkal. A 2. számú melléklet 2. pontjában felsorolt formaruházatot a végrehajtásra kijelölt intézet biztosítja az elítélt részére.

Elhelyezés a körleten

23. § A nyilvántartásba vett elítéltet az elhelyezési körletre kell kísérni, és részére a megfelelő körletrészt, zárkát vagy lakóhelyiséget, továbbá fekvőhelyet kell kijelölni.

Az elítélt jogainak és kötelezettségeinek az ismertetése

24. § (1) Az elítéltet, közvetlenül az intézetbe való befogadása után írásban tájékoztatni kell a törvényben meghatározott kényszerítő eszközök használatának a lehetőségéről.

(2) Az elítélt részére az elhelyezését követő huszonnégy órán belül át kell adni a szabadságvesztés végrehajtásának a rendjéről, a jogairól és a kötelezettségeiről szóló tájékoztatót, az intézet házirendjét, valamint ki kell oktatni a legfontosabb balesetvédelmi és tűzvédelmi előírásokra. Ha az elítélt írni, olvasni nem tud, a tájékoztatást szóban kell elvégezni, és annak megtörténtét az elítélt jelenlétében, két tanú aláírásával, írásban kell rögzíteni.

(3) Az intézetnek biztosítani kell, hogy az elítélt az (1)–(2) bekezdésekben meghatározott tájékoztatók tartalmát megismerhesse, ennek érdekében meg kell adni a szükséges segítséget és a folyamatos tájékozódás lehetőségét.

Az elítélt adatainak nyilvántartása

25. § (1) A szabadságvesztés végrehajtására befogadott elítélt törvényben meghatározott adatainak a helyi nyilvántartását a fogvatartó intézet látja el.

(2) Az elítéltek adatainak a központi nyilvántartását és a külföldi államnak átadott elítéltek adatainak a nyilvántartását az Országos Parancsnokság végzi.

26. § A nyilvántartásba vételkor az elítéltről fényképet kell készíteni, és nyilvántartási számmal kell ellátni. A fénykép és a nyilvántartási szám csak törvényben meghatározott esetekben – az országos parancsnok engedélyével – hozható nyilvánosságra.

27. § A nyilvántartást végző szervek a nyilvántartás adataiból törvényben meghatározottak szerint adatszolgáltatást teljesítenek, biztosítják a nyilvántartásba való betekintést, felelősek az adatvédelmi szabályok megtartásáért.

A szabadságvesztés kezdő- és utolsó napjának meghatározása

28. § A befogadási eljárás során az intézet külön jogszabályban meghatározottak szerint megállapítja, és az elítélttel írásban közli a szabadságvesztés kezdő- és utolsó napját, valamint a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének a napját.

Értesítések a befogadásról

29. § (1) Az intézet az elítélt befogadásáról – a várható szabadulás időpontjának közlésével – tíz napon belül értesíti

a) az elítélt lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságot;

b)31 a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát;

c) az első fokú ítéletet hozó bíróságot;

d) gondnokság alá helyezett elítélt esetében a gondnokot.

(2)32

(3)33 Ha a bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának biztosítására irányuló intézkedést rendelt el [a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 596. § (3)–(6) bek.], akkor az intézet a befogadásról tíz napon belül az intézkedés előírásainak megtartását ellenőrző rendőrkapitányságot is értesíti, amennyiben az nem azonos az (1) bekezdés a) pontja szerinti rendőrkapitánysággal.

(4)34 Ha a bíróság a büntetőeljárás során óvadék elfogadásáról határozott, az intézet a befogadásról tíz napon belül az óvadék elfogadása tárgyában jogerős határozatot hozó bíróságot is értesíti, amennyiben az nem azonos az (1) bekezdés c) pontja szerinti bírósággal.

(5)35 A Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek volt hivatásos (szerződéses) állományú tagjának szolgálati igazolványát a kiállító szervnek kell megküldeni.

Új büntetőeljárás az elítélttel szemben36

29/A. §37 (1)38 Ha az elítélttel szemben más ügyben büntetőeljárás folyik, a 237. § (1) bekezdésének b)–e) pontjában foglalt kérdésekben az intézet köteles végrehajtani az eljáró ügyész, illetve a bíróság rendelkezéseit.

(2) Ha az intézetnek hivatalos tudomása van arról, hogy a szabadságvesztést töltő elítéltet a bíróság újabb büntetőeljárásban nem jogerősen szabadságvesztésre ítéli, erről a rendelkezésre álló irat (megkeresés, idézés, bírói értesítés, hivatalos feljegyzés, ítéletkiadmány) fénymásolatának megküldésével értesíti a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt.

Befogadási és foglalkoztatási bizottság

30. § (1) Az intézetekben befogadási és foglalkoztatási bizottság (a továbbiakban: befogadási bizottság) működik.

(2) A befogadási bizottság a befogadástól számított nyolc napon belül, az elítélt személyes meghallgatását követően dönt

a) a Bv.tvr.-ben meghatározott szempontok szerinti csoportba sorolásról;

b) a munkahely és a munkakör kijelöléséről;

c) az oktatásban és a képzésben való részvételről.

(3) A befogadási bizottság a parancsnok által meghatározott körben véleményezési, illetve javaslattételi feladatokat is elláthat.

A szabadságvesztést végrehajtó intézet

31. § (1) A szabadságvesztés végrehajtására a jogszabályokban foglalt feltételeknek megfelelő intézetet az Országos Parancsnokság illetékes szervezeti egységének a vezetője jelöli ki.

(2) Az elítélt az (1) bekezdés rendelkezésétől eltérő intézetbe – a kijelölésre jogosult engedélye alapján – akkor szállítható, ha

a) a kijelölt intézetben nincs férőhely;

b) a más intézetben való elhelyezés biztonsági okból indokolt;

c) az elítélt más intézetben való elhelyezését kérte;

d) a megfelelő foglalkoztatására csak más intézetben van lehetőség;

e) jogszabály így rendelkezik.

(3) Az elítélt a (2) bekezdés szerinti intézetbe csak akkor szállítható, ha ott a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, illetve az elítéltek elkülönítésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések végrehajtása biztosított.

(4)39 Ha az elítélt más intézetben való elhelyezését kéri, a kérelmet a fogva tartó intézet parancsnokához kell benyújtani. Az intézet parancsnoka a kérelmet az (1) bekezdés szerinti szervezeti egységhez terjeszti fel.

II. Cím

A FOGVATARTÁS RENDJE ÉS BIZTONSÁGA

A fogvatartás rendje, a házirend és napirend

32. § Az intézetben a fogvatartás törvényes végrehajtásához szükséges rendet kell fenntartani. A rend kialakítása és fenntartása a bv. szervezet feladata.

33. § A fogvatartás rendjének fenntartása érdekében az elítélt nem bízható meg olyan feladattal, amelynek végrehajtása során más elítélttel alá- és fölérendeltségi viszonyba, illetve más elítélt személyiségi jogait sértő adat birtokába kerülhet.

34. § (1) Az elítéltet megillető jogok gyakorlásának és a kötelességek teljesítésének rendjét házirendben kell szabályozni.

(2)40 A házirend tartalmazza:

a) az elítéltek napirendjét;

b) az elítéltek intézeten belüli foglalkoztatására, mozgására, tartózkodására és a munkavégzés rendjére vonatkozó szabályokat;

c) a panaszok, kérelmek, bejelentések, illetve egyéb jogorvoslatok előterjesztésének a rendjét;

d) az elítélt viselkedési szabályait;

e) a látogatók fogadásának, valamint az intézet elhagyásának a szabályait;

f) a szükségleti cikkek vásárlásának idejét, módját;

g) az elítélt által küldött, vagy a részére érkezett levelek, csomagok kezelésére vonatkozó szabályokat;

h) az elítéltek tartózkodására és foglalkoztatására szolgáló helyiségek használatának rendjét;

i) az egyházi szertartások, a karitatív és a missziós rendezvények időrendjét;

j) a távbeszélő készülék használatának rendjét és feltételeit;

k)41 az elítéltnél tartható tárgyak fajtánként meghatározott mennyiségét [21. § (1) bek.];

l)42 a körleten betartandó balesetvédelmi és tűzvédelmi előírásokat;

m)43 a dohányzással kapcsolatos rendelkezéseket.

(3)44 Az elítéltet a házirendben tájékoztatni kell a pártfogó felügyelői szolgálat önkéntes igénybevételének lehetőségéről.

(4)45 A házirend megtartására, valamint megszegésének a következményeire az elítéltet figyelmeztetni kell.

(5)46 A házirendtől csak a parancsnok engedélyével lehet eltérni.

35. § (1)47 A napirendben kell meghatározni minden olyan tevékenységet, amely a bv. szerv napi folyamatos működését biztosítja, így az ébresztő és a takarodó, a nyitás és zárás, a létszámellenőrzés, az étkezés, a szabad levegőn való tartózkodás, a munkavégzés, az oktatás, az orvosi rendelés, a szabadidő eltöltése és a jogorvoslatok előterjesztése idejét és helyét.

(2) A takarodó és az ébresztő között legalább nyolc óra folyamatos pihenőidőt kell biztosítani.

(3) Az étkezésre naponta háromszor, esetenként legalább húsz percet kell biztosítani.

A fogvatartás biztonsága

36. § (1)48 A fogvatartás biztonsága olyan állapot fenntartását jelenti, amelynél az intézetben, illetve büntetés-végrehajtási feladat teljesítése miatt az intézet területén kívül tartózkodó személyek élete, testi épsége, szabadsága, a büntetés-végrehajtás anyagi javainak sértetlensége, valamint a büntetés-végrehajtási feladatok zavartalan ellátása a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően biztosított.

(2) A fogvatartás biztonságát jelentős mértékben sértő vagy veszélyeztető olyan események, amelyek jogszabályban meghatározott külön intézkedések bevezetését teszik szükségessé, rendkívüli eseménynek minősülnek.

37. § (1) Az őrzés az elítélt meghatározott helyen való tartására, életének és testi épségének a megóvására, az intézet és az ahhoz tartozó létesítmények, illetve területek védelmére irányuló tevékenység, amelyet jogszabály alapján rendszeresített fegyverrel, illetve technikai eszközökkel, vagy szolgálati kutyával látnak el.

(2) A felügyelet az elítélt meghatározott helyen való tartózkodásának, tevékenységének folyamatos – közvetlen vagy közvetett – irányítása.

(3) Az ellenőrzés az elítélt meghatározott helyen való tartózkodásának, tevékenységének az időszakos figyelemmel kísérése.

(4) Az őrzési, felügyeleti és ellenőrzési feladatok ellátásának rendjét, az elítélt végrehajtási fokozatának, biztonságra veszélyességének és az intézet sajátosságainak a figyelembevételével a parancsnok határozza meg.

Az elítéltek elhelyezése és elkülönítése

38. § (1) Zárkában kell elhelyezni

a) a fegyház fokozatú, illetve általában a börtön fokozatú elítéltet;

b) a biztonsági okból elkülönített elítéltet;

c) az ideiglenesen befogadott elítéltet;

d)49 a különleges biztonságú körletre, illetve zárkába, valamint a hosszú időre ítéltek körletére elhelyezett elítéltet.

(2) Lakóhelyiségben lehet elhelyezni

a) a fogház, kivételesen a börtön fokozatú elítéltet;

b) azt az elítéltet, aki a szabadságvesztést enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának az elrendelése alapján tölti;

c) az átmeneti csoportba helyezett elítéltet;

d) a szabadságát töltő elítéltet.

39. § (1)50 Az elhelyezés során

a) a különböző végrehajtási fokozatba tartozókat egymástól,

b) a férfiakat a nőktől,

c) a fiatalkorúakat a felnőttkorúaktól,

d) az előzetesen letartóztatottakat az elítéltektől,

e) a fekvőbetegeket az egészségesektől, a betegek közül a fertőzőket a nem fertőzőektől, a HIV-fertőzőtteket a többi fogvatartottól

f) a dohányzókat a nem dohányzóktól

el kell különíteni.

(2) Jogszabály az (1) bekezdésben foglaltakon túl, az elkülönítés egyéb szempontjait is meghatározhatja.

(3)51

(4) Az elkülönítést külön körleten, ennek elkülönített részén, illetve külön zárkában vagy lakóhelyiségben kell végrehajtani.

40. § (1)52 A gyógykezelés érdekében a különböző végrehajtási fokozatú elítéltek a kórteremben, a betegszobában, a fertőző elkülönítőben, illetőleg az e célra kijelölt zárkában közösen helyezhetők el.

(2)53 Végrehajtási fokozattól függetlenül az elítéltek – az adott csoporton, részlegen vagy körleten belül – együtt helyezhetők el a gyógyító-nevelő és az átmeneti csoportban, a prevenciós részlegen, a hosszú időre ítéltek körletén, valamint az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása során és az anya-gyermek együttes elhelyezése esetén.

(3) A különböző végrehajtási fokozatú elítéltek a munkahelyen együtt dolgozhatnak, az iskolai oktatásban, szakmai képzésben, a sport és a kulturális, valamint a vallási rendezvényeken, illetve az orvosi (egészségügyi) rendelésen közösen részt vehetnek, a szabad levegőn, illetőleg a közös étteremben együtt tartózkodhatnak.

41. § (1) Az elítéltek elhelyezési körletét az intézet egyéb területeitől, az egyes körletrészeket pedig szükség szerint egymástól el kell különíteni.

(2) Az elhelyezési körleteket és az elítéltek munkahelyeit biztonsági szempontból minősíteni kell. A parancsnok határozza meg, hogy a körleten, illetve a munkahelyen milyen biztonsági csoportba sorolt elítélt helyezhető el, illetőleg foglalkoztatható.

(3)54 A fegyház fokozatú, továbbá a 47. és 47/A. § hatálya alá tartozó elítéltek zárkáinak az ajtaját zárva kell tartani.

(4) Ha a fegyház fokozatú elítélt számára az intézet meghatározott részén a felügyelet nélküli mozgást engedélyezték, vagy az elítélt átmeneti csoportba került, a zárkák ajtaját a napirendben meghatározott ideig kell nyitva tartani. A parancsnok a fegyház fokozatú elítélteknél a zárkaajtók nyitvatartását kivételesen egyéb esetekben is engedélyezheti.

(5) A börtön, illetve a fogház fokozatú elítéltnél a zárka, illetve a lakóhelyiség ajtaját a reggeli létszámellenőrzéstől az esti létszámellenőrzésig – a napirendben meghatározott esetektől vagy a parancsnok eltérő rendelkezésétől eltekintve – nyitva kell tartani.

(6) Arra az időre amikor az elítéltek nem tartózkodnak a zárkában vagy a lakóhelyiségben, az ajtókat zárva kell tartani.

Az elítéltek biztonsági csoportba sorolása

42. § (1) Az elítéltet a befogadási bizottság a fogvatartás biztonságára való veszélyesség növekvő mértéke szerint az I., a II., a III., illetve a IV. biztonsági csoportba sorolja.

(2)55 A biztonsági csoportba való besorolásnál

a)56 az elkövetett bűncselekményt (annak jellegét és körülményeit), a szabadságvesztés időtartamát és végrehajtási fokozatát, a részben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélés tényét, a szabadságvesztésből még le nem töltött időt, a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének az időpontját,

b) az elítélt személyiségét, előéletét, egészségi és fizikai állapotát, kapcsolattartását,

c) új büntetőeljárás indítása esetén az ennek alapjául szolgáló magatartás jellegét és körülményeit,

d) az intézet, illetve a foglalkoztatás biztonsági szempontú sajátosságait

kell figyelembe venni.

(3) A (2) bekezdésben foglalt szempontok értékelése alapján

a) az I. biztonsági csoportba lehet besorolni azt az elítéltet, aki az intézet rendjét várhatóan betartja, szökésétől vagy más bűncselekmény elkövetésétől nem kell tartani, és a biztonságos fogvatartás általában ellenőrzéssel is biztosítható;

b) a II. biztonsági csoportba lehet besorolni az elítéltet, ha arra lehet következtetni, hogy veszélyeztetheti az intézet rendjét, a biztonságos fogvatartás azonban felügyelettel vagy ellenőrzéssel is biztosítható;

c) a III. biztonsági csoportba az elítélt akkor sorolható, ha arra lehet következtetni, hogy az intézet rendjével tudatosan szembehelyezkedik, és a biztonságos fogvatartás csak őrzéssel vagy felügyelettel biztosítható;

d) a IV. biztonsági csoportba kell besorolni azt az elítéltet, akinél alapos okkal arra lehet következtetni, hogy az intézet rendjét súlyosan sértő cselekményt, szökést, a saját vagy mások életét, testi épségét sértő vagy veszélyeztető magatartást fog tanúsítani, illetve ilyen cselekményt már elkövetett, és a biztonságos fogvatartás csak őrzéssel, kivételesen felügyelettel biztosítható.

(4) Ha a biztonsági csoportba való besoroláshoz szükséges adatok, ismeretek hiányosak, azok megszerzéséig az elítéltet a III. biztonsági csoportba kell besorolni.

43. § (1)57 Az elítélt biztonsági csoportba sorolását legalább évenként, a III. biztonsági csoportba soroltaknál legalább hat hónaponként, a IV. biztonsági csoportba soroltaknál legalább három hónaponként a befogadási bizottság felülvizsgálja.

(2) A besorolás alapjául szolgáló körülmények változása esetén a befogadási bizottság – halaszthatatlan esetben a parancsnok – az elítélt biztonsági csoportját az (1) bekezdés szerinti határidőktől függetlenül is köteles megváltoztatni.

44. § (1) A biztonsági csoportba való besorolás az elítélt törvényben meghatározott jogait nem érinti, a különböző biztonsági csoportokban a jogok gyakorlásának módját és rendjét az intézet házirendje határozza meg.

(2) A biztonsági csoportba való besorolás indokairól az elítélt csak akkor tájékoztatható, ha a tájékoztatás a fogvatartás biztonságát nem veszélyezteti.

Biztonsági intézkedések

45. § (1) A fogvatartás rendjét és biztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekmények megelőzésére, illetve megszüntetésére az elítélttel szemben a következő biztonsági intézkedések alkalmazhatók:

a) biztonsági elkülönítés;

b)58 különleges biztonságú zárkába, illetve körletre helyezés;

c) a mozgást korlátozó eszközök alkalmazása;

d) a személymotozás;

e)59 a biztonsági ellenőrzés, a biztonsági vizsgálat és a biztonsági szemle;

f) az ajtók zárva tartásának elrendelése;

g) az egyes jogok gyakorlásának a Bv.tvr.-ben meghatározott felfüggesztése.

(2) Indokolt esetben több biztonsági intézkedés együtt is alkalmazható.

Biztonsági elkülönítés

46. §60 (1) Az elítélt biztonsági elkülönítésére akkor kerülhet sor, ha az intézet rendjét, biztonságát súlyosan sérti vagy veszélyezteti, ha csoportos ellenszegülésben vesz részt, a táplálkozást, az utasítás végrehajtását, a munkavégzést megtagadja, illetve ön- és közveszélyes magatartást tanúsít.

(2) A biztonsági elkülönítés az elítélt elhelyezésének megváltoztatását jelenti, az elítélt az e célra szolgáló helyiségben is elkülöníthető. Nem kell az elhelyezést megváltoztatni, ha az elítélt egyszemélyes elhelyezésben van, és a zárkában hagyása a biztonsági elkülönítés célját nem veszélyezteti.

(3) A biztonsági elkülönítés elrendelésére és megszüntetésére a parancsnok vagy a személyi állomány általa megbízott tagja jogosult. A biztonsági elkülönítés csak az elrendelésre okot adó körülmény megszűnéséig, de legfeljebb tíz napig tarthat, ezt egy alkalommal legfeljebb tíz nappal a parancsnok meghosszabbíthatja.

(4) A biztonsági elkülönítés ideje alatt az elítélt

a) állandó felügyelet alatt áll,

b) az intézet területén engedéllyel és felügyelettel mozoghat, zárkáját zárva kell tartani,

c) látogatójával biztonsági beszélőfülkében vagy biztonságtechnikai eszközön keresztül érintkezhet,

d) az elítéltek öntevékeny szervezeteiben nem vehet részt,

e) az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő eltöltésének lehetőségeit nem veheti igénybe, önképzést folytathat,

f) saját ruhát nem viselhet,

g) magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott korlátozások együttesen vagy külön-külön alkalmazhatók, erről az elrendelőnek írásban kell határoznia.

(6) A biztonsági elkülönítés szükségességét – a (7) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve – a parancsnoknak ötnaponként felül kell vizsgálnia.

(7) Az ön- vagy közveszélyes magatartást tanúsító elítéltet az erre a célra kialakított helyiségben kell elhelyezni, és haladéktalanul intézkedni kell orvosi vizsgálata iránt. Az elkülönítés legfeljebb hat óra időtartamú lehet, az elkülönítés szükségességét azonban kétóránként felül kell vizsgálni.

Különleges biztonságú zárkába,
illetve körletre helyezés61

47. §62 (1) A IV. biztonsági csoportba sorolt elítélt különleges biztonságú zárkába, illetve körletre helyezhető.

(2) Különleges biztonságú zárkába, illetve körletre helyezhető az elítélt akkor is, ha életének vagy testi épségének a védelme más módon nem biztosítható.

(3) A különleges biztonságú zárkában, illetve körleten elhelyezett elítélt

a) állandó felügyelet alatt áll,

b) az intézet területén engedéllyel és felügyelettel mozoghat, zárkáját zárva kell tartani,

c) munkát a különlegesen kialakított körletrészen belül, illetve a parancsnok által kijelölt helyen végezhet,

d) az elítéltek öntevékeny szervezeteiben nem vehet részt,

e) az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő eltöltésének lehetőségeit csak a különlegesen kialakított körletrészen belül, illetve a parancsnok külön engedélyével veheti igénybe, önképzést folytathat,

f) saját ruhát – a (2) bekezdés alapján különleges biztonságú zárkába, illetve körletre helyezett elítélt kivételével – nem viselhet,

g) magánál tartható tárgyainak köre és mennyisége korlátozható.

(4) A különleges biztonságú zárkában, illetve körleten elhelyezett elítéltre vonatkozó végrehajtási szabályokat a házirend tartalmazza.

(5)–(6)63

(7) A különleges biztonságú zárkába, illetve körletre helyezést az elrendelő haladéktalanul megszünteti, ha annak indokai már nem állnak fenn.

(8) A rendelet alkalmazásában

a) különleges biztonságú zárka: olyan sajátos szabályok alapján működtetett, speciálisan kialakított és felszerelt helyiség, ahová az (1) és (2) bekezdésben meghatározott elítéltet egyedül kell elhelyezni. Az intézetek különleges biztonságú zárkaként működtetett zárkáit az országos parancsnok intézkedésben határozza meg;

b) különleges biztonságú körlet: az országos parancsnok intézkedésében kijelölt intézetnek az e célra kialakított, különleges biztonságú zárkákból és a hozzájuk tartozó helyiségekből álló, elkülönített része, ahová az (1) és (2) bekezdésben meghatározott elítélt végrehajtási fokozattól függetlenül helyezhető el.

Hosszú időre ítéltek körletére helyezés64

47/A. §65 (1) Az életfogytig tartó vagy legalább tizenöt évi szabadságvesztés büntetését töltő elítélt, hosszú időre ítéltek körletére helyezhető, ha a magatartása, a szabadságvesztés végrehajtása során tanúsított együttműködési készsége és egyéni biztonsági kockázatértékelése alapján különleges kezelése és elhelyezése indokolt.

(2) A hosszú időre ítéltek körlete az országos parancsnok intézkedésében kijelölt intézetnek az e célra kialakított, különleges biztonságú zárkákból és a hozzájuk tartozó helyiségekből álló, elkülönített része.

(3) A hosszú időre ítéltek körletén elhelyezett elítéltre a 47. § (3) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott szabályok vonatkoznak, és

a) az elítéltek öntevékeny szervezeteiben való részvétele korlátozható,

b) az intézet csoportos művelődési, sportolási és szabadidő eltöltésének lehetőségeit csak a körleten belül, illetve a parancsnok külön engedélyével veheti igénybe, önképzést folytathat,

c) magánál tartható tárgyainak köre korlátozható,

d) számára a Bv. tvr. 36. § (1) bekezdés c) pontjában és (3) bekezdésében biztosított kapcsolattartás gyakorisága növelhető.

(4) A hosszú időre ítéltek körletén elhelyezett elítéltekre vonatkozó végrehajtási szabályokat a házirend tartalmazza.

(5) Az elítélt hosszú időre ítéltek körletére helyezését a befogadási és foglalkoztatási bizottság legfeljebb hat hónapra rendelheti el, amelyet az elítélt kérelmére alkalmanként további hat hónapra meghosszabbíthat, vagy azt haladéktalanul megszünteti, ha az elhelyezés feltételei nem állnak fenn.

(6) Az elhelyezés megszüntetését követő egy év elteltével az elítélt, ha ennek feltételei fennállnak ismét a hosszú időre ítéltek körletére helyezhető.

Az elítélt mozgását korlátozó eszközök alkalmazása

48. § (1) Amennyiben a bilincs kényszerítő eszközként való alkalmazásának a törvényben meghatározott feltételei nem állnak fenn, az elítélt mozgásának a korlátozása azonban a fogvatartás biztonságát sértő vagy veszélyeztető cselekmény megelőzése érdekében szükséges, korlátozó eszközként – ha az elítélt egészségi állapota azt megengedi – bilincs, vagy a végtagra helyezett, testi sérülést nem okozó más eszköz alkalmazható.

(2)66 A mozgáskorlátozó eszköz, ha azt az elítélt kísérése vagy intézeten kívüli őrzése során alkalmazzák, annak idejére; egyébként az elrendelési ok megszűnéséig, de legfeljebb folyamatosan tizenkét óra időtartamra alkalmazható.

(3)67 A mozgás korlátozása történhet a kezek előre vagy hátra bilincselésével, két vagy több személy egymáshoz rögzítésével, bilincs és bilincsrögzítő öv együttes alkalmazásával, vezetőszárral ellátott bilincstag (vezető bilincs), valamint egyéb, a végtag rögzítésére alkalmas eszköz használatával is.

(4)68 Mozgást korlátozó eszköz, előállítás esetén pedig a vezető bilincs alkalmazásának az elrendelésére és megszüntetésére a parancsnok vagy a személyi állomány általa megbízott tagja jogosult.

(5)69 Büntető ügyben történő előállításkor az eljáró ügyész, illetőleg a bíróság elrendelheti az alkalmazott mozgáskorlátozó eszköz eltávolítását. Az előállító őr az erre vonatkozó rendelkezést köteles végrehajtani. Az intézkedés nem vonatkozhat a vezetőbilincs eltávolítására.

(6)70 Ha az elítélt meghatározott helyen tartása másként nem biztosítható – a járművön való szállítást kivéve – átmeneti intézkedésként végtagja tárgyhoz is rögzíthető.

A személymotozás

49. § (1) Biztonsági intézkedésként az elítélt megmotozható, személyes használati tárgyai és teljes ruházata átvizsgálható. Az intézkedésnél technikai eszköz és szolgálati kutya is igénybe vehető.

(2) A személymotozást csak a személyi állománynak az elítélttel azonos nemű tagja végezheti.

(3) A személymotozás, illetve a ruházat átvizsgálása nem történhet szeméremsértő módon. A test üregeinek átvizsgálását csak orvos végezheti, a vizsgálaton az őrzést vagy felügyeletet ellátó személyen kívül más nem lehet jelen.

(4) Ha az elítélt a személyes használati tárgyainak az átvizsgálásánál nincs jelen, az intézkedést – jegyzőkönyv felvétele mellett – két tanú jelenlétében kell foganatosítani. A jegyzőkönyv egy példányát az elítéltnek át kell adni.

A biztonsági ellenőrzés, a biztonsági vizsgálat
és a biztonsági szemle71

50. §72 (1) A zárkák, a lakóhelyiségek, a munkaterületek, az egészségügyi helyiségek és az elítéltek tartózkodására szolgáló egyéb helyiségek biztonsági ellenőrzését naponta kell végrehajtani, ez kiterjed a nyílászáró szerkezetek biztonságára, a falak, a mennyezet, a padozat és a rácsok épségére is. Az ellenőrzésnél elítélt nem lehet jelen.

(2) Az intézet biztonságának fenntartása, a rendkívüli események megelőzése, megszakítása, felszámolása érdekében a napi biztonsági ellenőrzésen túl az intézet helyiségei, területei a nap bármely szakaszában átvizsgálhatók.

(3) Az intézet valamennyi helyiségére és létesítményére kiterjedő biztonsági szemlét szükség szerint, de fegyházban legalább kéthavonta, börtönben legalább négyhavonta, fogházban legalább félévenként kell végrehajtani, ennek során el kell végezni az elítéltek személyi motozását, ellenőrizni kell a biztonsági berendezési és felszerelési tárgyak meglétét, rendeltetésszerű használatát.

51. § Az intézetben évente legalább egy alkalommal a biztonsági rendszer valamennyi területét átfogó biztonsági vizsgálatot kell tartani.

Az ajtók zárva tartásának elrendelése

52. §73 A parancsnok biztonsági okból, rendkívüli esemény bekövetkezésének a megelőzése, megszakítása vagy felszámolása érdekében – a kiváltó ok megszűnéséig, a végrehajtási fokozattól függetlenül – elrendelheti az elítéltek elhelyezési körletén az ajtók zárva tartását.

Egyes jogok gyakorlásának a felfüggesztése

53. § (1) Ha a Bv.tvr. 37/A. §-ában foglalt feltételek alapján az elítélteket megillető egyes jogok gyakorlásának a felfüggesztését rendelik el, a parancsnok haladéktalanul tájékoztatja a törvényességi felügyeletet ellátó ügyészt, és jelentést tesz az országos parancsnoknak.

(2) Az (1) bekezdés szerinti intézkedés alatt is engedélyezhető, hogy az elítélt a súlyosan beteg hozzátartozóját meglátogassa, részt vegyen a hozzátartozója temetésén.

(3)74 A jogok gyakorlásának a felfüggesztéséről az érintett elítélteket, továbbá a lehetőségek szerint mindazokat – a hatóságokat, a látogatásra és csomagküldésre jogosultakat – értesíteni kell, akikre az intézkedés végrehajtása kihat.

54. §75

54/A. §76

55–60. §77

60/A. §78

A kényszerítő eszközök

61. § (1) A törvényben meghatározott kényszerítő eszközök közül csak azok – addig és olyan mértékben – alkalmazhatók, amelyek az intézkedés eredményességéhez szükségesek.

(2) Kényszerítő eszköz valamely cselekmény (magatartás) megtorlásaként nem alkalmazható.

(3) A kényszerítő eszköz alkalmazását az elöljárónak – amint arra lehetőség nyílik – szóban, a szolgálat befejezése után két órán belül írásban is jelenteni kell.

62. § Testi kényszer az intézkedésnek passzívan ellenszegülő személlyel szemben is alkalmazható.

63. § A bilincs használatára és a bilincselés módjára az elítélt mozgását korlátozó eszközök alkalmazására vonatkozó szabályokat (48. §) kell megfelelően alkalmazni.

64. § Kényszerítő eszközként csak az arra kiképzett szolgálati kutyát lehet alkalmazni.

65. § (1) A hivatásos állomány tagja csak a bv. szervezetnél rendszeresített lőfegyvert használhatja.

(2) A lőfegyver használata után gondoskodni kell a helyszín biztosításáról.

66. § A kényszerítő eszközök alkalmazása szempontjából a bv. szerv, illetve annak vagyona elleni támadásnak vagy rongálásnak minősül az olyan magatartás, amely a területén lévő vagy az üzemeltetését (működését) biztosító létesítmények, tárgyak, berendezések, járművek megszerzésére, használhatatlanná tételére, megrongálására vagy megsemmisítésére irányul.

67. § A bv. szervezet közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkaviszonyban álló olyan tagjait, akik munkakörüknél fogva az elítéltekkel közvetlen kapcsolatban állnak, a támadás elhárítására és a testi épségük védelmére könnygázszóró eszközzel lehet ellátni.

III. Cím

AZ ELÍTÉLT NEVELÉSE

Általános szabályok

68. § (1)79 A szabadságvesztés céljának elérése érdekében az elítéltek nevelése – önbecsülésük és felelősségérzetük fenntartása, fejlesztése, a társadalmi hasznosság tudatának kialakítása, szabadulásuk után a társadalom életébe való beilleszkedés elősegítése – a bv. szervezet és – külön jogszabályban meghatározott esetben – a pártfogó felügyelői szolgálat feladata.

(2) A nevelési folyamat magában foglalja az elítélt személyiségének a megismerését, megfelelő foglalkoztatását és önképzését, a rehabilitációs és a szabadidőprogramok szervezését, a családi és társadalmi kapcsolatok támogatását.

Az elítélt megismerése, egyéni nevelési terv készítése

69. § (1) Az elítéltet – a megyei (fővárosi) intézetek kivételével – az intézet felkészítő részlegében kell elhelyezni, ha a várható szabadulásig legalább egy év van hátra.

(2) A felkészítő részlegben kell elvégezni az elítélt egészségügyi, pedagógiai, munkaalkalmassági és – beleegyezésével – pszichológiai vizsgálatát.

(3) A felkészítő részlegben az elítélt legfeljebb harminc napig tartózkodhat. Ezt az időtartamot a parancsnok további harminc nappal meghosszabbíthatja.

(4) Nem kell a felkészítő részlegbe helyezni azt az elítéltet

a) aki az előzetes letartóztatását a szabadságvesztést végrehajtó intézetben töltötte, és a (2) bekezdésben foglalt feladatokat már elvégezték;

b)80

c) akit a személyiségzavara miatt az IMEI-ben vizsgálnak ki.

70. § (1) A pedagógiai és a pszichológiai vizsgálat célja, hogy feltárja az elítélt

a) személyiségét;

b) elképzeléseit a büntetés tartama alatti és a szabadulása utáni időszakra;

c) személyére alkalmazható módszereket, eszközöket.

(2) Az elítélt személyiségének a megismerése érdekében a nevelő tájékozódik az elítélt életútjáról, a bűncselekmény elkövetésének az okairól és körülményeiről, szociális helyzetéről, családi és társadalmi kapcsolatairól, iskolai, szakmai végzettségéről, foglalkozásáról, munkaképességéről, érdeklődési köréről és szokásairól, a szabadulás utáni elképzeléseiről.

(3) A felkészítő részlegben elhelyezett elítélt a munkavégzés alól mentesíthető, vagy részére csökkentett munkaidő állapítható meg.

71. § (1) A felkészítő részlegben a nevelő az elítéltről véleményt készít, javaslatot tesz a Bv.tvr.-ben meghatározott csoportokba való helyezésre, a foglalkoztatásra és a nevelési tervre.

(2) A nevelési tervet az elítélttel együttműködve kell kialakítani, azt szükség esetén módosítani kell.

72. § A 69. § (2) bekezdésében és a 70. § (1)–(2) bekezdésében foglalt feladatok végrehajtása akkor sem mellőzhető, ha az elítélt várható szabadulásáig kevesebb, mint egy év van hátra.

A foglalkoztatás

73. § A foglalkoztatás keretében a bv. szervezet – a Bv.tvr.-ben meghatározottak szerint – biztosítja

a) az alapfokú iskolai oktatást;

b) a szakirányú képzést;

c) a munkáltatást;

d) a terápiás foglalkoztatást;

e) a művelődési, a szabadidős, a sport, továbbá a személyiségfejlesztő és gyógyító, rehabilitációs programokon való részvétel lehetőségét.

74. § (1) Az iskolarendszerű oktatást – ideértve a gyógypedagógiai oktatást is – és a szakképzést az erre vonatkozó jogszabályoknak megfelelően kell megszervezni.

(2) Ha a lehetőségek fennállnak, az intézetben az egyházi és az alapítványi iskolák működését is lehetővé kell tenni.

(3) Az alapfokú iskolai végzettség megszerzését különösen ösztönözni és támogatni kell.

(4) Az elítélt kérelmére a középfokú oktatásban való részvételt, valamint a felsőfokú tanulmányok folytatását a parancsnok engedélyezheti.

(5) Az oktatási intézmény a fogvatartásra való utalás nélkül állít ki bizonyítványt.

(6) Az alapfokú oktatásban részt vevők tanszereit, tankönyveit és az oktatás egyéb költségeit a bv. szervezet biztosítja. Az egyéb oktatási formákban részt vevők számára a költségek biztosíthatók.

(7)81 A börtön- vagy fogházbüntetését töltő, I. biztonsági csoportba sorolt elítélt a parancsnok engedélyével, kivételesen, az intézeten kívül is folytathat tanulmányokat, és leteheti a szükséges vizsgákat. Ennek részletes szabályait az országos parancsnok intézkedésben határozza meg.

(8) Ha az alapfokú iskolai oktatás feltételeit az intézet nem tudja biztosítani, az elítéltet – kérelmére – az erre kijelölt másik intézetbe kell szállítani.

(9) A különleges biztonságú körleten elhelyezett elítélt az oktatásban egyéni tanulóként vehet részt.

75. § (1) Az elítélt – a házirendben előírtaknak megfelelően – jogosult szabadidejében az intézet által biztosított művelődési és sportprogramokon részt venni.

(2) Az elítéltek számára az intézet, vagy az öntevékeny szervezet műkedvelő csoportokat, szakköröket szervezhet.

(3) Az országos parancsnok előzetes engedélyével két vagy több intézet elítéltjei részére közös kulturális és sportrendezvények szervezhetők.

76. § (1)82 Az elítélt – kérelme alapján – részt vehet a személyiségfejlesztő, gyógyító vagy rehabilitációs programokon, a parancsnok engedélyezheti, hogy az elítélt az intézeten kívüli szakemberek ilyen jellegű szolgáltatásait is igénybe vehesse, ha a költségeket fedezni tudja és a feltételek az intézetben biztosíthatók.

(2)83 Ha más bűncselekmény miatt folytatott büntetőeljárás során

a) az ügyész vagy a nyomozó hatóság a Be. 188. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján a nyomozást felfüggesztette,

b) az ügyész a Be. 222. §-ának (2) bekezdése alapján a vádemelést elhalasztotta, avagy

c) a bíróság a Be. 266. §-ának (6) bekezdése alapján az eljárást felfüggesztette,

az erre kijelölt intézet az elítélt írásbeli kérelmére biztosítja a vállalt – külön jogszabályban meghatározott – kábítószer-függőséget gyógyító kezelést, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételt.

(3)84 A más bűncselekmény miatt folytatott büntetőeljárás során az elítélt kérelmére az intézet – a (2) bekezdés szerinti eljárási cselekmények előtt is – gondoskodik a kábítószer-függőséget gyógyító kezelés, kábítószer-használatot kezelő más ellátás vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatás biztosításáról.

76/A. §85 Az önként jelentkező elítéltek számára a kábítószer-fogyasztás és -terjesztés megelőzésére prevenciós részleg létesíthető.

76/B. §86 (1) A prevenciós részlegen az az elítélt helyezhető el, aki írásban nyilatkozik arról, hogy a kábítószer-mentesség ellenőrzése érdekében aláveti magát rendszeres vizsgálatoknak, és azokhoz vizsgálati anyagot (testváladékot) szolgáltat. A prevenciós részlegen történő elhelyezésről a nevelő javaslatára a befogadási bizottság dönt.

(2) A prevenciós részlegen elhelyezett elítéltek számára a Bv. tvr. 36. §-a (1) bekezdésének c) pontjában, valamint (3) bekezdésében biztosított kapcsolattartás gyakorisága növelhető.

(3) Az intézet fokozott figyelmet fordít a prevenciós részlegen elhelyezett elítéltek foglalkoztatására és prevenciós programjaik szervezésére.

76/C. §87 (1) Az elítélt írásbeli kérelmére a prevenciós részlegen történő elhelyezést meg kell szüntetni.

(2) Az elítélt prevenciós részlegen történő elhelyezésének megszüntetését kell kezdeményezni, ha

a) a kábítószer-mentesség ellenőrzésére szolgáló vizsgálat eredménye pozitív (az elítélt szervezetében kábítószert mutatott ki),

b) az elítélt az intézetben vagy azon kívül súlyos fegyelemsértést, illetve bűncselekményt követ el.

(3) A prevenciós részlegből a (2) bekezdés szerinti kihelyezésről – a nevelő javaslata alapján – a befogadási bizottság dönt.

77. § Az intézetben a szabadidős, a sport, a kulturális és közművelődési programok szervezésére az elítéltek öntevékeny szervezetei működhetnek, az elítéltek által választott tisztségviselők azonban utasítási joggal nem rendelkeznek.

78. § Az intézet feltételeitől függően biztosítani kell, hogy az elítélt tájékozódhasson a világ eseményeiről, az ország politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életéről.

Az értékelő vélemény

79. § (1)88 Az elítéltről értékelő véleményt kell készíteni a hatóságok indokolt megkeresésére, továbbá – törvény eltérő rendelkezése hiányában –

a) a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatására,

b) az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának, illetve megszüntetésének az elrendelésére,

c) a feltételes szabadságra bocsátásra,

d) a pártfogó felügyelet alá helyezésre,

e) az átmeneti csoportba helyezésre,

f) a gyógyító-nevelő csoportba utalásra, illetve az onnan történő kihelyezésre,

g) a különleges biztonságú körletre való helyezésre, annak fenntartására, illetve a megszüntetésére,

h) a kegyelmi kérelemre és a büntetés félbeszakítási kérelemre,

i) az átszállításra

vonatkozó előterjesztések elkészítése előtt.

(2) Az értékelés az elítélt személyi és büntetés-végrehajtási adataira, a végrehajtás során a vele kapcsolatos fontosabb eseményekre, a viselkedésére, tanulására, munkavégzésére, a jutalmazási és a fegyelmi adatokra, a szabadidő eltöltésének módjára, a kapcsolattartásra, a szabadulásra való felkészítés érdekében tett intézkedésekre terjed ki. Az értékelő vélemény csak törvényben meghatározott, a bv. szervezet által nyilvántartható adatokat tartalmazhat.

Az elítéltek jutalmazása

80. § (1) Az elítélt jutalmazására a személyi állomány tagja tehet javaslatot.

(2) A parancsnok a Bv.tvr. 41. §-a (2) bekezdésének a)–j) pontjaiban felsorolt valamennyi jutalom adására jogosult. Kizárólag a parancsnok jogosult a fenyítés elengedésére, a végrehajtott fenyítés nyilvántartásának törlésére, a rövid tartamú eltávozás és a kimaradás engedélyezésére.

(3) A parancsnokon kívül jutalmazásra jogosult személyeket és az általuk adható jutalmak körét – a Bv.tvr. rendelkezéseinek a keretein belül – az országos parancsnok intézkedésben határozza meg.

81. § (1) A dicséret szóban vagy írásban történhet. Az írásbeli dicséretet az elítélt nevelési nyilvántartásába be kell jegyezni.

(2) A jutalomként engedélyezett soron kívüli csomag súlyára és tartalmára a 91. § (2)–(3) bekezdésében foglaltak irányadók.

(3) A látogatási idő alkalmanként legfeljebb egy órával hosszabbítható meg.

(4) A személyes szükségletekre fordítható összeg egy hónapra, legfeljebb száz százalékkal növelhető.

(5) A tárgyjutalmak körét a parancsnok határozza meg.

(6)89

(7) A fenyítés elengedése a kiszabott, de még végre nem hajtott fenyítésnek, illetve hátralévő részének az elengedését jelenti.

(8) A nyilvántartásból törölt fenyítést az elítéltről készített értékelő véleményekben nem lehet feltüntetni.

81/A. §90 Kimaradás és rövid tartamú eltávozás a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén is csak kivételesen engedélyezhető, ha további szabadságvesztést kell végrehajtani.

82. § (1) Nem engedélyezhető rövid tartamú eltávozás, ha

a) az elítélttel szemben más ügyben újabb büntetőeljárás van folyamatban;

b) az elítéltet a korábbi távolléte alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, az ítélet jogerőre emelkedésétől számított legalább három évig;

c) az elítélt a korábbi távollétéről önhibájából nem tért vissza, az intézetbe való visszaszállítástól számított egy évig;

d) az elítélt a korábbi távollétéről önhibájából késve tért vissza, illetve ittasan vagy bódult állapotban visszatérve az intézet rendjét megzavarta, a visszaérkezéstől számított hat hónapig.

(2)91 Rövid tartamú eltávozás nem engedélyezhető olyan helységbe, ahonnan az elítéltet kitiltották, kivéve, ha azt a rendőrség előzetesen engedélyezte.

(3) Rövid tartamú eltávozás – kivételesen – az (1) bekezdés c)–d) pontjában meghatározott feltételek fennállása esetén is engedélyezhető, ha az elítélt

a) átmeneti csoportban van;

b) a várható szabadulása négy hónapon belül esedékes;

c) személyi vagy családi körülményei az eltávozást különösen indokolják.

83. § A kimaradás feltételeként a Bv.tvr. 41/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott időtartamnál a szabadságvesztésbe beszámított előzetes letartóztatásban töltött időt is figyelembe kell venni.

84. § (1) A rövid tartamú eltávozásra, illetve kimaradásra bocsátott elítéltet igazolással kell ellátni, amely a személyazonosságot, az engedélyező szervet és személyt, a távollét jogcímét, időtartamát, a kijelölt tartózkodási helyet, továbbá a rendőrségnél való jelentkezési kötelezettséget tartalmazza.

(2) Az igazoltatásra jogosult személy felszólítására az elítélt az (1) bekezdésben meghatározott igazolást köteles bemutatni.

(3) A rövid tartamú eltávozásról és a kimaradásról az elítélt tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságot értesíteni kell.

(4)92

A levelezés

85. § (1) Az elítélt által írt, illetve a részére érkezett levelet – ha jogszabály másként nem rendelkezik – legkésőbb a második munkanapon továbbítani, illetve kézbesíteni kell.

(2) Az elítélt részére érkezett levelet az (1) bekezdésben megjelölt határidőn belül az elítélt után kell küldeni, ha

a) más intézetbe vagy rendőrségi fogdába szállították;

b) az intézetből engedélyezett távolléte esetén, az intézetbe való visszatérése a levél érkezésétől számított tíz napon túl várható;

c) időközben a szabadítására került sor.

86. § (1) A levelezés biztonsági ellenőrzésének célja a fogvatartás biztonságának a fenntartása, a biztonságot sértő vagy veszélyeztető cselekmények megelőzése.

(2) Az ellenőrzés az intézet biztonsági helyzetétől és az elítélt fogvatartásának a biztonsága körében felmerült tényektől függően szúrópróbaszerűen vagy kellő rendszerességgel történhet.

(3) Az ellenőrzés kiterjedhet a levél felbontására, melynek célja annak megállapítása, hogy a levél nem tartalmaz-e a biztonságra veszélyes tárgyat vagy információt. Az ellenőrzésnél technikai (vegyi) eszköz és különlegesen kiképzett kutya is igénybe vehető.

(4) Az elítéltnek a hatóságokkal, a nemzetközi szervezetekkel és a védővel való levelezése tartalmilag nem ellenőrizhető. Ha alapos indok merül fel arra, hogy az elítélt részére érkező levelek nem a borítékban megjelölt hatóságtól, nemzetközi szervezettől vagy a védőtől származnak, a levelet az elítélt jelenlétében – jegyzőkönyv egyidejű felvétele mellett – kell felbontani. Az ellenőrzés csak a feladó azonosítására szolgálhat.

(5) A levelezés ellenőrzése szempontjából nemzetközi szervezetnek azon szervezetek minősülnek, amelyek tevékenysége az emberi jogok érvényesülésének a vizsgálatára kiterjed.

87. § (1) Ha az intézet az általa tartalmilag ellenőrizhető levél tekintetében megállapítja, hogy az intézet, illetve a fogvatartás biztonságát veszélyeztető adatot, információt vagy tárgyat tartalmaz, az ilyen levél nem továbbítható, az elítéltnek nem kézbesíthető.

(2) A levél továbbításának vagy kézbesítésének a megtagadását az elítélttel közölni kell, a levelet – kivéve, ha fegyelmi eljárás vagy büntetőeljárás indítása szükséges – vissza kell adni, illetve a feladónak vissza kell küldeni. Az elítéltnek érkezett levél biztonságot nem veszélyeztető részéről az elítéltet szóban tájékoztatni kell.

A látogatás

88. § (1) Az elítélt által megjelölt személyek részére a látogatásról az intézet az elítélt útján értesítést küld.

(2) A látogatásból ki kell zárni azt, akit az ügyész vagy a bíróság a folyamatban lévő büntetőeljárás eredményessége érdekében attól eltiltott, illetve azt, akinek a magatartása – a rendelkezésre álló adatok alapján – az intézet biztonságára veszélyt jelent.

(3) A látogatásról szóló értesítésnek tartalmaznia kell

a) a látogatásra jogosult nevét;

b) a látogatás időpontját és időtartamát;

c) felhívást, hogy a látogató a személyazonosságát igazoló okmányt hozza magával;

d) az intézetbe bevihető tárgyak körét;

e) a ruházat és csomag átvizsgálásának lehetőségéről, és az intézetben való tartózkodás szabályairól szóló tájékoztatót.

(4) A látogatás félbeszakítható, ha az elítélt vagy a látogató a látogatás rendjét megsérti, és azt figyelmeztetés ellenére sem hagyja abba.

(5) A látogatást meg kell szakítani, ha az elítélt vagy a látogató magatartása az intézet biztonságát közvetlenül sérti vagy veszélyezteti.

89. § (1)93 Az elítélt egy időben négy látogatót fogadhat, akik közül legalább egy, legfeljebb két személy nagykorú. A látogatás időpontját és a látogatás időtartamát a parancsnok határozza meg, annak időtartama alkalmanként harminc percnél rövidebb nem lehet.

(2)94 A látogatás időtartama az elítélt, illetve a látogató kérelmére legfeljebb harminc perccel meghosszabbítható.

(3) A látogatást az erre kijelölt helyiségben, asztal mellett, ülve kell lebonyolítani.

(4)95 Az elítélt részére engedélyezhető, hogy a látogató által hozott vagy a helyben vásárolt élelmiszert ellenőrzés után elfogyassza, és a helyben vásárolt élelmiszert a körletre magával vigye.

(5) A látogatás ideje alatt csak az intézetben vásárolt, illetve az intézet által biztosított ital fogyasztható.

(6) Az elítélt a látogatónak ajándékot vagy más tárgyat csak engedéllyel adhat át.

(7) Az elítéltet és a látogatót a beszélgetés ellenőrzésének a lehetőségéről tájékoztatni kell.

(8)96 Az elítéltet a más intézetben fogvatartott hozzátartozója a két intézet parancsnokának együttes engedélyével látogathatja meg.

(9)97 Az elítélt kérelmére – kivételesen – a két intézet parancsnokának együttes engedélyével a látogató lakóhelyéhez közelebbi intézetbe szállítható a látogatás elősegítése érdekében.

(10)98 A (8) és a (9) bekezdésben foglalt látogatás költségei az átszállított elítéltet terhelik, kivéve, ha az utazásra az intézetek közötti heti rendszeres szállítás keretében kerül sor.

90. § (1) Ha az intézet biztonságának a védelme indokolja, a parancsnok elrendelheti, hogy az elítélt a látogatóval rácson keresztül, vagy zárt fülkéből, telefonon beszélhessen.

(2)99 A 47. § (1) bekezdése alapján különleges biztonságú zárkában, illetve körleten elhelyezett elítélt a látogatójával csak zárt fülkéből beszélhet, a látogatótól élelmiszert vagy más tárgyat nem vehet, és neki nem adhat át.

(3) A látogatóhelyiségek berendezését a biztonsági szempontok figyelembevételével, az országos parancsnok intézkedésben állapítja meg.

A csomagküldés

91. § (1) A csomagküldés lehetőségéről, módjáról és a költségek viseléséről az intézet az elítélt útján küld értesítést.

(2) A csomag mindazokat a tárgyakat tartalmazhatja, amelyeket az elítélt engedéllyel magánál tarthat.

(3)100 A csomag súlya az öt kg-ot nem haladhatja meg. Ha a csomag ruhaneműt, tisztasági szereket vagy gyógyászati segédeszközt tartalmaz, továbbá más indokolt esetben öt kg-ot meghaladó súlyú csomag átadása is engedélyezhető.

(4) A csomag tartalmát az elítélt jelenlétében kell felbontani és ellenőrizni. A csomagban talált olyan tárgyakat, amelyeket az elítélt nem tarthat magánál, az elítélt letétjében kell elhelyezni, vagy – költségére – a feladónak vissza kell küldeni.

(5) Ha a letétbe helyezés vagy a visszaküldés nem lehetséges, a 21. § szerint kell eljárni.

(6) Ha az elítélt nem kap csomagot, a parancsnok engedélyezheti, hogy az elítélt a letéti pénzből – a személyes szükségleteire egyébként fordítható összegen felül – a csomag tartalmára vonatkozó szabályok figyelembevételével vásároljon.

(7) A parancsnok engedélyezheti, hogy a hozzátartozó a csomagot közvetlenül az intézetben adja át.

A távbeszélő használata

92. § (1) A házirend előírásainak megfelelően az elítélt az intézet által kijelölt távbeszélőt használhatja.

(2) A távbeszélő-használat ellenőrzésére a 87. §-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a beszélgetés biztonsági okból megszakítható.

Az elítélt vallásgyakorlása

93. § (1) Az elítélt részére a vallása gyakorlásával kapcsolatos, törvényben meghatározott jogok gyakorlását – a házirendben meghatározott időben és módon – az intézet biztosítja.

(2) Az intézetben az elítélt az egyháza lelkészével, illetve más képviselőjével (a továbbiakban: lelkész) ellenőrzés nélkül tarthat kapcsolatot. A kapcsolat felvételét bármelyik fél kezdeményezheti.

(3) A vallás gyakorlása nem sértheti az intézet rendjét és biztonságát, új büntetőeljárás indítása esetén a bíróság, illetve az ügyész rendelkezését.

(4) A súlyos, életveszélyes állapotban lévő elítélt kérelmére lehetővé kell tenni, hogy a lelkész az intézetben soron kívül felkeresse.

94. § Az elítélt jogosult megvásárolni és magánál tartani a vallása gyakorlásához szükséges könyveket, továbbá az intézet rendjét és biztonságát nem veszélyeztető vallási kegytárgyakat.

95. § Az elítélt részére lehetővé kell tenni, hogy véleményt nyilváníthasson kiskorú gyermeke vallási neveléséről, és azt a szülői felügyeletet gyakorló szülővel, illetve a törvényes képviselővel közölhesse.

96. § (1) A vallási eseményekről az elítélteket megfelelő időben tájékoztatni kell.

(2)101 A biztonsági elkülönítésben lévő, a magánelzárást töltő, a különleges biztonságú körleten, illetve zárkában, valamint a hosszú időre ítéltek körletén elhelyezett elítélt kizárólag egyéni lelki gondozásban részesülhet.

97. § Az elítélt vallási hovatartozásáról az intézet nyilvántartást nem vezethet, az ezzel kapcsolatos adatokról tájékoztatást nem adhat.

98. § (1) A vallásgyakorlás céljára megfelelő helyiségről az intézet, a tárgyi kellékekről az egyház gondoskodik.

(2) Az intézetben egyházi fenntartású könyvtár is működhet.

99. § (1) Az intézet a lelkésztől nem kérhet felvilágosítást a működése során tudomására jutott adatokról.

(2) A lelkész nem avatkozhat be a bv. szervezet szakmai tevékenységébe.

A nevelési nyilvántartás

100. § A nevelési nyilvántartás az elítélt egyéni nevelési tervét, a kapcsolattartását, foglalkoztatását, a szabadulásra való felkészítés érdekében tett intézkedéseket, a jutalmakat és a hatályos fenyítéseket, a kérelmekkel, panaszokkal és a jogorvoslatokkal kapcsolatos adatokat, továbbá az elítéltről készített értékelő véleményeket tartalmazza.

IV. Cím

AZ ELÍTÉLT MUNKÁLTATÁSA, SZAKMAI KÉPZÉSE ÉS TERÁPIÁS FOGLALKOZTATÁSA

A munkáltatás fogalma, szervezete és formái

101. §102 (1) Munkáltatásnak minősül az elítélt szervezett foglalkoztatásának az a formája, amikor a munkavégzés rendszeresen, díjazás ellenében történik.

(2) E rendelet alkalmazásában munkáltató alatt az elítéltet munkával foglalkoztató intézetet vagy az e célra alapított gazdálkodó szervezetet kell érteni.

(3) Az elítéltnek a Bv. tvr. 44. § (5) bekezdése szerinti más gazdálkodó szervezetnél (a továbbiakban: más gazdálkodó szervezet) történő munkáltatása esetén az elítélt hozzájárulását akár szóban, akár írásban visszavonhatja. Ha az elítélt nyilatkozatát szóban teszi meg, arról jegyzőkönyvet kell felvenni. A felmondási időt a nyilatkozatnak az elítéltet fogva tartó intézettel való közlés napjától kell számítani.

(4) Az elítélt más gazdálkodó szervezetnél nem végezhet munkát, ha

a) ott a szabadságvesztés megkezdése előtt vezető tisztségviselő vagy tulajdonos volt, üzletrésszel rendelkezett, illetve e körülmények bármelyike a szabadságvesztés végrehajtása alatt is fennáll;

b) olyan munkakörben foglalkoztatnák, amelyet jogszabály rendelkezése szerint csak büntetlen előéletű személy tölthet be;

c) a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényben meghatározott közeli hozzátartozójával kerülne alá-fölérendeltségi vagy elszámolási viszonyba.

A díjazás nélküli munkavégzés

102. § (1) Nem minősül munkáltatásnak az elítéltnek a Bv.tvr. 33. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján, az intézet tisztán tartásában és ellátásában való díjazás nélküli kötelező részvétele.

(2)103 A díjazás nélküli munkavégzés ideje a napi négy órát, havonta összesen a huszonnégy órát nem haladhatja meg. A munkavégzést megelőzően az elítélt munkavégző képességéről orvosi nyilatkozatot kell beszerezni. Az intézet orvosa a díjazás nélküli munkavégzés idejét az elítélt egészségi és fizikai állapotára vagy életkorára tekintettel csökkentheti.

(3) A díjazás nélküli munkavégzés idejére az elítéltet szükség szerint el kell látni munkaruhával és lábbelivel, szakmai és munkavédelmi oktatásban kell részesíteni, balesetét a munkabalesetre vonatkozó jogszabály szerint kell elbírálni.

(4) A díjazás nélküli munkavégzésről az intézet nyilvántartást vezet.

A munkáltatás általános szabályai

103. § (1)104 Az elítélt munkáltatására a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 25. §-ában, 51. § (2) bekezdésében, 60. § (1) bekezdésében, 86–91. §-ában, 92. § (1) bekezdésében, 93. §-ában, 94. § (1) bekezdésében, 96. § (1) bekezdésében, 97. §-ában, 99. § (1), (2), (3), (5) és (6) bekezdésében, 101–102. §-ában, 104. § (1), (2) és (4) bekezdésében, 105. § (1) és (4) bekezdésében, 106. § (1) bekezdésében, 107. §-ában, 108. § (2) bekezdésében, 110–112. §-ában, 113. § (1) és (3) bekezdésében, 114. §-ában, 140–144. §-ában, 145. § (2) bekezdésében, 286. §-ában foglaltakat az e Címben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A munkáltató az e Címben meghatározott kérdések szabályozására munkáltatási szabályzatot (a továbbiakban: szabályzat) készít.

104. § (1)105 Az elítélt munkába állításáról az elítélt 19/C. §-a szerinti nyilatkozatára figyelemmel – a munkakör és a munkáltató megjelölésével – a befogadási bizottság dönt. A munkaköri alkalmasság megállapításáig az elítélt nem állítható munkába. Ha az elítélt munkáltatása más gazdálkodó szervezetnél történik az elítéltet fogva tartó intézet köteles meggyőződni arról, hogy az elítélt munkaköri alkalmassági vizsgálatát elvégezték.

(2)106 A Bv. tvr. 44. § (1a) bekezdésében felsorolt eseteken túlmenően mentesül az elítélt a munkavégzési kötelezettség alól:

a) amíg állampolgári kötelezettségét teljesíti;

b) közeli hozzátartozója súlyos betegsége vagy halála esetén legalább két munkanapon át, ha a parancsnok a látogatást, illetve a temetésen való részvételt engedélyezte;

c) ha keresőképtelen beteg;

d) a kötelező orvosi vizsgálat teljes időtartamára, valamint a véradás miatt távol töltött időre, de legfeljebb egy munkanapra;

e) ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni;

f) a munkáltató engedélye alapján.

(3) A munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés szempontjából elháríthatatlan oknak minősül az intézetnek az elítélt jogai érvényesítésével, illetve a kötelezettségei teljesítésével kapcsolatos, valamint a fogvatartás rendjének és biztonságának a fenntartása érdekében tett intézkedése.

(4)107 Ha a Bv. tvr. 44. § (1a) bekezdés b) vagy e) pontja szerinti feltétel bekövetkezik a fogvatartott nőt, illetve a nyugdíj korhatárt betöltött elítéltet tájékoztatni kell arról, hogy a továbbiakban munkavégzési kötelezettség nem terheli, és ezzel egyidejűleg írásban nyilatkoztatni kell arról, hogy a munkáltatásban továbbra is részt kíván-e venni. Ha az elítélt a további munkáltatását kéri, az intézet lehetőségeihez képest kell munkával foglalkoztatni a munkavégzésre nem köteles elítéltet.

105. § (1) A munka jellegének megfelelően az elítélteket szervezeti egységekbe lehet beosztani.

(2) Az elítélt a biztonság, a munkafegyelem és a rend fenntartása érdekében a munkahelyre vagy a munkakörre utaló jelzés viselésére kötelezhető.

106. § (1) A munkáltató köteles

a) az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit a jogszabályokban előírtak szerint biztosítani;

b) a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni, az előírt oktatásokat megtartani;

c) a munka jellegének és a munkában részt vevő elítéltek összetételének megfelelő munkarendet kialakítani;

d) a munkát folyamatosan szervezni;

e) a végzett munkáért díjazást fizetni;

f) a munkafolyamatokat, illetve a munkaköröket munkavédelmi szempontból veszélyességi fokozatokba sorolni;

g) a munkáltatásból az elítélteket megillető jogok gyakorlását biztosítani;

h)108 a munkába állítás előtt, azt követően pedig a jogszabály előírása szerint az elítéltet munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálatra küldeni.

(2) Az elítélt köteles

a) a kijelölt időben és helyen a munkát a munkáltató utasítása szerint elvégezni;

b) munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások és technológiai utasítások szerint végezni.

107. § A munkáltató – törvényben meghatározott keretek között – a munkáltatással kapcsolatos jogok és kötelezettségek érvényesítéséhez szükséges adatokat nyilvántartja.

A munkaidő

108. § (1) A munkaidőkeretet – az intézet házirendjének a figyelembevételével – a munkáltató állapítja meg.

(2) Szabályzat egyes munkaköröknél (munkaterületeken) napi nyolc óránál rövidebb munkaidőt is megállapíthat.

(3)109 Az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott elítélt napi munkaidejének megállapítására külön jogszabály az irányadó. E munkaköröket, a munkában tölthető időt, a tevékenységre folyamatosan vagy megszakításokkal fordítható időt és az ehhez szükséges munkaszervezési intézkedéseket a munkáltató – a foglalkozás-egészségügyi szolgálat bevonásával, jogszabályban meghatározott keretek között – szabályzatban határozza meg.

A munkaidő beosztása

109. § (1) A munkavégzés idejét, a munkaidő kezdetét, végét, a munkaközi szünet időtartamát és a műszakok beosztását a munkarendben kell meghatározni.

(2) A munka jellegétől függően osztott munkaidő is megállapítható.

(3) Több műszak esetén az elítélt műszakbeosztását hetente változtatni kell.

110. § A tizennyolc éven aluli fiatalkorú, továbbá az elítélt nő – a terhesség megállapításától gyermeke hat hónapos koráig, illetve, ha a gyermek az intézetben van elhelyezve, egyéves koráig – éjszakai munkára nem osztható be.

111. § Az iskolai tanulmányokat folytató vagy szakképzésben részt vevő elítélt munkaidő beosztását úgy kell meghatározni, hogy az iskolai oktatásban, képzésben részt tudjon venni.

Az oktatásban résztvevők munkaidő-kedvezménye

112. § (1) Az általános iskolai, a középiskolai és a szakiskolai oktatásban részt vevő elítélteket a vizsgára (beszámolóra) való felkészüléshez tanévenként a munkavégzés alól legalább öt munkanapra fel kell menteni.

(2) A felmentést a vizsgát (beszámolót) megelőzően legfeljebb egy hónappal, a parancsnok engedélyezi.

(3) Az (1) bekezdés szerint tanulmányokat folytató részére az oktatási napokon – az oktatási időt nem számítva – egy óra munkaidő-kedvezmény jár.

(4) A munkavégzés alóli mentesség időtartamára és a munkaidő-kedvezmény idejére az elítéltet az előző havi munkadíjának időarányos része illeti meg. Ha az elítélt az előző hónapban nem dolgozott, a térítést az alapmunkadíj [124. § (2) bekezdés] alapján kell megállapítani.

A pihenőidő

113. §110 Ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a hat órát meghaladja, valamint minden további három óra munkavégzés után az elítélt részére – a munkaidőn belül, a munkavégzés megszakításával – legalább húsz perc munkaközi szünetet kell biztosítani. A munkaközi szünet tartamát szabályzatban kell meghatározni.

114. §111 A szabályzat – az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott elítélt kivételével – a napi munkavégzés befejezése és a másnapi munkakezdés között tizenegy óránál rövidebb, de legalább nyolc óra pihenőidő biztosítását írhatja elő

a) a készenléti jellegű munkakörben,

b) a megszakítás nélküli, illetve

c) a többműszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá

d) az idénymunkát végző elítélt esetében.

115. §112 (1) A szabályzat rendelkezése esetén az elítélt részére a heti pihenőnap legfeljebb havonta, részben vagy egészben összevontan is kiadható.

(2) Idénymunkát végző elítélt esetében – a szabályzat rendelkezése alapján – a pihenőnap legfeljebb hathavonta részben vagy egészben összevontan is kiadható.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak esetén a pihenőnap összevonásának időtartama az alkalmazott munkaidő-keret időtartamát nem haladhatja meg, továbbá hat nap munkavégzést követően egy pihenőnap kiadása kötelező.

(4) A heti pihenőnap összevonása nem alkalmazható

a) az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott elítélt tekintetében,

b) az elítélt nő esetében, a terhessége megállapításától a gyermeke hat hónapos koráig, illetve ha a gyermek az intézetben van elhelyezve, egyéves koráig.

116. §113 (1) Az elítéltet az alapmunkadíj időarányos része illeti meg a munkaszüneti nap miatt kiesett időre.

(2) Munkaszüneti napon a munkaidő-beosztás alapján munkát végző

a) havidíjas elítéltet – a havi munkadíján felül – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkadíja,

b) teljesítménybérrel vagy órabérrel díjazott elítéltet – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkadíján felül – az (1) bekezdés alapján megállapított díj illeti meg.

(3) Munkaszüneti napon rendkívüli munkavégzésre kötelezett elítéltet – a (2) bekezdés alapján járó munkadíjon felül – a munkaidő-beosztás szerinti pihenőnapon (pihenőidőben) végzett rendkívüli munkavégzés ellenértéke is megilleti.

Rendkívüli munkavégzés

117. § (1) A rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésről az elítéltet tájékoztatni kell.

(2) Az elrendelhető túlmunka felső határa havonta tizenhat óra, két egymást követő napon összesen négy óra. E korlátozás nem vonatkozik a heti pihenőnapon, és a munkaszüneti napon végzett munkára.

(3) A túlmunka elrendelése nem veszélyeztetheti az egészséget és testi épséget, nem eredményezheti az elítéltet a Bv.tvr. alapján megillető jogok gyakorlásának a korlátozását.

(4) Túlmunkára nem kötelezhető

a) a tizennyolc éven aluli elítélt;

b) az elítélt nő a terhessége megállapításától gyermekének hat hónapos koráig, illetve, ha a gyermeke az intézetben van elhelyezve, annak egyéves koráig;

c)114 az egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott elítélt.

(5) A félórát meg nem haladó túlmunka félórának, a félórát meghaladó túlmunka teljes órának számít.

118. § A napi munkavégzést meghaladó túlmunka esetén a munkáltatónak – az intézet házirendjéhez igazodva – a túlmunka megkezdése előtt biztosítani kell az elítélt étkeztetését.

Fizetett szabadság

119. § (1) Az évi fizetett szabadságot legkésőbb a munkában töltött kétszázötvennegyedik munkanapot követő három hónapon belül kell kiadni. Betegség vagy más akadály esetén a szabadságot legkésőbb az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül kell kiadni.

(2) A fizetett szabadság kiadásának időpontját – a munkáltatóval történt előzetes egyeztetés alapján – az intézet határozza meg.

(3) A szabadság az elítélt kérelmére, vagy egyéb indokolt esetben több részletben, a ledolgozott munkanapok arányában is kiadható.

(4)115 Ha a munkáltatónál a munkáltatás szünetel, vagy az elítélt munkáltatása bármely okból megszűnik (pl. átszállítás) és az elítélt még ki nem adott időarányos fizetett szabadsággal rendelkezik, a megállapított szabadságát ki kell adni, ha ez nem lehetséges, úgy pénzben kell megváltani.

120. § (1) Az elítélt egyévi munkavégzésének időtartamát a munkában töltött napok alapján kell megállapítani. Egyévi munkavégzésnek kétszázötvennégy munkában töltött nap számít.

(2) A szabadság számításánál munkanapként kell figyelembe venni:

a) a fizetett szabadságon töltött időt;

b) az alap- és a középfokú, valamint a szakmunkás iskolarendszerű képzésben, továbbá a szakképzésben részt vevő elítélteknek az elméleti oktatáson, illetve a vizsgára való felkészüléshez biztosított idő miatt a munkahelyről távol töltött időt;

c) az állásidőt;

d) a ledolgozott fél munkanapot.

(3) Teljes munkanapként kell figyelembe venni a részmunkaidőben, és a csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak ledolgozott munkanapjait.

121. § (1) A fizetett szabadság kiadásánál a munkarend szerinti munkanapokat kell figyelembe venni.

(2) Ha az elítélt a szabadulás időpontjáig a szabadságra jogosító idő tartamát nem éri el, részére a tényleges munkavégzése után járó napokat időarányosan kell kiadni, amennyiben ez nem lehetséges, úgy azt pénzben kell megváltani.

122. § A fizetett szabadság idejére járó díjazás mértéke az előző havi ledolgozott egy munkanapra járó munkadíj és a szabadságos napok szorzatának összege.

123. § (1) Az elítélt szabadsága kivételesen, fontos okból megszakítható.

(2) A kiadott szabadságot meg kell szakítani, ha az elítélt a szabadságát az intézetben tölti és elrendelik az elkülönítését, vagy vele szemben magánelzárás fegyelmi fenyítést szabnak ki.

(3) A megszakított szabadságot később kell kiadni.

A munka díjazása

124. § (1) Az elítéltet a munkáltatás keretében végzett munkájáért munkadíj illeti meg. A munkadíjat a teljesítmény, a ledolgozott idő, valamint az előzőek kombinációja alapján kell megállapítani.

(2) A teljes munkaidőben foglalkoztatott elítélt részére havi munkadíjként a kifizetés évét megelőző év első napján a munkaviszonyban álló dolgozókra megállapított kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegének legalább egyharmada (a továbbiakban: alapmunkadíj) jár.

(3) Ha a munkadíjat a teljesítmény alapján állapítják meg, a teljes munkaidő ledolgozása és a teljesítménykövetelmény százszázalékos teljesítése esetén az elítélt munkadíja az alapmunkadíjnál nem lehet kevesebb.

(4) A csökkentett, illetve nem teljes munkaidőben való foglalkoztatás esetén az alapmunkadíj arányos része jár.

A besorolási rendszer

125. § (1) A munkáltató – szabályzatban – az elítélt által ellátható munkákat, illetve munkaköröket a szakképzettség és a munkafeltételek alapján minősíti és kategóriákba sorolja, valamint az alapmunkadíj figyelembevételével megállapítja a besorolás szerinti munkadíjakat.

(2) Az (1) bekezdés szerinti besorolásról és munkadíjról a munkáltató az elítéltet a munka megkezdése előtt írásban tájékoztatja.

A betanuló díjazása

126. § (1) A betanulási idő alatt végzett munkáért az elítélt részére tanulódíjat kell fizetni, amelynek mértéke az alapmunkadíj legalább 60 százaléka.

(2) A tanulóidő tartamát – munkakörönként – szabályzatban kell megállapítani.

(3) Ha a betanulás ideje alatt az elítélt az érvényes norma szerinti 85 százalékos teljesítményt eléri, ettől az időponttól a teljesítménye alapján kell díjazni.

(4)116 A tanulóidő tartamára a tartási költséghez való hozzájárulást arányosan csökkenteni kell.

Pótlékok

127. § (1) A munkáltató – szabályzatban – a végzett munka jellegére figyelemmel külön pótlékokat állapíthat meg, amelyek együttes összege legfeljebb a besorolás szerinti munkadíj 50 százalékáig terjedhet.

(2) Az állandó éjszakai munkarendben foglalkoztatott elítéltet 15 százalékos pótlék illeti meg.

(3) A pótlékok számításának alapja az elítélt által végzett munkára megállapított besorolás szerinti munkadíj.

Állásidő

128. § Ha az elítéltet a munkáltató a működési körében felmerült okból nem tudja munkával foglalkoztatni – ide nem értve a büntetés-végrehajtási okokat – a kiesett munkaidőre az alapmunkadíj 50 százaléka jár. A kiesett munkaidőre az elítélt a tartási költségekhez 50 százalékkal csökkentett összegben köteles hozzájárulni.

Az elítéltek anyagi ösztönzése

129. § (1) A munkáltató anyagi ösztönzést alkalmazhat a teljesítmény növelésére, illetve a végzett munka minőségének a javítása érdekében.

(2) Az elítélt részére anyagi ösztönzésként

a) konkrét feladathoz (célfeladat) kötött prémium,

b) pénzbeli elismerés,

c)117

d) tárgyjutalom

állapítható meg.

Az elítéltek szakképzése

130. § (1) Az elítéltek szakképzését és továbbképzését elsősorban azokban a szakmákban kell megszervezni, amelyek elősegíthetik a szabadulás után a társadalom életébe való beilleszkedést.

(2) Az elítélt a szakképzésbe és a továbbképzésbe a kérelme alapján vonható be, azt a befogadási bizottság bírálja el.

(3) A kérelem alapján megkezdett szakképzésben és továbbképzésben az elítélt részvétele kötelező.

(4) Ha az elítélt a szakképzést, továbbképzést megkezdte, és a képzésben önhibájából nem vesz részt, a felmerült költségek teljes, vagy részleges megtérítésére kötelezhető. Az elítéltet erről már a képzésre való jelentkezéskor tájékoztatni kell, melynek megtörténtét az elítéltnek az aláírásával kell elismernie.

131. § (1) Az elítéltek részére szakképzést és továbbképzést a munkáltató, az intézet, vagy jogszabály által arra felhatalmazott egyéb szerv, illetve magánszemély külön-külön vagy együttesen is szervezhet.

(2) A szakképzés és továbbképzés költségei a szervezőt terhelik, a költségekhez az elítélt önként is hozzájárulhat.

132. § Az alapfokú oktatásban, a szakképzésben vagy továbbképzésben részt vevő elítéltet – ha nem állították munkába – a képzés ideje alatt az alapmunkadíj egyharmadának megfelelő pénzbeli térítés illeti meg.

Terápiás foglalkoztatás

133. § (1) Terápiás foglalkoztatásnak minősül az elítélt megváltozott munkaképességéhez vagy egészségi állapotához igazodó munkavégzése.

(2) Az orvos javaslatára a befogadási bizottság dönt az elítélt terápiás foglalkoztatásáról, munkaidejéről, munkarendjéről.

(3) A terápiás foglalkoztatáson részt vevő elítélt rendszeres pénzbeli térítésre jogosult, amelynek legkisebb összege az alapmunkadíj egyharmada.

(4) Terápiás foglalkoztatás esetén is alkalmazni kell e rendeletnek az elítéltek foglalkoztatására vonatkozó szabályait.

A munkáltatás egyéb szabályai

134. § (1) E Cím alkalmazásában a 6. § (1) bekezdésében megjelölt jogkört a munkáltató szerv vezetője által megbízott személy gyakorolja.

(2)118 Az elítélt az (1) bekezdésben meghatározott személy döntése ellen a munkáltató szerv vezetőjéhez fordulhat. Ha a kifogásolt döntést a munkáltató szerv vezetője hozta, a panaszt a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter által kijelölt személy bírálja el.

(3) A panasz elbírálására és az egyéb jogorvoslati lehetőségekre a rendelet általános rendelkezéseit kell alkalmazni.

V. Cím

AZ ELÍTÉLTEK ELHELYEZÉSE, ELLÁTÁSA,
A LETÉTEZÉS, EGYÉB PÉNZÜGYI SZABÁLYOK

Az elhelyezési körlet, a zárka és a lakóhelyiség

135. § (1) Az intézetben az elítéltek elhelyezésére körletet, azon belül zárkákat és lakóhelyiségeket kell kialakítani.

(2)119 Zárka az elítéltek elhelyezésére szolgáló olyan helyiség, amelynek ajtaja, ablaka (a továbbiakban: nyílászárók) a külön rendelkezésekben meghatározott biztonsági követelményeknek megfelel. A zárkában folyóvízzel ellátott mosdót, illetve – az ön- vagy közveszélyes magatartást tanúsító elítéltek elhelyezésére kialakított zárka kivételével – elkülönített, lehetőség szerint önálló szellőzésű WC-t kell létesíteni.

136. § (1) A lakóhelyiség az elítéltek elhelyezésére szolgáló olyan lakhatásra alkalmas helyiség, amelynek nyílászáróinál a zárkára meghatározott biztonsági berendezés (felszerelés) mellőzhető.

(2) A lakóhelyiségeknél a tisztálkodáshoz szükséges folyó vizet, fürdőt, illetve WC-t körletenként is lehet biztosítani.

137. § (1)120 A zárkában (lakóhelyiségben) elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre lehetőleg hat köbméter légtér, és lehetőség szerint a férfi elítéltek esetén három négyzetméter, a fiatalkorúak, illetve a női elítéltek esetén három és fél négyzetméter mozgástér jusson.

(2) A mozgástér meghatározása szempontjából a zárka (lakóhelyiség) alapterületéből az azt csökkentő berendezési és felszerelési tárgyak által elfoglalt területet figyelmen kívül kell hagyni.

(3)121 Egyéni elhelyezés esetén a zárka (lakóhelyiség) alapterületének lehetőleg el kell érni a hat négyzetmétert.

(4) A zárkát (lakóhelyiséget) meg kell számozni, az ott elhelyezett elítéltek nevét az ajtón feltüntetni nem szabad.

138. § (1) A zárka (lakóhelyiség) felszerelési és berendezési tárgyait a 3. számú melléklet tartalmazza.

(2)122 A zárkában (lakóhelyiségben) elhelyezett szekrényt az elítélt a saját költségére lakattal lezárhatja, ennek kulcsát magánál tarthatja. Az elítélt a lezárt szekrényt utasításra köteles kinyitni és az ellenőrzést lehetővé tenni. Ha – az elítélt távollétében, illetve a szekrény kinyitásának megtagadása miatt – biztonsági vagy egyéb büntetésvégrehajtási okból a szekrény felnyitása válik szükségessé, erről az intézet személyi állományának erre jogosult tagja jegyzőkönyvet vesz fel, és gondoskodik a szekrény lezárásáról.

139. § (1) Az intézetben befogadó, szabadságos, szabaduló, fegyelmi, az ön- és közveszélyes magatartást tanúsító elítéltek elhelyezésére szolgáló, továbbá különleges biztonsági zárkát kell kialakítani, illetve kijelölni.

(2)123 Az intézetben az (1) bekezdésben meghatározottakon kívül az országos parancsnok engedélyével egyéb rendeltetésű zárkák és lakóhelyiségek is kialakíthatók. Az egyéb rendeltetésű zárkák és lakóhelyiségek az ott elhelyezett elítéltek sajátos helyzetére és különleges szükségleteire tekintettel – az országos parancsnok engedélyével – a 3. számú mellékletben meghatározottakon kívül egyéb berendezési és felszerelési tárgyakkal is helyettesíthetők, illetve kiegészíthetők.

140. § Befogadó zárkát azon elítéltek elhelyezésére kell kijelölni, akiknek a 20. § szerinti egészségügyi vizsgálatát a befogadási eljárás során még nem végezték el.

141. § A szabadságát az intézetben töltő elítéltek részére szabadságos zárkát kell létrehozni, melynek berendezésére és felszerelésére a szabaduló zárkára vonatkozó rendelkezések az irányadók.

142. § A szabadulás előtt álló elítéltek részére szabaduló zárkát kell kialakítani, berendezését és felszerelését a 4. számú melléklet tartalmazza.

143. § (1) A magánelzárás végrehajtására fegyelmi zárkát kell kialakítani, melynek berendezését és felszerelését, valamint az elítéltnél tartható tárgyakat az 5. számú melléklet tartalmazza.

(2) Ha az elítélt elkülönítése biztonsági okból, vagy a fegyelmi eljárással összefüggésben szükséges, az elkülönítésre a fegyelmi zárka is igénybe vehető. Ebben az esetben a fegyelmi zárkát el kell látni a zárka általános felszerelési tárgyaival.

144. § Az ön- és közveszélyes magatartást tanúsító elítéltek elhelyezésére külön helyiséget kell kialakítani, amelyben berendezési és felszerelési tárgy nem lehet. A helyiséget párnázott burkolattal kell ellátni.

145. §124 A 47. § (8) bekezdése szerinti különleges biztonságú zárka berendezését, felszerelését és – a 47. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozók kivételével – az elítéltnél tartható tárgyakat a 6. számú melléklet tartalmazza.

Egyéb helyiségek és létesítmények

146. § (1) Az intézetben

a) orvosi rendelőt, betegszobát, fertőző elkülönítő szobát,

b) a befogadóképességnek megfelelő számú fürdőhelyiséget,

c) konyhát és a lehetőségek szerint közös étkezőhelyiségeket,

d) látogató helyiséget, a védővel, valamint más személyekkel történő hivatalos érintkezés céljára alkalmas helyiséget,

e) könyvtárat, a szabadidő eltöltésére, a közös foglalkozásra és a közös vallásgyakorlásra szolgáló helyiségeket,

f) a szabad levegőn való tartózkodásra, illetve a sportolásra alkalmas területet

kell kialakítani.

(2) A kijelölt intézetekben az elítéltek iskolai oktatásához, szakirányú képzéséhez tantermet kell létesíteni.

(3) A látogatóhelyiséget úgy kell berendezni, hogy szükség esetén az elítéltek a látogatóktól térelválasztó elemmel vagy más módon elkülöníthetők legyenek. A helyiség közelében WC-t kell kialakítani.

(4) A szabad levegőn való tartózkodásra, illetve a sportolásra kijelölt terület biztonsági berendezéssel oldalról és felülről körülhatárolható.

(5) Az (1)–(4) bekezdésben megjelölt helyiségek és területek kialakításánál, berendezésénél, működtetésénél a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit alkalmazni kell.

Az elítéltek élelmezése

147. § (1) Az elítélt részére az általuk végzett munka jellegének, az egészségi állapotuknak és az életkoruknak megfelelően kialakított normák alapján, legalább napi háromszori étkezést – ebből legalább egy alkalommal meleg ételt – kell biztosítani.

(2) Rendkívüli esemény idején – legfeljebb három napig – az elítéltek kizárólag hideg élelemmel is elláthatók, az átszállításra, illetve az előállításra kerülő elítélt részére csomagolt hideg élelmet kell adni. A hideg élelem elfogyasztásához szükséges eszközöket az intézet biztosítja.

(3) Az élelmezési normákat a rendelet 7. számú melléklete tartalmazza.

(4) Az elítélt részére, orvosi javaslat alapján – a vonatkozó normakereten belül – diétás vagy kímélő ételt kell biztosítani.

(5) Az élelmezésnél az intézet lehetőségein belül, az elítélt vallási igényeit is figyelembe kell venni.

(6) Az ételek adagolását és kiosztását elítélt csak felügyelet mellett végezheti.

Az elítéltek ruházati ellátása

148. § (1) Az elítéltet az évszaknak megfelelő formaruhával, alsóruhával és lábbelivel kell ellátni.

(2) A munka végzéséhez az elítéltnek munkaruhát, külön jogszabály szerint védőruhát és védőfelszerelést kell biztosítani.

149. § (1) A formaruha nem lehet megalázó vagy lealacsonyító.

(2)125 A fiatalkorú elítéltek részére polgári jellegű formaruha is rendszeresíthető.

(3) Az elítélt használatára kiadott ruházat rendszeres tisztítása és karbantartása az intézet feladata.

(4) Az elítélt köteles a használatra kiadott ruhát megóvni, rendeltetésszerűen használni, és azon a kisebb, szakértelmet nem igénylő javításokat elvégezni.

(5) Ha az intézet ideiglenesen nem tud formaruhát biztosítani, ennek idejére az elítélt a saját ruháját viselheti, melynek tisztítására, karbantartására és használatára a (3)–(4) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.

(6) A ruházat tisztításáról és javításáról az elítélt a maga költségére gondoskodik, ha jogszabályban meghatározott esetekben a saját ruházatát viseli, vagy részére a saját alsóruházat és lábbeli viselését engedélyezték. Ilyen engedély csak akkor adható, ha az elítélt a szabadulásra megfelelő alsóruházattal és lábbelivel rendelkezik.

(7) A saját ruházat mosásához és karbantartásához szükséges feltételeket – az elítélt költségére – az intézet biztosíthatja.

(8)126 Az intézet térítésmentesen gondoskodik arról, hogy a szabadulás napjára az elítélt letétben lévő ruházatából és lábbelijéből az évszaknak megfelelő egy váltás öltözet tisztított, viselésre alkalmas állapotban legyen.

Az elítélt tisztálkodási lehetőségeinek biztosítása, az intézet tisztán tartása, közüzemi szolgáltatások

150. § (1) Az elítéltek részére biztosítani kell a tisztálkodáshoz szükséges feltételeket, és meg kell követelni a személyi tisztasági előírások betartását.

(2)127 Az elítélt részére a 8. számú mellékletben meghatározott alapvető tisztálkodási cikkeket és felszereléseket biztosítani kell.

151. § (1)128 Az elítéltek részére hetente legalább egy alkalommal – a szennyező munkaterületen dolgozóknak naponként, munka után – meleg vizes fürdést (zuhanyozást) kell biztosítani. Az intézet lehetőségeihez képest a naponkénti fürdést valamennyi dolgozó elítéltre, illetve az elítélt nőkre is ki kell terjeszteni.

(2)129 Az elítéltek részére a rendszeres fürdések közötti időben – az intézet lehetőségein belül – a napirendben meghatározottak szerint biztosítható melegvíz. Az elítélt nőket a rendszeres fürdések közötti időben is el kell látni meleg vízzel.

(3) A férfi elítéltek részére a naponkénti borotválkozást lehetővé kell tenni.

(4) Az elítéltek a hajvágásra és hajápolásra havonta legalább egy alkalommal – térítésmentesen – fodrászt vehetnek igénybe.

152. § (1) Az intézetben gondoskodni kell

a) megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvízről, valamint a vízellátással kapcsolatos közegészségügyi előírások megtartásáról;

b) a külön jogszabályban előírtak szerinti fűtésről;

c) a zárkák és egyéb helyiségek, a körletek, valamint a biztonsági szempontból kiemelt területek megfelelő világításáról;

d) az elítéltek által használt helyiségek megfelelő szellőztetéséről.

(2) A zárkában (lakóhelyiségben) az olvasásra alkalmas természetes fényt vagy mesterséges világítást kell biztosítani.

(3) A zárkát (lakóhelyiséget) állandóan megvilágítani csak akkor szabad, ha azt a parancsnok biztonsági okból átmenetileg elrendelte.

A szükségleti cikkek vásárlása

153. § (1)130 Az elítélt munkadíjából és letéti pénzéből – a parancsnok által meghatározott időben és módon – szükségleti cikket vásárolhat.

(2)131 A dolgozó elítélt szükségleti cikket fogházban és az átmeneti csoportban a tartásra fordított költségekhez való hozzájárulás összegével csökkentett munkadíja 90 százalékának, börtönben 85 százalékának, fegyházban 80 százalékának megfelelő összegért vásárolhat havonta.

(3) Az önhibáján kívül nem dolgozó, és ezért munkadíjban nem részesülő elítélt szükségleti cikket a letéti pénze terhére vásárolhat. A vásárlás az intézetben dolgozó szakmunkás beosztású elítéltek munkadíjának alsó határösszegét alapul véve, annak a (2) bekezdésben meghatározott mértékéig terjedhet.

(4) Az önhibájából nem dolgozó elítélt az intézetben dolgozó szakmunkás beosztású elítéltek munkadíja alsó határösszegének az 50 százalékát alapul véve – a letéti pénze terhére – a (2) bekezdésben meghatározott mértékig vásárolhat szükségleti cikket.

154. § Az elítélt a szükségleti cikkek vásárlására meghatározott összegen felül – a letéti pénze terhére –, engedéllyel megvásárolhatja az intézetben magánál tartható tárgyakat, hozzátartozójának ajándékot vásárolhat, szabadulása előtt a polgári ruházatát kiegészítheti.

155. § Az intézet rendjét, a fogvatartás biztonságát, az életet, és a testi épséget veszélyeztető cikkeket az elítéltek nem vásárolhatnak, ilyen cikkek az intézetben működő boltban az elítéltek részére nem árusíthatók.

156. § (1) Az intézetnek az elítélt részére havonta legalább kétszeri vásárlásra kell lehetőséget biztosítania.

(2)132

(3) Az elítélt tényleges szükségletét meghaladó készletek felhalmozását meg kell előzni.

(4) Az elítélt a zárkában (lakóhelyiségben) a szükségleti cikkeket a tisztasági és a közegészségügyi előírások betartásával köteles tárolni.

A letétkezelés szabályai

157. § (1) Az elítélt által az intézetbe hozott vagy a tulajdonába, illetve birtokába került fizetőeszközt, az intézetbe folyósított nyugellátását, az értékpapírokat, a pénzhelyettesítő eszközöket, az értéktárgyakat és a birtokában nem tartható egyéb tárgyakat, valamint a levonásokkal csökkentett munkadíját – a 21. §-ban foglaltak figyelembevételével – intézeti letétbe kell helyezni.

(2) Az elítélt kérésére a birtokában tartható tárgyait is letétbe kell helyezni.

(3) Az intézeti letétben elhelyezett fizetőeszköz után kamat nem fizethető, a kezelésért költség nem számítható fel.

(4) Az elítélt kérésére az általa értéktárgyként megjelölt tárgyakat értékletétként kell kezelni, e tárgyak vizsgálatát és értékbecslését az elítélt költségére az intézet elvégeztetheti. Vizsgálat és értékbecslés hiányában az értéktárgy jelleget csak az ,,állítólagos'' megjelöléssel lehet feltüntetni.

(5) Az értékpapírok és a pénzhelyettesítő eszközök lejárati idejét az intézet nem kíséri figyelemmel. E körülményre az elítélt figyelmét a letétbe helyezéskor fel kell hívni.

(6) A letéti tárgyakat olyan részletességgel kell leírni, hogy azok bármikor azonosíthatók legyenek.

(7) A letétbe helyezett tárgyakat még az elítélt beleegyezésével sem szabad felhasználni, használni vagy zálogba adni.

158. § (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az elítélt a letétjével szabadon rendelkezik.

(2) Az elítélt letéti pénzéből – ha nem dolgozik – a szabadulás idejére a 161. § (3) bekezdés szerinti összeget tartalékolni kell.

(3)133

A tartási költségekhez való hozzájárulás

159. § (1) Az elítélt a tartására fordított költséghez – az országos parancsnok által megállapított összeggel – köteles hozzájárulni. A hozzájárulás napi összege nem lehet kevesebb, mint az egy havi alapmunkadíj egy százaléka.

(2) A hozzájárulás szempontjából az elítélt önhibájából akkor nem dolgozik, ha annak oka fegyelmi vétség vagy bűncselekmény elkövetése, illetve, ha a munkaképtelen állapotát szándékosan maga okozta.

(3) A tanulmányok után járó pénzbeli térítésből és a terápiás foglalkoztatás keretében kapott pénzbeli juttatásból hozzájárulás nem vonható le.

160. § (1) A nem dolgozó elítélt nyugellátásából – ha azt az intézetbe folyósítják – a hozzájárulás összegét le kell vonni.

(2) Ha a nyugellátásban részesülő elítélt dolgozik, a hozzájárulást a munkadíjából kell levonni.

Levonások, költségek és egyéb tartozások

161. § (1) Az elítélt munkadíjából és a letétjéből levonásnak, illetve végrehajtásnak csak az adó- és illeték jogszabályok, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) rendelkezései szerint van helye.

(2) Az elítélt munkadíjából az intézet levonja

a) a tartásra fordított költséghez való hozzájárulás napi összegét;

b) a szükségleti cikkek vásárlására fordítható összeget;

c) a szabadulás idejére kötelezően tartalékolandó összeget.

(3) Szabadulás idejére a mindenkori alapmunkadíjnak megfelelő összeget kell tartalékolni, melyet az intézet az elítélt munkába állásától kezdve tíz hónapon át, egyenlő részekben von le. Az alapmunkadíj változása esetén a szabadulásra tartalékolt összeget ugyancsak tíz hónapon át kell kiegészíteni.

(4) A (2) bekezdés szerinti levonások után fennmaradó összeg legfeljebb 50 százalékát lehet végrehajtás alá vonni.

Az elítélt pénzzel való ellátása az intézetből engedélyezett távollét idejére

162. § (1) Az intézetből engedélyezett távollét idejére az elítéltnek kiadható pénzösszeget az országos parancsnok intézkedésben határozza meg.

(2) A szabadulás idejére kötelezően tartalékolt összegből az (1) bekezdés szerinti kiadás nem teljesíthető.

(3) Ha az elítéltnek nincs letéti pénze, az intézet az (1) bekezdés alapján kiadható összeget, továbbá a súlyosan beteg hozzátartozó meglátogatásával, valamint a hozzátartozó temetésével felmerülő útiköltséget megelőlegezheti, amennyiben az elítélt annak visszafizetését írásban vállalja.

Az elítéltet terhelő költségek és egyéb tartozások megfizetése

163. § (1) Az elítéltet írásban kell felszólítani a szabadságvesztés végrehajtása során a bv. szervekkel szemben felmerült mindazon költségek megfizetésére, amelyeket jogszabály rendelkezése alapján az elítélt visel, és a 161. § (2) bekezdésében foglaltak alapján tőle közvetlenül nem vonható le, vagy a levonás valamely okból nem volt lehetséges.

(2) Az (1) bekezdés szerint kell eljárni a bv. szervek részére jogszabály alapján járó egyéb tartozások megfizetése iránt.

(3) Az elítélt az (1)–(2) bekezdés alapján fennálló fizetési kötelezettségét önként teljesíti, ha tanúk előtt tett írásbeli nyilatkozatában hozzájárul a letétjéből történő levonáshoz.

(4)134 Az elítélt az (1) és (2) bekezdésben meghatározott költségek és tartozások megfizetése alól kivételesen mentesíthető, ha a kártérítési felelősség körébe nem tartozó fizetési kötelezettsége az alapmunkadíjat nem haladja meg, és a körülményeire figyelemmel e kötelezettségének előreláthatóan nem tud eleget tenni.

(5)135 Ha az elítélt a felszólítástól számított 30 napon belül az (1)–(2) bekezdés szerinti tartozását nem fizeti meg, a bv. szerv a követelését bírósági úton érvényesíti.

A szabadulással összefüggő rendelkezések

164. § (1) A szabaduló elítélt letétjét aláírása ellenében kell kiadni. Ha a kiadás nem teljesíthető, a letétben lévő tárgyakat az elítéltnek postán kell elküldeni.

(2)136 Az intézet a szabaduló elítélt által át nem vett tárgyak elszállítására – ha azok postai úton való továbbítása nem lehetséges – megfelelő határidő (legalább három hónap) kitűzésével felszólítja a szabadulót. Ha a szabaduló elítélt az át nem vett tárgyak elszállításáról a megjelölt határidő lejártáig nem gondoskodik, az intézet a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény felelős őrzésre vonatkozó szabályai szerint jár el.

165. §137

166. § Az intézet parancsnoka – az elítélt kérelmére – a szabaduláshoz készpénzsegélyt, utazási vagy ruházati segélyt adhat. Segély a megjelölt jogcímeken külön-külön is adható, azok együttes összege az alapmunkadíjat nem haladhatja meg.

VI. Cím

A SZABADSÁGVESZTÉS VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ KÜLÖN RENDELKEZÉSEK

Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása

167. § (1)138 Az intézet nem kezdeményezheti az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását a Bv. tvr. 28/B. §-ának (2) bekezdésében felsorolt esetekben.

(2)139 Ha az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása iránti kérelmet az elítélt vagy védője az intézetnél terjesztette elő és az értékelő vélemény mellőzhető [Bv. tvr. 7/A. § (2) bek.], a kérelmet nyolc napon belül kell a bv. bíróhoz továbbítani. Az intézet ebben az esetben is tájékoztatja a bv. bírót a végrehajtott és a végrehajtásra váró szabadságvesztésről, valamint arról, ha az elítélt ellen új büntetőeljárás van folyamatban.

(3) Az elítélttel közölni kell az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának kezdeményezését, és tájékoztatni kell az ezzel járó változásokról.

(4) A bv. bíró határozatának a kézhezvételét követően az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását haladéktalanul meg kell kezdeni.

(5)140

(6) Ha az intézetben nincsenek meg az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának a feltételei, az elítéltet az erre kijelölt másik intézetbe kell szállítani.

168. §141 (1)142 A bv. bíró határozata alapján – a Bv. tvr. 28/B. §143 keretei között – a végrehajtás módját a parancsnok határozza meg.

(2) Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának hatálya alá tartozó elítélteket külön körleten vagy zárkában (lakóhelyiségben) kell elhelyezni.

(3)144 A parancsnok – az elítélt kérését is figyelembe véve – meghatározza, hogy az elítélt a Bv. tvr. 28/B. §-ában145 biztosított eltávozási lehetőségeket hány alkalommal, mikor és milyen időtartamban veheti igénybe.

(4) Az elítélt részére kiadható készpénz összegét a parancsnok határozza meg, és azt az elítélt a bv. intézetből eltávozásakor kaphatja kézhez.

(5)146 Az intézetből ideiglenesen eltávozó elítéltet a 84. § (1) bekezdésében megjelölt okmánnyal, illetve fényképes igazolvánnyal kell ellátni.

169. §147

Az átmeneti csoport

170. § (1) Az átmeneti csoportba helyezés feltételeit az elítélt várható szabadulása előtt két évvel meg kell vizsgálni. Az áthelyezésről, illetve annak időpontjáról a parancsnok dönt.

(2)148 Az elítélt a személyes szükségletre fordítható pénzösszeget vagy annak egy részét készpénzben is megkaphatja.

(3)149 Az átmeneti csoportba helyezésről az intézet székhelye szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálat pártfogó felügyelőjét értesíteni kell.

171. § (1)150 Az átmeneti csoportba való helyezés akkor szüntethető meg, ha az elítélt ismételten olyan fegyelemsértést követ el, amely miatt magánelzárás fenyítést szabnak ki, vagy az elítélt ellen újabb büntetőeljárás indult.

(2) Megszüntetés esetén az átmeneti csoportba való újabb helyezésre egy év eltelte előtt akkor kerülhet sor, ha az újabb büntetőeljárás során az elítéltet felmentették, vagy az eljárást vele szemben megszüntették.

172. § Feltételes szabadságra bocsátás előterjesztésekor az átmeneti csoportba helyezéshez készült véleményt ki kell egészíteni az elítélt átmeneti csoportban tanúsított magatartásának az értékelésével.

A gyógyító-nevelő csoport

173. § (1) Gyógyító-nevelő csoportban kell elhelyezni – az IMEI-ben végzett kivizsgálás után – azt az elítéltet,

a) akinek korlátozott beszámítási képességét állapították meg;

b)151

c) akit a szabadságvesztés végrehajtása alatti időben – kóros elmeállapota miatt – az IMEI-ben kezeltek, és elmeállapota olyan mértékben javult, hogy az a szabadságvesztés folytatását nem akadályozza;

d) akinek a személyiségzavar jellege, vagy annak súlyossága miatt a gyógyító-nevelő csoportban való elhelyezése indokolt.

(2) A gyógyító-nevelő csoportból való kihelyezésről – orvosi javaslatra – a parancsnok dönt. Javult elmeállapotú elítéltet – (1) bekezdés c) pont – csak az IMEI írásbeli engedélyével lehet a gyógyító-nevelő csoportból kihelyezni.

174. §152

175. § (1) A gyógyító-nevelő csoportba utalt elítélt nevelését, oktatását és foglalkoztatását komplex terápiás program keretében kell megvalósítani.

(2) A gyógyító-nevelő csoportban elhelyezett elítéltek külön házirend és napirend szerint élnek, részükre az állapotuknak megfelelő jellegű és idejű foglalkoztatást, oktatást, valamint pszichoterápiás kezelést kell biztosítani.

176. § Abban az intézetben, ahol gyógyító-nevelő csoport működik, a parancsnok orvosi javaslatra – legfeljebb harminc napig – gyógyító-nevelő csoportba helyezheti a személyiségzavarban szenvedő elítéltet.

177. §153

A szabadságvesztés félbeszakítása kérelemre

178. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakítása iránti kérelmet az elítéltet fogvatartó intézet parancsnokához kell benyújtani.

(2)154 Ha az engedélyezés a parancsnok hatáskörét meghaladja, a kérelmet véleményével együtt az országos parancsnokhoz terjeszti fel. Amennyiben a félbeszakítás a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter hatáskörébe tartozik, az iratokat – az országos parancsnok javaslatával – a büntetés-végrehajtásért felelős miniszterhez kell felterjeszteni.

179. § (1)155 A kérelmezőnek igazolnia kell, hogy a kérelem indoka a valóságnak megfelel. A kérelem indokoltságát az intézet ellenőrizheti, az indokok tisztázását kezdeményezheti. Ennek során az intézet megkeresheti az elítélt által megjelölt tartózkodási hely szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot környezettanulmány készítése céljából.

(2) Ha a félbeszakítást az elítélt közvetlen hozzátartozójának súlyos, életveszélyes betegsége vagy temetése miatt kérik, a kérelemben foglaltak valódiságáról az intézet rövid úton meggyőződik. A betegségről, illetve a temetésről szóló igazolást az elítélt a félbeszakítás ideje alatt köteles beszerezni és azt az intézetbe való visszaérkezésekor átadni.

Félbeszakítás terhesség esetén

180. § (1) Ha az elítélt nő a terhesség negyedik hónapját elérte, és a szülés várható időpontja megelőzné a szabadulás napját, nyilatkoztatni kell, hogy kéri-e a szabadságvesztés félbeszakítását. Kérelem esetén a parancsnok az iratokat – javaslatával együtt – az Országos Parancsnokságra terjeszti fel.

(2) Ha a szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakítását engedélyezik, az elítéltet a szülés várható időpontja előtt legalább négy héttel szabadítani kell. Ha a félbeszakítást nem engedélyezik, az elítéltet az orvos által megállapított időben a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházába (a továbbiakban: Központi Kórház) kell szállítani.

(3) Ha az orvos veszélyeztetett terhességet állapít meg, az elítéltet haladéktalanul a Központi Kórházba kell szállítani, és nyilatkoztatni kell, hogy kéri-e a szabadságvesztés félbeszakítását. A veszélyeztetett terhesség ideje alatt a szabadságvesztés félbeszakítására – orvosi javaslat alapján – bármikor sor kerülhet.

(4) Ha a szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakítását engedélyezték, az intézet a szülés után két hónappal megkeresi az elítélt állandó lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzatot, és tájékozódik a szülést követő körülményekről.

(5) Amennyiben a gyermek halva született, az újszülött meghalt, illetve a csecsemő nem az elítélt gondozásában van, az intézet a félbeszakítás megszüntetésére tesz javaslatot.

180/A. §156 A terhesség alatt vagy közvetlenül a szülés után benyújtott büntetés-félbeszakítási kérelmek elbírálása során elsősorban a gyermek érdekét kell figyelembe venni.

Félbeszakítás súlyos betegség esetén

181. § Ha az elítélt súlyos betegségben szenved és kérelmet nem terjesztett elő, a félbeszakításra a parancsnok, továbbá a Központi Kórház, illetve az IMEI vezetője is javaslatot tehet.

Félbeszakítás hivatalból

182. §157 (1) Az intézet a szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakítására

a)158 a bíróságnak a Be. 413. § (1) bekezdése, illetve 423. §-ának (6) bekezdése alapján hozott határozata,

b)159 az igazságügyért felelős miniszternek a Be. 598. § (2) bekezdése alapján hozott döntése

szerint intézkedik.

(2)160 A félbeszakítás az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetekben a perújítási eljárás befejezéséig, a felülvizsgálati indítvány elbírálásáig, illetve a határozatban megjelölt ideig, az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben az igazságügyért felelős miniszter által megjelölt időpontig, illetve a köztársasági elnök döntéséig tart.

Félbeszakítás összbüntetés esetén

183. §161 Ha a bíróság a Be. 574. §-ának (3) bekezdése alapján összbüntetésbe foglalás céljából annak közlése végett keresi meg az elítéltet fogva tartó intézetet, hogy az elítélt az összbüntetési ítélet alapjául szolgáló szabadságvesztés büntetésekből mennyi időt töltött ki, az intézet soron kívül (rövid úton) teljesíti az adatszolgáltatást.

(2) Ha a bíróság a nem jogerős összbüntetési ítéletben az összbüntetés alapjául szolgáló szabadságvesztések végrehajtását félbeszakítja, az intézet haladéktalanul intézkedik az elítélt szabadítása iránt.

(3) Ha a jogerős összbüntetés szerinti szabadságvesztés tartama az összbüntetés alapjául szolgáló szabadságvesztések (2) bekezdés szerinti tartamát nem haladja meg, úgy kell eljárni, mintha az elítélt a szabadságvesztés kitöltésével szabadult volna. Az igazolást az elítéltnek postán ajánlva kell megküldeni.

(4) Ha a jogerősen kiszabott összbüntetés meghaladja az összbüntetés alapjául szolgáló szabadságvesztések (2) bekezdés szerinti tartamát, és

a) az elítélt feltételes szabadságra bocsátása esedékes, az intézet soron kívül előterjesztést tesz a bv. bíróhoz,

b) az elítélt nem bocsátható feltételes szabadságra, vagy a feltételes szabadságra bocsátása később esedékes, továbbá, ha a feltételes szabadságra bocsátást a bv. bíró nem engedélyezte, az intézet az elítéltet írásban felszólítja, hogy a büntetés hátralévő részének letöltésére a megjelölt napon jelentkezzék.

A félbeszakítás egyéb szabályai

184. § Ha az elítélt ellen az engedélyező hivatalos tudomása szerint újabb büntetőeljárás van folyamatban, a döntés előtt be kell szerezni – az eljárás szakaszától függően – az ügyész vagy a bíróság véleményét.

185. § (1)162 A szabadságvesztés félbeszakításáról az elítélt lakóhelye, illetve tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságot kell értesíteni. Az értesítésnek tartalmaznia kell a félbeszakítás időtartamát és az elítélt által megjelölt tartózkodási helyet.

(2) Ha a félbeszakítás tartama öt napot meghalad, az elítélt negyvennyolc órán belül a tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságon köteles jelentkezni.

(3) Félbeszakítás esetén az elítéltet a 204. § a)–e) pontjainak megfelelő tartalmú igazolással kell ellátni.

186. §163

187. § (1) A szabadságvesztés félbeszakítását az engedélyező megszünteti, ha a tudomására jut, hogy

a) az elítélttel szemben a félbeszakítás tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt büntetőeljárás indult, vagy újabb szabadságvesztés végrehajtásáról érkezik értesítés;

b) az elítéltet más ügyben előzetes letartóztatásba helyezték;

c) a félbeszakítás indoka az engedélyezett határidő letelte előtt megszűnt.

(2) A félbeszakítás megszüntethető, ha az illetékes hatóság írásbeli tájékoztatása szerint az elítélt a félbeszakítás ideje alatt a társadalmi együttélés szabályait durván sértő magatartást tanúsított, és ezért ellene szabálysértési eljárás indult.

(3) A félbeszakítás megszüntetéséről az elítéltet írásban haladéktalanul tájékoztatni kell, és fel kell szólítani, hogy a megadott időpontban az intézetben jelentkezzen.

187/A. §164

Az elítélt előállítása büntetőügyben

188. § (1)165 Büntetőügyben a bíróság vagy az ügyész idézése alapján az intézet az elítéltet a tárgyalásra, meghallgatásra, nyilvános ülésre az idézésben, értesítésben, illetőleg az előállításra vonatkozó megkeresésben megjelölt helyre és időre előállítja.

(2) Értesítésre az elítéltet akkor kell előállítani, ha a megjelenést ő vagy a védője kéri.

(3)166 Az elítélt büntetőügyben történő előállítása során az eljáró ügyész, illetőleg a bíróság engedélyezheti, hogy az elítélt a nyilvántartott kapcsolattartójával a tárgyalás (meghallgatás), nyilvános ülés szünetében, vagy annak befejezése után, az ügyre nem tartozó kérdésben beszéljen, ha annak megfelelő feltételei biztosítottak. Ebben az esetben az engedélyező gondoskodik a megfelelő helyiségről és a beszélgetés ellenőrzéséről.

188/A. §167

Előállítás egyéb bírósági ügyekben, illetve a közjegyzői eljárásban

189. § Az elítéltet – megjelenési szándékától függetlenül – az intézet előállítja, ha a bíróság

a) tanúként,

b) az apaság és a származás megállapítása iránti perben személyes megjelenésre kötelezéssel félként,

c) gondnokság alá helyezés iránti perben alperesként

idézi.

190. § (1) Az elítéltet – amennyiben a tárgyaláson meg kíván jelenni – elő kell állítani, ha félként, a személyes megjelenés kötelezettségével idézik.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül az intézet akkor állítja elő az elítéltet, ha az előállítást kéri és annak költségeit megelőlegezi.

(3) Ha az elítélt az előállítás költségeit nem tudja megelőlegezni, az intézet tájékoztatja, hogy költségmentességet, illetve pártfogó ügyvéd kirendelését kérheti. Az intézet az előállítás költségeit az elítélt írásbeli kérelmére kivételesen megelőlegezheti, ha a kérelemben a költségek visszafizetését vállalja.

(4)168 A bírósági ügyekben való előállításra vonatkozó szabályokat a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői eljárásra, illetve a közjegyzői eljárásra is megfelelően kell alkalmazni.

191. § Előállításra irányuló bírósági megkeresés esetén az elítéltet tájékoztatni kell, hogy kérheti az intézet székhelye szerinti illetékes bíróság általi meghallgatását. A kérelmet az idézést kiadó bíróságnál kell előterjeszteni.

191/A. §169 Az elítéltet – kivéve, ha írásban tett nyilatkozata szerint a közvetítői megbeszélésen nem kíván megjelenni – az intézet előállítja, ha a büntető ügyekben alkalmazandó közvetítői tevékenységet végző közvetítő idézi.

Az elítélt kihallgatása

192. § Az elítéltet az intézetben a nyomozó hatóság, vagy hatósági ügyben eljáró más szerv a parancsnokkal való előzetes egyeztetés alapján hallgathatja ki.

Az elítélt kiadása170

193. §171 (1) Az elítéltet az illetékes ügyész, illetve a nyomozó hatóságnak az illetékes ügyész engedélyét is tartalmazó írásbeli megkeresésére a parancsnok adja ki, nyomozási cselekmények lefolytatása, továbbá a Bny. törvényben meghatározott bűnügyi nyilvántartási adat mintavétele céljából.

(2) Ha az elítélt kiadása a rendőrségi fogdán történő elhelyezéssel jár, úgy azt az illetékes ügyész a Be. 135. §-ának (2) bekezdése szerinti időtartamban engedélyezheti.

(3) A kiadás nem teljesíthető, ha

a) az elítélt szabadulása esedékes;

b) az elítéltet a bíróság idézésére elő kell állítani;

c) a kiadást – orvosi vélemény szerint – az elítélt egészségi állapota nem teszi lehetővé.

(4) Ha a kiadás nem teljesíthető, erről az intézet a nyomozó hatóságot és az ügyészséget haladéktalanul tájékoztatja.

(5) Az elítélt törvényes jogait a kiadás ideje alatt is biztosítani kell. A kiadás időtartama a szabadságvesztés idejébe beszámít. A kiadás egyes szabályait külön jogszabály állapítja meg.

(6) A nyomozó hatóság az elítéltet az ügyész engedélye alapján – a parancsnokkal való előzetes egyeztetés szerint – az intézetben kihallgathatja, illetve ha az elítéltek ugyanabban az intézetben vannak fogvatartva, a nyomozó hatóság a szembesítést az intézetben is végrehajthatja. A nyomozó hatóság a fogvatartott intézetben levő érték-, illetve tárgyletétjéből lefoglalhat, illetve iratismertetést (Be. 193. §) tarthat. Az ügyész más nyomozási cselekmények intézetben történő elvégzésére is engedélyt adhat.

A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának
a megváltoztatására vonatkozó előterjesztés172

194. §173 (1) Az intézet nem kezdeményezheti az enyhébb végrehajtási fokozat kijelölését a Bv. tvr. 28/A. § (3) bekezdésében felsorolt esetekben.

(2) Az intézet a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának a megváltoztatására vonatkozó előterjesztésben tájékoztatja a bv. bírót a végrehajtott és a végrehajtásra váró szabadságvesztés(ek)ről.

(3) Ha a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatása iránti kérelmet az elítélt vagy védője az intézetnél terjesztette elő és az értékelő vélemény mellőzhető [Bv. tvr. 7. § (2) bek.], a kérelmet nyolc napon belül kell a bv. bíróhoz továbbítani. Az (2) bekezdés rendelkezése ebben az esetben is megfelelően alkalmazandó.

(4) Az elítélttel közölni kell a szabadságvesztés végrehajtási fokozata megváltoztatásának kezdeményezését, és tájékoztatni kell az ezzel járó változásokról.

194/A. §174 (1) A bv. bíró szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatásáról rendelkező nem jogerős végzése alapján az intézet intézkedik az elítélt új végrehajtási fokozatnak megfelelő elhelyezéséről.

(2) A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatásáról rendelkező végzés jogerőre emelkedését követően az intézet haladéktalanul intézkedik a feltételes szabadságra bocsátás esedékességének az új végrehajtási fokozat szerinti megállapítása iránt. Amennyiben az enyhébb végrehajtási fokozat szerint az elítélt feltételes szabadságra bocsátása esedékes, az intézet haladéktalanul előterjesztést tesz a bv. bírónak a feltételes szabadságra bocsátás iránt.

Házasságkötés az intézetben

195. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása alatt az intézetben történő házasságkötés iránti kérelmet az elítélt, illetőleg az a személy terjesztheti elő, akivel házasságot kíván kötni. A kérelmet az intézet haladéktalanul továbbítja a székhelye szerint illetékes anyakönyvvezetőnek.

(2) Ha az elítélt a vallásának megfelelő szertartás keretében kíván házasságot kötni, kérelmét az illetékes egyháznak is továbbítani kell.

(3) A házasságkötés időpontját az intézet az anyakönyvvezetővel, illetve az egyház képviselőjével egyezteti.

(4) A házasságkötésnél a házasuló feleken, az anyakönyvvezetőn, az egyház képviselőjén és a tanúkon kívül, a parancsok által engedélyezett személyek is jelen lehetnek.

Felkészítés a szabadulásra

196. §175 (1) A szabadságvesztés végrehajtása során az elítéltet támogatni kell, hogy felkészülhessen a szabadulás utáni életre. Ennek érdekében a szabadulás várható időpontja előtti hat hónaptól a pártfogó felügyelő az intézetben a szabadulók részére – külön jogszabályban meghatározott kérdésekben – tájékoztatást, felvilágosítást nyújt, egyéni kérésre személyesen hallgatja meg és segíti az elítéltet.

(2)176 Ha az elítélt részéről gyógyintézetben, illetve szociális, vagy hajléktalan ellátó intézményben való ellátás vagy elhelyezés igénye merül fel, az intézet ennek érdekében az igény felmerülésekor haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket. A pártfogó felügyelő tájékozódik az intézet e körben tett korábbi intézkedéseiről, és felveszi a kapcsolatot az ellátást nyújtó intézményekkel az elítélt felvétele érdekében.

197. § Az elítélt a letelepedéshez és a munkába állásához közvetlenül is igényelhet segítséget a pártfogótól, az intézkedésre jogosult más szervektől, a karitatív szervezetektől. A szabadulás előtt álló elítéltet támogatni kell, hogy szerződést köthessen a leendő munkáltatójával.

A feltételes szabadság előkészítése

198. § (1)177 Az intézet a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége előtt három hónappal, illetve, ha ennél kevesebb idő áll rendelkezésre, haladéktalanul előterjesztést tesz a bv. bírónak.

(2) Az elítélt nem bocsátható szabadon, ha a feltételes szabadságra bocsátást engedélyező bírósági határozat kelte és a szabadon bocsátás határideje közötti időben előzetes letartóztatásba helyezik vagy szabadságvesztés végrehajtását rendelik el. Ilyen esetben az intézet az illetékes bíróságot haladéktalanul tájékoztatja.

(3) Ha az elítélt a feltételes szabadságra bocsátást engedélyező bírósági határozat kelte és annak jogerőre emelkedése közötti időben súlyos fegyelmi vétséget követ el, az intézet erről a törvényességi felügyeletet gyakorló ügyészt haladéktalanul értesíti.

199. § (1) Ha a bv. bíró a feltételes szabadságra bocsátást mellőzte, de úgy ítélte meg, hogy az elítélt később feltételes szabadságra bocsátható, az általa megjelölt időpontra kiegészítő véleményt és javaslatot kell előterjeszteni.

(2) Ha a bv. bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra és annak későbbi megvizsgálására sem szabott meg újabb határidőt, az intézet akkor tehet ismételt előterjesztést, ha az elítélt magatartásában tartósan kedvező változás következett be.

199/A. §178 Ha a feltételes szabadságra bocsátás iránti kérelmet az elítélt vagy védője az intézetnél terjesztette elő és az értékelő vélemény mellőzhető [Bv. tvr. 8. § (4) bek.], a kérelmet nyolc napon belül kell a bv. bíróhoz továbbítani. Az intézet ebben az esetben is tájékoztatja a bv. bírót a végrehajtott és a végrehajtásra váró szabadságvesztésről, valamint arról, ha az elítélt ellen új büntetőeljárás van folyamatban.

A pártfogó felügyelet előkészítése

200. § (1) Ha a pártfogó felügyelet elrendelésének van helye, az intézet az erre irányuló előterjesztést a feltételes szabadságra vonatkozó előterjesztéssel együtt teszi meg.

(2)179

(3)180 A pártfogó felügyelet elrendelésére vonatkozó előterjesztésben az intézet javaslatot tehet a magatartási szabályok előírására.

(4)181 Ha az intézet vagy a pártfogó felügyelő a pártfogó felügyelet elrendelésére tesz előterjesztést, illetőleg a magatartási szabályok előírására tesz javaslatot, erről tájékoztatják egymást.

A szabadítás szabályai

201. §182 (1) Azt az elítéltet,

a) aki szabadságvesztését kitöltötte, annak utolsó napján,

b) akit feltételes szabadságra bocsátottak – ideértve a bv. bíró nem jogerős végzése alapján elbocsátott elítéltet is – annak esedékessége napján,

c) akinek szabadságvesztését félbeszakították, a rendelkezés vételekor, illetve a határozatban megjelölt napon,

d) akinek a szabadságvesztés hátralévő részét kegyelemből elengedték vagy mérsékelték, a jogszabályban, illetve a kegyelmi döntésben megállapított napon,

e)183 akinek ügyében a Kúria felülvizsgálati eljárás, illetve a törvényesség érdekében lefolytatott jogorvoslati eljárás, vagy jogegységi eljárás keretében szabadlábra helyezéséről határoz, a Kúria határozata kihirdetésének napján,

f)184 akinek a szabadságvesztés büntetését a bíróság a Be. 574. §-ának (3) bekezdése alapján felfüggeszti,

szabadon kell bocsátani.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben sem szabadítható az elítélt, amennyiben további szabadságvesztés, előzetes letartóztatás, ideiglenes kiadatási letartóztatás, kiadatási letartóztatás, elzárás, illetve idegenrendészeti őrizet vár végrehajtásra.

(3) A szabadon bocsátást megelőző szabadítási eljárás legfeljebb negyvennyolc óráig tarthat.

(4) Az elítéltet olyan időpontban kell szabadítani, hogy – az utazási körülményeket figyelembe véve – lehetőleg még ugyanazon a napon a lakó-, illetve tartózkodási helyére megérkezzék.

(5) A bv. bíró nem jogerős végzése alapján feltételes szabadságra bocsátott elítélt jogerős végzés alapján szükségessé vált visszahívásáról az intézet gondoskodik. Ilyen esetben az intézet a 187. § (3) bekezdése, ha ez nem vezet eredményre, akkor a 206/A. § (2) bekezdésének a) és b) pontja szerint jár el.

202. § (1) A szabadon bocsátásról hetvenkét órán belül értesíteni kell

a) az első fokon eljárt bíróságot, vagy az összbüntetést első fokon hozó bíróságot;

b) a szabaduló lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságot;

c)185 a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát.

(2) A szabadítást közlő értesítés a 201. § (1) bekezdésének a), b) és d) pontja esetén tartalmazza

a) az elítélt nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét;

b) az első fokon eljárt bíróság megnevezését és ítéletének számát;

c) a bűncselekmény megnevezését;

d) a szabadságvesztés tartamát;

e) a szabadulás napját;

f) összbüntetésnél az összbüntetésbe foglalt ítéleteket hozó elsőfokú bíróságok megnevezését, ítéleteik ügyszámát, keltét, a szabadságvesztés tartamát és lejáratát;

g)186 feltételes szabadságra bocsátáskor a szabadságvesztés utolsó napját, a feltételes szabadság kezdő és lejárati napját, az engedélyező bíróság megnevezését, a határozat számát;

h) kegyelem esetén a határozat számát és a rendelkező részének a tartalmát.

(3)187 Feltételes szabadságra bocsátáskor a (2) bekezdés g) pontjában foglaltakról a feltételes szabadságra bocsátásról döntést hozó bv. bírót, a feltételes szabadságra bocsátás mellett elrendelt pártfogó felügyelet esetén a pártfogó felügyelői szolgálatot is értesíteni kell.

(4)188 A részben felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtandó részének letöltése után az elítélt lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot is értesíteni kell, ha az elítélt pártfogó felügyeletét rendelték el.

A szabadságvesztés mellett kiszabott foglalkozástól eltiltással, járművezetéstől eltiltással, kiutasítással, közügyektől eltiltással és kitiltással kapcsolatos rendelkezések189

203. §190 (1) A szabadítás napján a foglalkozástól eltiltásról, járművezetéstől eltiltásról, közügyektől eltiltásról vagy kitiltásról kiállított II. jelzésű értesítőlapot meg kell küldeni:

a) közügyektől eltiltás és foglalkozástól eltiltás esetén az elítélt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerinti rendőrkapitányságnak,

b) kitiltás esetén az elítélt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerinti rendőrkapitányságnak, továbbá a kitiltással érintett helység szerint illetékes rendőrkapitányságnak,

c)191 járművezetéstől eltiltás esetén az elítélt lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalának (a továbbiakban: járási hivatal).

(2) Az (1) bekezdés szerinti értesítésen fel kell tüntetni a szabadulás napját és jogcímét és a foglalkozástól eltiltásba, járművezetéstől eltiltásba, közügyektől eltiltásba vagy kitiltásba beszámítható vagy nem beszámítható időket.

(3) Ha a fogva tartott a szabadságvesztést követően előzetes letartóztatás, pénzbüntetést vagy közérdekű munkát helyettesítő szabadságvesztés végrehajtása miatt marad fogva, az intézet a szabadságvesztés letöltése után haladéktalanul megküldi az (1) bekezdésben meghatározott illetékes hatóságnak az értesítést és a végrehajtandó foglalkozástól eltiltásról, járművezetéstől eltiltásról, közügyektől eltiltásról vagy kitiltásról szóló II. jelzésű értesítőlapot.

(4) Ha a szabadságvesztésből szabadult elítéltnél a kegyelem a foglalkozástól eltiltásra, járművezetéstől eltiltásra, közügyektől eltiltásra vagy kitiltásra is kiterjed, az értesítésen ezt is fel kell tüntetni.

(5) Ha az elítélt összbüntetésből szabadul, az intézet a végrehajtásra kerülő foglalkozástól eltiltást, járművezetéstől eltiltást, közügyektől eltiltást vagy kitiltást tartalmazó II. jelzésű értesítőlapot megküldi az (1) bekezdésében megjelölt hatóságoknak.

(6) Ha összbüntetésbe foglalásnak nincs helye, vagy arra más okból nem került sor, a szabadításkor a foglalkozástól eltiltásról, járművezetéstől eltiltásról, közügyektől eltiltásról vagy kitiltásról kiállított értesítőlapot meg kell küldeni az (1) bekezdésben felsorolt hatóságoknak.

(7)192 Ha a foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, közügyektől eltiltás vagy kitiltás hatálya alatt álló elítélt feltételes szabadságát megszüntetik vagy a kegyelemből felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelik, erről a befogadó intézet értesíti az illetékes rendőrkapitányságot, illetve járási hivatalt. Az értesítésen fel kell tüntetni az elítélt személyi adatait, a büntetés nemét, tartamát, azon szabadságvesztés adatait, amelyből az elítélt feltételes szabadságra bocsátással vagy kegyelemmel szabadult, az új befogadás alapjául szolgáló bírósági határozat adatait. Az értesítést annak a hatóságnak kell megküldeni, amelynek az (1) bekezdés alapján az értesítőlapot továbbították.

A szabadulási igazolás

204. § A szabadulót igazolással kell ellátni. Az igazolás

a) a szabaduló nevét, születési idejét és helyét, az anyja nevét,

b) a szabadulás utáni lakó- vagy tartózkodási helyét,

c) a bírósági ítélet adatait (ügyszám, a kiszabott büntetés és a mellékbüntetés tartama),

d) a szabadítás jogcímét és időpontját,

e) a jelentkezési kötelezettségeket,

f) a pártfogó felügyelet lejártának napját, és a bíróság által megállapított külön magatartási szabályokat,

g) feltételes szabadságra bocsátás esetén a szabadságvesztés végrehajtásának utolsó napját, a feltételes szabadság lejártának napját, az engedélyező bíróság megnevezését, a határozat számát,

h) a szabadságvesztés végrehajtásának idejét,

i) a szabadságvesztés végrehajtása alatt a munkáltatásban részt vett elítélt által betöltött munkaköröket, azok időtartamát, és – öt évre visszamenőleg – az évenkénti munkadíjat,

j)193 részben felfüggesztett szabadságvesztés esetén a felfüggesztett rész lejártának napját

tartalmazza.

A szabadítással kapcsolatos egyéb rendelkezések

205. § (1) Ha az elítélt szabadulását követően a nyugdíját továbbra is az intézetbe folyósítják, azt az általa megadott szabadulási címre kell megküldeni.

(2) Az intézet a súlyosan beteg vagy a mozgásában jelentős mértékben korlátozott elítélt hozzátartozóját a szabadítás időpontja előtt legalább egy hónappal felhívja a szabaduló hazaszállítására. Ha a szabaduló elítéltnek nincs hozzátartozója, vagy az a hazaszállítást nem vállalja, az intézet kezdeményezi az egészségügyi intézménybe való elhelyezést.

(3) Ha a szabadulásra vonatkozó rendelkezés azonnal foganatosítandó, a (2) bekezdésben megjelölt elítéltet a mentőszolgálat igénybevételével kell az általa megjelölt címre, kórházi elhelyezés szükségessége esetén az egészségügyi intézménybe szállítani.

206. § A nyomozásra kiadott elítélt szabadulásának az esedékessége előtt az intézet értesíti a kikérő szervet, hogy a megadott határidőre gondoskodjék az elítélt visszaszállításáról.

Az engedélyezett ideiglenes intézetelhagyásról vissza nem térő, valamint az intézetből megszökött, illetve engedély nélkül eltávozott elítéltekre vonatkozó eljárás194

206/A. §195 (1)196 Ha az elítélt részére az intézet ideiglenes elhagyását – büntetés-félbeszakítást [Bv. tvr. 22. § (2) bek.], rövidtartamú eltávozást [Bv. tvr. 41. § (3) bek.], kimaradást [Bv. tvr. 41/A. §], eltávozást [Bv. tvr. 28/A. § (3) bek. a) pont, 29. § (2) bek.], hozzátartozó temetésén való részvétel, illetve súlyos beteg hozzátartozó meglátogatása céljából felügyelet nélküli eltávozást [Bv. tvr. 22. § (3) bek.] (a továbbiakban együtt: ideiglenes intézetelhagyás) – engedélyezik, az arra való felkészítés során tájékoztatni kell arról, hogy a visszatérés elmulasztása esetén a Btk. 245. §-ának (2) bekezdése alapján fogolyszökés vétsége miatt büntethető.

(2) Amennyiben az ideiglenes intézetelhagyásról az elítélt az előírt jelentkezési határidőre nem tér vissza, a parancsnok haladéktalanul

a) megkeresi az elítélt tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságot az elővezetés iránt,

b) az intézet székhelye szerint illetékes bv. bíróhoz fordul az elfogatóparancs kibocsátása érdekében, és

c) fogolyszökés vétségének alapos gyanúja miatt feljelentést tesz az intézet székhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon.

(3) A feljelentésben a rendőrséget tájékoztatni kell a megtett intézkedésekről. A feljelentés megtételéről a bv. bírót és a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt értesíteni kell.

(4) Ha az elővezetés, az elfogatóparancs kibocsátása iránti intézkedés és a feljelentés megtételét követően az elítéltet az intézet befogadja, erről haladéktalanul értesíti a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott szerveket.

206/B. §197 (1) Ha az elítélt az intézetből megszökött vagy engedély nélkül eltávozott, erről a körülményről a parancsnok – az elfogatóparancs kibocsátása végett – haladéktalanul értesíti a bv. bírót, és tájékoztatja a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt. Fogolyszökés bűntettének alapos gyanúja esetén a parancsnok feljelentést tesz az intézet székhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon, amelyben tájékoztatja a rendőrséget az elfogatóparancs kibocsátása iránt tett intézkedésről. A feljelentés megtételéről a bv. bírót és a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeletét ellátó ügyészt értesíteni kell.

(2) Ha az intézet az elítéltet befogadja, erről az (1) bekezdésben felsorolt szerveket haladéktalanul értesíti.

Eljárás az elítélt halála esetén198

206/C. §199 (1) Az intézetben (egészségügyi intézményben) elhunyt elítélt haláláról az intézet soron kívül értesíti az elhalt hozzátartozóját (kapcsolattartóját).

(2) Amennyiben nincs az elhunyt eltemettetésére köteles személy, illetve aki azt elvállalná, az intézet megkeresi a haláleset helye szerint illetékes önkormányzatot a köztemetéssel kapcsolatos intézkedések megtétele végett.

(3) Az elítélt haláláról a hatóságokat külön jogszabály szerint kell értesíteni.

VII. Cím

A FIATALKORÚ ELÍTÉLTEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

207. § A fiatalkorú elítéltekre a rendelet szabályait az e Címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

208. § (1) A fiatalkorú befogadásáról – a 29. § (1) bekezdésben meghatározottakon kívül – hetvenkét órán belül értesíteni kell

a)200 a lakóhely szerint illetékes gyámhivatalt;

b) a törvényes képviselőt, a gyámság esetén a gyámot;

c)201 átmeneti vagy tartós nevelésbe vett fiatalkorú esetén az illetékes területi gyermekvédelmi szakszolgálatot.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szerveket és személyeket a fiatalkorú szabadulásáról is értesíteni kell.

209. § (1)202 A fiatalkorú felkészítő részlegbe való helyezése kötelező, róla a környezettanulmányt a pártfogó felügyelői szolgálattól be kell szerezni.

(2) A fiatalkorú megismerése érdekében a 208. §-ban megjelölt szervektől és személyektől az intézet véleményt, információt kér.

210. § (1) A fiatalkorúak életrendjére, az elhelyezési körletük belső rendjére, az intézeten belüli mozgásukra vonatkozó előírásokat, továbbá a személyes szükségletekre fordítható összeget – a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára figyelemmel – a jogszabályok keretei között a parancsnok határozza meg.

(2) Az (1) bekezdés szerinti rendelkezések meghozatalánál figyelembe kell venni a korosztályoknak megfelelő sajátos szükségleteket, törekedni kell a fiatalkorút érhető káros hatások elkerülésére.

210/A. §203 A fiatalkorú elítéltek részére – amennyiben annak feltételei biztosítottak – naponta lehetővé kell tenni a meleg vizes fürdést (zuhanyozást).

210/B. §204 A tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorú az 1. számú melléklet 4. pontjában szereplő terméket nem tarthat magánál. E rendelkezés megszegése nem alapoz meg fegyelmi vétséget, de a fogvatartottal szemben biztonsági intézkedés alkalmazható.

211. § Az oktatásban vagy szakmai képzésben részt vevő fiatalkorúak – a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára tekintet nélkül – azonos tanulmányi osztályba, illetve tanulócsoportba is beoszthatók.

212. § A fiatalkorúak öntevékeny szervezetei felügyelet mellett működhetnek.

213. § (1) Az intézet a törvényes képviselő kérésére a fiatalkorú fejlődéséről, magatartásáról köteles felvilágosítást adni.

(2) Az intézetben szülői értekezlet tartható, a fiatalkorúak részére szervezett rendezvényekre a hozzátartozói is meghívhatók.

(3)205

214. § (1) A fiatalkorú dicsérő oklevéllel való jutalmazására a parancsnok jogosult. Dicsérő oklevél az elítéltek csoportjainak is adományozható.

(2) A tizennyolcadik életévét be nem töltött elítélt rövid tartamú eltávozásra és egyéni kimaradásra akkor bocsátható, ha őt a törvényes képviselője, nagykorú hozzátartozója, pártfogója vagy valamely, a bv. szervezettel együttműködési megállapodást kötött karitatív szervezet képviselője fogadja, és a kíséréséről, valamint a visszaszállításáról is gondoskodik.

215. § A magánelzárással fenyített fiatalkorút az iskolai óráktól nem lehet eltiltani.

216. § Az általános iskolai, illetve az első szakmai végzettséget adó iskolarendszerű képzésben részt vevő fiatalkorúakat a végzettség megszerzéséhez szükséges képzési idő alatt munkavégzési kötelezettség, és a tartására fordított költségekhez való hozzájárulás nem terheli.

217. § Ha az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása alatt tölti be a huszonegyedik életévét, az intézet legalább harminc nappal azelőtt előterjesztést tesz a bv. bírónak az új végrehajtási fokozat megállapítására. Az előterjesztésnek az értékelő véleményt is tartalmaznia kell.

218. §206 A szabadulás előtt az intézet – a pártfogó felügyelővel együttműködve – fokozott figyelmet fordít a fiatalkorú lakáskörülményeinek a rendezésére, az elhelyezkedés elősegítésére, a tanulmányok folytatására, az esetleges szociális ellátások és gondoskodás igénybevételére vonatkozó tájékoztatás megadására.

219. § Ha a fiatalkorúval szemben kiszabott javítóintézeti nevelést a szabadságvesztéssel nem foglalták összbüntetésbe, vagy az előzetesen letartóztatottal szemben javítóintézeti nevelést szabtak ki, a fiatalkorút az intézet a szabadságvesztésből szabadulás, a feltételes szabadságra bocsátás, illetve az előzetes letartóztatása megszüntetése napján a javítóintézetnek – előzetesen egyeztetett időpontban – átadja, vagy oda átszállítja.

220. § (1)207 Ha a fiatalkorú a várható szabadulásakor a tizennyolcadik életévét még nem tölti be, az intézet a pártfogó felügyelettel kapcsolatos intézkedés érdekében értesíti a fiatalkorú lakóhelye szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot.

(2)208 Ha a fiatalkorú nem a korábbi lakóhelyén kíván tartózkodni, az intézet azt a pártfogó felügyelői szolgálatot is értesíti, amelynek illetékességi területén a fiatalkorú a szabadulása után letelepedni szándékozik.

(3)209 Ha a fiatalkorút a szabadságvesztés foganatbavétele előtt átmeneti nevelésbe vagy tartós nevelésbe vették, a szabadulás előtt a területi gyermekvédelmi szakszolgálatot is értesíteni kell a fiatalkorú elhelyezésének elősegítése érdekében. A fiatalkorút szabadulásakor a területi gyermekvédelmi szakszolgálat által megjelölt személynek kell átadni. Ha az átvételre megjelölt személy nem jelenik meg, a fiatalkorút a fogvatartás helye szerint illetékes megyei (fővárosi) ideiglenes elhelyezést biztosító gyermekotthonba kell szállítani.

VIII.210 CÍM
A KATONÁKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

220/A. § (1) A rendelet szabályait a jelen címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni azokra a katona (Bv. tvr. 56. §) elítéltekre, akiknek a szabadságvesztést katonai fogdában [Btk. 127. § (1) bek.] kell letölteniük.

(2) A szabadságvesztés félbeszakítását katonai érdekből [Bv. tvr. 22. § (1) bek.] az állományilletékes parancsnok kezdeményezheti.

220/B. § (1) Befogadáskor az elítéltet ki kell oktatni arra is, hogy a büntetés végrehajtása alatt is a rá vonatkozó, szolgálati viszonyát meghatározó jogszabályok és a katonai büntető jogszabályok hatálya alatt áll.

(2) Az intézet az elítélt befogadásáról a várható szabadulás időpontjának közlésével tíz napon belül értesíti az állományilletékes parancsnokot is.

220/C. § Ha a végrehajtás alatt az elítélt szolgálati viszonya megszűnik, a szabadságvesztés büntetést az általános szabályok szerint kell végrehajtani. Ha ez okból átszállítására kerül sor, erről értesíteni kell az első fokú bíróságot és az elítélt állományilletékes parancsnokát.

(2) Az intézetben (egészségügyi intézményben) elhunyt elítélt haláláról haladéktalanul értesíteni kell az állományilletékes parancsnokot is.

220/D. § (1) Az elítélt köteles a katonai fogda rendjét, valamint a szolgálati rendet és fegyelmet megtartani.

(2) Az elítélt az elhelyezésére szolgáló elkülönített körleten belül a katonai fogda rendjének megtartásával szabadon járhat.

(3) A Bv. tvr. 58. §-ban foglalt cél érdekében az elítélteket a szolgálati és alaki ismeretek terén oktatásban kell részesíteni, továbbá napirendjükben megfelelő időt kell biztosítani arra, hogy szakmai ismereteiket fejlesszék. A szolgálati és alaki ismeretek oktatással eltöltött idő legfeljebb heti öt óra.

(4) Ha az elítélt a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja, nevelése során a katonai érdekek érvényesítését (Bv. tvr. 58. §) biztosítani kell. Az állományilletékes parancsnokság az elítélttel és a katonai fogdával való kapcsolattartás útján segítséget nyújt az elítélt katonai célú neveléséhez.

(5) Az elítélt foglalkoztatására úgy kerülhet sor, ha az elítélt elkülönítése a nem katona elítéltektől biztosított.

(6) Az elítélt vallásgyakorlásának lehetőségét a körleten belül kell biztosítani, az intézet egyéb helyiségében akkor, ha elkülönítése megoldható.

220/E. § (1) Katonákra a rendelet 14. § (4) bekezdése, 31. §-a, 40. §, 69. §-a, 158. § (2) bekezdése, 167. § (6) bekezdése, 170–172. §-ai és a II. fejezet VII. és IX. címe nem alkalmazható.

(2) A 206/A. § (2) bekezdés c) pontjában és a 206/B. § (1) bekezdésében meghatározott feljelentést az illetékességgel rendelkező katonai ügyészségen kell megtenni.

220/F. § (1) Az elítéltet szabadon bocsátás előtt ki kell oktatni arra, hogy haladéktalanul köteles szolgálati helyén jelentkezni.

(2) Az elítélt szabadon bocsátásáról hetvenkét órán belül értesíteni kell az állományilletékes parancsnokot is.

IX. Cím211

A NEM MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGÚ ELÍTÉLTEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

221. § A nem magyar állampolgárságú elítéltekre (a továbbiakban: külföldi elítélt) a rendelet szabályait az e Címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

222. § (1) A külföldi elítélt befogadásáról késedelem nélkül értesíteni kell az állampolgársága szerint illetékes diplomáciai vagy konzuli képviseletet (a továbbiakban: illetékes külképviselet). Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha a külföldi elítélt az írásbeli nyilatkozatában ezt kifejezetten kéri. Ha a külföldi elítélt többes állampolgár, az általa megjelölt külképviseletet kell értesíteni.

(2) A külföldi elítéltet az általa ismert nyelven tájékoztatni kell arról, ha nemzetközi egyezmény a szabadságvesztés végrehajtásának az átengedését lehetővé teszi.

(3)212 Az intézet a befogadáskor a külföldi elítéltnél lévő, külföldi állam által kiállított úti okmányt átveszi, és

a)213 megküldi az elsőfokú bíróság székhelye szerint illetékes idegenrendészeti hatóságnak, ha a külföldi elítéltet kiutasítás büntetésre is ítélték,

b)214 letétbe helyezi, ha a bíróság nem alkalmazott kiutasítás büntetést.

223. § A külföldi elítélt elhelyezésénél lehetőség szerint biztosítani kell, hogy a vele együtt elhelyezett elítéltek között legyen az általa használt nyelvet, továbbá a magyar nyelvet ismerő és beszélő személy.

224. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásával kapcsolatban a külföldi elítélt jogainak és kötelezettségeinek a gyakorlásával összefüggő tolmácsolási és fordítási költségek (a továbbiakban: tolmácsköltségek) az intézetet terhelik.

(2) Ha a külföldi elítélt a szabadságvesztés végrehajtásával nem összefüggő ügyben kéri tolmács közreműködését, az intézet azt a külföldi elítélt költségére biztosítja.

(3) A külföldi elítélttel szemben folyamatban lévő büntetőeljárásban felmerült tolmácsköltségek viselésére a Be. rendelkezéseit kell alkalmazni.

225. § (1) Ha a külföldi elítélt nem Magyarországról kap csomagot, annak vám- és postaköltségét, valamint az egyéb költségeket maga viseli, e költségek megfizetését az illetékes külképviselet átvállalhatja. Ha a külföldi elítélt letéti pénzzel nem rendelkezik, és a költségeket az illetékes külképviselet sem biztosítja, az intézet a költségeket megelőlegezheti, ha a tartozás megfizetését a külföldi elítélt vállalja és annak fedezetét igazolja.

(2) Ha a külföldi elítéltnek nincs letéti pénze, a hozzátartozó részére havonta egy alkalommal – az intézet költségére – küldhet levelet.

(3) A nem magyar nyelven írt vagy kapott magántermészetű levél biztonsági ellenőrzése esetén a levelet négy napon belül kell az intézetnek a címzetthez továbbítani vagy kézbesíteni.

(4) Az illetékes külképviselethez írt vagy az onnan érkező levelek tekintetében a 86. § (4) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.

226. § (1) A külföldi elítélt és az illetékes külképviselet tagja a konzuli kapcsolatokról szóló nemzetközi egyezmény, valamint az érintett államok által kötött szerződésekben foglaltak szerint, az e rendeletben foglaltak figyelembevételével tartanak kapcsolatot. A kapcsolat felvétele csak a külföldi elítélt beleegyezésével történhet.

(2) Ha a külföldi elítélt kéri, hogy az illetékes külképviselet tagja az intézetben meglátogassa, részére csomagot vagy pénzt küldjön, kérelmét az intézet haladéktalanul továbbítja.

(3) A (2) bekezdés szerinti látogatások vagy csomagküldések száma nem korlátozott, a látogatás időpontját – ha az nem az általános látogatási időben történik – az illetékes külképviseletnek és a parancsnoknak előzetesen egyeztetniük kell.

227. § Az illetékes külképviselet a bv. szervezet fogvatartásában lévő elítélt (elítéltek) helyzetéről való tájékoztatásra irányuló kérését az Országos Parancsnokságnak küldi meg.

228. § (1)215 Ha a külföldi elítélt vagy a képviselője a szabadságvesztés végrehajtásának más állam részére történő átengedését kéri, a kérelmet az Országos Parancsnokság útján az igazságügyért felelős miniszterhez kell felterjeszteni.

(2) A szabadságvesztés végrehajtásának más állam részére történő átengedésekor az intézet a kiutasítás szabályainak a megfelelő alkalmazásával jár el.

229. § A külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának az átvételéről szóló határozat alapján a külföldi elítéltet az átvételi eljárás idejére a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben kell elhelyezni.

230. § Az intézet az illetékes külképviseletet haladéktalanul értesíti a külföldi elítélt haláláról, továbbá, ha a külföldi elítélt részére – az intézet tudomása szerint – gyámot vagy gondnokot kell kirendelni.

231. §216 (1) (1) Az intézet a külföldi elítélt várható szabadulása előtt harminc nappal, ha a szabadságvesztés hátralévő tartama kevesebb harminc napnál, akkor legkésőbb a jogerős bírósági ítéletről szóló bírói értesítés kézhezvételét követő munkanapon, illetve ha a szabadulás időpontja indokolja, haladéktalanul értesíti az elsőfokú bíróság székhelye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóságot az elítélt szabadulásáról.

(2) Ha a bíróság a külföldi elítéltet kiutasította, az (1) bekezdés szerinti értesítéssel egyidejűleg az intézet az ítéletkiadmányt és a kiutasításról szóló bírósági értesítést is megküldi az elsőfokú bíróság székhelye szerint illetékes idegenrendészeti hatóságnak, és közli vele, hogy a külföldi elítéltet mely időben és hol veheti át. A külföldi átvételét az átvevő aláírásával igazolja.

232. § (1) A külföldi elítélt szabadításáról, illetve a más államnak történő átadásáról az intézet értesíti az illetékes külképviseletet, az Országos Parancsnokságot, szabadítás esetén – a szabadulás előtt legalább három nappal – az útlevelet őrző szervet. Az illetékes külképviseletet az intézet nem értesíti, ha azt a külföldi elítélt az írásbeli nyilatkozatában kifejezetten kérte.

(2) A külföldi elítélttel a szabadulásakor közölni kell, és a szabadulási igazoláson fel kell tüntetni, hogy okmányait, útlevelét melyik szervnél veheti át.

(3) A szabadságvesztés végrehajtása céljából más államnak átadott külföldi elítélt szabadulási igazolásán fel kell tüntetni az átengedést engedélyező szerv megnevezését, a határozat keltét és ügyszámát.

III. Fejezet

AZ ELŐZETES LETARTÓZTATÁS VÉGREHAJTÁSA

233. § Az előzetes letartóztatás végrehajtására a rendelet szabadságvesztésre vonatkozó szabályait az e Fejezetben foglalt eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell.

234. § (1) Az intézet az előzetesen letartóztatottat a bíróság végzése alapján kiállított értesítés, továbbá a tárgyalás előkészítése során hozott határozatig az ügyész, azt követően a bíróság rendelkezése alapján fogadja be.

(2) Az intézet megvizsgálja, hogy a befogadás alapjául szolgáló iratok megfelelnek-e a külön jogszabályban meghatározott tartalmi és alaki követelményeknek. Az iratok vizsgálata arra is kiterjed, hogy azok tartalmazzák-e az előzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozóan az ügyész, illetve a bíró rendelkezési jogkörébe tartozó előírásokat.

(3) Az előzetesen letartóztatott befogadásánál a 12. §-ban foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

235. §217 Az előzetesen letartóztatottat hivatali időben kell befogadni, de az előzetesen letartóztatott befogadását akkor sem lehet megtagadni, ha

a) a bíróság a szabadlábon lévő vádlott előzetes letartóztatásáról hivatali időn kívül határozott,

b) az előzetes letartóztatásnak a Be. 135. § (2) bekezdése szerinti időtartama hivatali időn kívül jár le, vagy

c) a bíróság a fiatalkorú előzetes letartóztatását – hivatali időn kívül – büntetés-végrehajtási intézetben rendelte végrehajtani.

236. § (1) Az intézet az előzetes letartóztatás lejártának az idejét nyilvántartja.

(2) Az előzetes letartóztatott befogadásáról az intézet öt napon belül értesíti

a) az előzetes letartóztatást elrendelő elsőfokú bíróságot;

b) az előzetesen letartóztatott lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes rendőrkapitányságot;

c)218 a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát;

d)219 az előzetes letartóztatott lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot, ha az előzetes letartóztatottat más ügyben közérdekű munkára ítélték vagy pártfogó felügyelet alatt áll;

e) fiatalkorú esetén a 208. §-ban meghatározott szerveket és személyeket;

f)220 katona [Btk. 122. § (1) bek.] esetén az állományilletékes parancsnokot is.

237. § (1) A büntetőeljárás szakaszától függően az ügyész, illetve a bíróság (a továbbiakban: a rendelkezési jogkör gyakorlója) dönt az előzetesen letartóztatott

a) intézetben történő elhelyezéséről;

b) az ugyanabban az eljárásban letartóztatottaktól való elkülönítéséről;

c)221 levelezése, telefonálása és látogatása ellenőrzéséről;

d)222 levelezésének, telefonbeszélgetésének, a látogató fogadásának és a csomagküldemény korlátozásáról, illetve tiltásáról;

e) előállításáról, a nyomozó szervek részére történő kiadásáról, az intézetben való kihallgatásáról;

f) más intézetbe való átszállításáról, kivéve a Központi Kórházba vagy az IMEI-be történő orvosilag indokolt sürgős átszállítást.

g)223

(2) Ha a bírói értesítés vagy az ügyészi rendelvény az előzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozó valamely kérdésben nem tartalmaz rendelkezést, az intézet az általános jogszabályi előírásoknak megfelelően jár el.

(3) Ha az intézet az előzetes letartóztatás végrehajtása alatt a bíróság vagy az ügyész rendelkezési jogkörébe tartozó döntés szükségességét észleli, erről a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul értesíti.

237/A. §224 (1) Az előzetesen letartóztatott nyomozó hatóság részére történő kiadására a 193. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

238. § (1)225 Ha a bíróság vagy az ügyész a Be. 454. §-ának (5) bekezdése, valamint a Bv.tvr. 121/A. §-ának (2)–(3) bekezdései alapján a javítóintézetben fogvatartott előzetesen letartóztatott fiatalkorút ideiglenesen bv. intézetben helyezi el, a fiatalkorút az átkísérést végző rendőrtől – napszaktól függetlenül – megőrzésre kell átvenni.

(2) Ha az intézetben ideiglenesen elhelyezett fiatalkorú egészségügyi ellátása az intézetnél nem biztosítható, a fiatalkorút polgári egészségügyi intézményben kell elhelyezni. A szállításról a bv. intézet gondoskodik.

(3) Az ideiglenes elhelyezés tartama alatt a fiatalkorú őrzését a bv. intézet látja el.

239. § (1)226 Az előzetesen letartóztatottat zárkában kell elhelyezni. Ha a befogadási bizottság az előzetesen letartóztatottat kérelmére munkavégzésre vagy oktatásban, illetve képzésben való részvételre osztotta be, az elhelyezés kivételesen zárt körleten lévő lakóhelyiségben is biztosítható. A zárkában (lakóhelyiségben) elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy személyenként lehetőség szerint tíz köbméter légtér és négy négyzetméter mozgástér jusson.

(2) A zárkaajtók nyitva vagy zárva tartásáról a parancsnok a rendelkezési jogkör gyakorlójának az előírásait figyelembe véve, a fogvatartás biztonságára vonatkozó szabályok szerint határoz.

240. § (1) A Bv.tvr. 119. § (4) bekezdése alapján az elítéltekkel együtt munkát végző előzetesen letartóztatottaknak az elítéltekkel való közös elhelyezésére vonatkozó szabályait az országos parancsnok intézkedésben határozza meg.

(2) Az elhelyezés során az előzetesen letartóztatott katonát és a rendvédelmi szervek állományának a tagjait a többi előzetesen letartóztatott személytől lehetőleg el kell különíteni.

241. § Ha a rendelkezési jogkör gyakorlója az előzetesen letartóztatott fokozott őrzését rendelte el, a parancsnok az érintettet – a 42. § (2) bekezdésében írt szempontok értékelésével – a III. vagy a IV. biztonsági csoportba sorolja.

241/A. §227 Előzetesen letartóztatottak elhelyezésére szolgáló körleten a biztonsági szemlét legalább négyhavonta kell tartani.

242. § (1) Az intézet a fogvatartás biztonsága és az intézet rendje védelme érdekében – a rendelkezési jogkör gyakorlója által hozott előírások végrehajtása mellett – ellenőrzi az előzetesen letartóztatott levelezését, csomagküldeményét és látogatását.

(2) Ha az ellenőrzés során a büntetőeljárást érintő tény vagy körülmény derül ki, erről az intézet a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul értesíti.

243. §228 Ha az előzetesen letartóztatott a súlyosan beteg hozzátartozóját kívánja meglátogatni, vagy a hozzátartozója temetésén kíván részt venni, az intézet – véleményével – a rendelkezési jogkör gyakorlóját haladéktalanul, indokolt esetben rövid úton értesíti.

244. § (1)229 Az intézetnek biztosítania kell az előzetesen letartóztatott büntetőeljárási jogainak gyakorlását.

(2) Az előzetesen letartóztatott a védőjével szóban vagy írásban ellenőrzés nélkül érintkezhet. A szóbeli érintkezésre az intézet hivatali idejében kerülhet sor, kivéve, ha a védővel való megbeszélés olyan eljárási cselekmény megtétele végett szükséges, amelynek elmulasztásához jogkövetkezmény fűződik. A távbeszélőn történő érintkezés csak az intézet készülékén történhet, a beszélgetés nem ellenőrizhető, az intézet azonban visszahívással meggyőződhet a hívás jogosságáról.

(3) Az előzetesen letartóztatott a büntetőeljárással kapcsolatban készített feljegyzéseit magánál tarthatja, azokat védőjének ellenőrzés nélkül átadhatja.

(4) A védő a védencével való megbeszélésről készített feljegyzést vagy hangfelvételt az intézetből ellenőrzés nélkül kiviheti.

(5) A védő személyes védelmét – kérésére vagy beleegyezésével – az intézet biztosítja. A felügyelet az előzetesen letartóztatott és a védő büntetőeljárási jogait nem korlátozhatja.

(6)230 A külföldi előzetesen letartóztatott államának konzuli képviselőjével való kapcsolattartására a (2) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

(7)231 Az előzetes letartóztatás tartama alatt a pártfogó felügyelő jogszabályban meghatározott feladatai végrehajtása érdekében az előzetes letartóztatottal a rendelkezési jogkör gyakorlójának külön engedélye és felügyelete nélkül tarthat kapcsolatot.

245. § (1) Az előzetesen letartóztatott által a büntetőeljáráshoz kapcsolódóan írt, vagy a részére érkezett leveleket és iratokat a címzettnek az intézet küldi el, illetve kézbesíti.

(2)232 Az előzetesen letartóztatottat – kérelmére, a rendelkezési jogkör gyakorlójának intézkedése alapján – az intézet irattanulmányozásra előállítja. Az intézetben történő irattanulmányozásra felügyelet mellett kerül sor.

(3)233

246. § (1) Ha az intézetben szervezett iskolai oktatás folyik, az előzetesen letartóztatott részére engedélyezhető, hogy az oktatásban részt vehessen. Engedély akkor adható, ha az oktatásban való részvétel nem veszélyezteti a fogvatartás biztonságát és nem ütközik a rendelkezési jogkör gyakorlója által hozott előírásokba.

(2) Az ugyanazon büntetőeljárásban letartóztatottak elkülönítésére vonatkozó szabályokat az oktatás során, valamint a művelődési és a sportolási lehetőségek igénybevételekor is be kell tartani.

247. § Az intézetben megtartott egyházi rendezvényeken az ugyanazon büntetőeljárásban letartóztatottak is részt vehetnek, ha az intézet biztosítani tudja, hogy az érintettek egymással ne érintkezhessenek.

248. § Az előzetesen letartóztatott a választójogát az intézetben gyakorolhatja.

249. § Ha az előzetesen letartóztatott részére a munkáltatásban való részvételét engedélyezték, tájékoztatni kell, hogy a kijelölt munkát köteles elvégezni.

250. § (1) Az előzetesen letartóztatott az intézetben a saját ruháját viselheti, az évszaknak megfelelő felsőruházatból és lábbeliből egy váltásra valót folyamatosan magánál tarthat.

(2) Ha az előzetesen letartóztatottnak nincs megfelelő saját ruhája, lehetővé kell tenni, hogy azt a letéti pénzéből megvásárolja, vagy a csomagküldésre jogosultaktól megkérje.

(3) Amennyiben a saját ruházat az (1)–(2) bekezdések szerinti módon nem biztosítható, az intézet az előzetesen letartóztatottat – segélyként – az évszaknak megfelelő polgári ruházattal látja el.

(4) Ha az előzetesen letartóztatott a munkáltatásban részt vesz és az elítéltekkel közösen helyezik el, az intézet által biztosított formaruhát kell viselnie. Ha a formaruha viseléséhez nem járul hozzá, a munkáltatásban való részvétele nem engedélyezhető, illetve az erre irányuló engedélyt vissza kell vonni.

(5) Az előzetesen letartóztatott a látogatáskor, a bíróság, az ügyész, illetve a más hatóság elé állításakor, valamint az egészségügyi intézménybe való átszállításakor a saját ruházatát viseli. A saját ruha viselését akkor is biztosítani kell, ha az előzetesen letartóztatott részére engedélyezték a súlyosan beteg hozzátartozó meglátogatását vagy a hozzátartozó temetésén való részvételt.

(6)234 A katona a bíróság, az ügyész, illetve más hatóság elé állításakor egyenruhát visel.

(7)235 Ha a magánelzárás fegyelmi fenyítésben részesült előzetesen letartóztatott ruházata (annak valamely felszerelése vagy tartozéka) a fogvatartás biztonságát, illetve az előzetesen letartóztatott testi épségét veszélyezteti, részére más megfelelő polgári ruházatot kell biztosítani.

251. § (1) A bírósághoz vagy az ügyészhez előállító őr köteles jelenteni az előzetesen letartóztatott biztonsági csoportba sorolását, továbbá az intézet által a fogvatartás biztonsága szempontjából jelentősnek tartott egyéb körülményeket.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott hatóság írásbeli rendelkezése alapján biztosítani kell, hogy a kihallgatás idején az előállító őr ne tartózkodjon a helyiségben.

252. § (1) Az előzetesen letartóztatottat a nyomozó hatóság – a rendelkezési jogkör gyakorlójának az engedélyével – a parancsnokkal egyeztetett időpontban az intézetben is kihallgathatja.

(2) Ha a rendelkezési jogkör gyakorlója az előzetesen letartóztatottnak a nyomozó hatóság részére történő kiadását engedélyezte, az előzetes letartóztatás határidejének a lejárta előtt legalább két nappal a nyomozó hatóság az előzetesen letartóztatottat az intézetbe visszaszállítja.

253. § (1) Ha az előzetesen letartóztatott a munkáltatásban nem vesz részt, letéti pénzéből a mindenkori alapmunkadíjnak megfelelő összegért vásárolhat szükségleti cikkeket.

(2) A munkáltatásban részt vevő előzetesen letartóztatott szükségleti cikkeket a tartásra fordított költségekhez való hozzájárulás összegével csökkentett munkadíja 80 százalékának megfelelő összeg erejéig, de legalább a mindenkori alapmunkadíjnak megfelelő összegért vásárolhat.

254. § (1) Az előzetesen letartóztatott házasságot csak az intézetben köthet. A házasságkötési kérelmet a parancsnok a rendelkezési jogkör gyakorlójának is megküldi.

(2) A házasságkötés után a parancsnok – a rendelkezési jogkör gyakorlójának előzetes jóváhagyásával – a házastársak részére a tanúkkal és a hozzátartozókkal beszélgetést engedélyezhet.

255. § (1)236 Ha az intézetben elhelyezett előzetesen letartóztatott elmemegfigyelését az ügyész indítványára a bíróság elrendelte [Be. 107. § (1) bek.], az intézet az előzetesen letartóztatottat haladéktalanul az IMEI-be szállítja.

(2) Az elmeállapot megfigyelésének a befejezésekor az IMEI a véleményét megküldi a megfigyelést elrendelő bíróságnak. Ha a vélemény szerint az előzetesen letartóztatott kóros elmeállapotú, a gyógykezelését a bíróság más döntéséig az IMEI végzi.

256. § (1) Ha az előzetesen letartóztatottnál az intézet kóros elmeállapotra utaló tüneteket észlel, megvizsgálási javaslattal haladéktalanul az IMEI-be utalja és erről egyidejűleg a rendelkezési jogkör gyakorlóját értesíti.

(2) Az IMEI a vizsgálat eredményéről haladéktalanul értesíti a beutaló intézetet és a rendelkezési jogkör gyakorlóját.

(3) Ha a vizsgálat eredménye szerint az előzetesen letartóztatott kóros elmeállapotú, gyógyítását a rendelkezési jogkör gyakorlójának eltérő utasításáig az IMEI végzi. Ha az előzetesen letartóztatott nem kóros elmeállapotú, a vizsgálat befejezése után az IMEI haladéktalanul intézkedik a beutaló intézetbe való visszaszállítása iránt.

257. § (1) Ha az előzetesen letartóztatottal szemben a bíróság más ügyben szabadságvesztés végrehajtását rendeli el – kivéve a szabadságvesztésre átváltoztatott közérdekű munkát vagy pénzbüntetést –, az intézet a szabadságvesztést hajtja végre.

(2) A szabadságvesztés végrehajtása alatt az előzetes letartóztatás tartamának a lejártáig, vagy annak megszüntetéséig az intézet a rendelkezési jogkör gyakorlójának az előírásait köteles végrehajtani.

(3) Ha szabadságvesztés végrehajtása alatt az előzetes letartóztatás tartama nem jár le, vagy azt nem szüntetik meg, a szabadságvesztés lejárta után az előzetes letartóztatás végrehajtását folyamatosan folytatni kell.

258. § (1) Az előzetesen letartóztatottat a lejárat napján, illetve az előzetes letartóztatást megszüntető rendelkezés napján kell szabadítani.

(2)237 Az intézet az (1) bekezdés szerinti rendelkezés bevárása nélkül szabadítja azt az előzetesen letartóztatottat, aki az első fokú, illetőleg a másodfokú bíróság által nem jogerősen kiszabott szabadságvesztést letöltötte.

(3) Ha a bíróság az előzetes letartóztatást a tárgyaláson szünteti meg, az erről szóló végzés átadása után az előzetesen letartóztatottat helyben szabadítani kell annak tájékoztatása mellett, hogy szabadulási igazolásának az átvétele, illetve az elszámolás érdekében az intézetet a következő munkanapon, hivatali időben keresse fel.

(4)238 A (3) bekezdés szerint helyben szabadított személy – írásbeli kérelmére – a tárgyalásról az intézetbe visszaszállítható, ha a szabadulási igazolás kiadása és az elszámolás még aznap elvégezhető.

259. § (1)239 Az előzetes letartóztatásból szabaduló részére az intézet szabadulási igazolást ad. A szabadulási igazolás tartalmára a 204. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy azon az előzetes letartóztatást elrendelő és az azt megszüntető hatóság megjelölését, határozatának keltét és számát, továbbá az előzetes letartóztatásban töltött időt kell feltüntetni.

(2)240 Ha a szabadulónak nincs személyi igazolványa és állandó lakóhelye, tájékoztatni kell, hogy jelentkezzen a szabadulás helye szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalánál.

260. § (1)241 Az előzetesen letartóztatott szabadításánál a 202. §-ban foglaltakat megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a szabadításról az előzetes letartóztatást elrendelő, illetve megszüntető hatóságot, bíróságot kell értesíteni. Katona esetén a szabadításról értesíteni kell az állományilletékes parancsnokot is.

(2) Ha a 258. § (3) bekezdése alapján történő szabadítás esetén a szabadult személy a következő munkanapon az intézetben nem jelentkezik, a szabadulási igazolást az intézet tudomása szerinti lakóhelyére kell haladéktalanul megküldeni.

261. § (1) Nem magyar állampolgár kiadatási letartóztatására az előzetes letartóztatás szabályai az irányadók, az érintettet a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben kell elhelyezni.

(2)242 A kiadatási letartóztatásban lévő nem magyar állampolgárt az intézet a bíróság határozata vagy az igazságügyért felelős miniszter döntése alapján helyezi szabadlábra.

262. §243 Ha az előzetes letartóztatásban lévő nem magyar állampolgárral szemben a büntetőeljárást a legfőbb ügyész vagy az igazságügyért felelős miniszter más államnak felajánlotta, az átadásról szóló határozat alapján az előzetesen letartóztatottat az illetékes rendőri szerv megbízottja az intézetben veszi át. A rendőrség megbízottja részére az intézet elismervény ellenében átadja az előzetesen letartóztatott letéti tárgyait és a nyilvántartási okmányok másolatát is.

IV. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

263. § A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtására vonatkozó, jogszabály meghozatalát nem igénylő szabályokat az országos parancsnok intézkedésben határozza meg.

264. § (1) E rendelet – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – 1996. október 1. napján lép hatályba.

(2)244

265. §245

1. számú melléklet a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelethez246

Az elítélt birtokában tartható tárgyak

1. Tisztasági felszerelések:

– tisztálkodási szerek és a tartásukra szolgáló eszközök (szappan, fésű, tükör, hintőpor, krém, sampon stb.);

– mosószerek (paszta vagy folyékony) és öblítőszerek;

– fogápolási eszközök;

– izzadásgátló szerek, a hajtógázzal töltött palackot kivéve;

– körömápolási cikkek;

– ruha és cipőápoló eszközök;

– varrókészlet;

– törülköző, zsebkendő;

– borotválkozó felszerelés, villanyborotva, borotvahab;

– vatta, tampon, egészségügyi betét;

– WC-papír;

– hajápolási eszközök (hajszárító, hajsütővas, csavarók és csipeszek, hajháló, zuhanysapka);

– engedélyezett egyéb tisztasági felszerelések.

2. Ruházati anyagok:

– az elítéltnél – engedéllyel – saját alsóruházat, lábbeli és papucs;

– az előzetesen letartóztatottnál saját tulajdonú alsó- és felsőruházat, lábbeli és papucs.

3.247 Élelmiszerek, étkezési eszközök:

– az intézetben vásárolt vagy csomagban beküldhető élelmiszerek;

– filteres tea, kávégranulátum;

– édesítő szerek (tabletta, kockacukor, folyadék);

– üdítőitalok, savanyúságok, kompótok;

– tejtermékek, tubusos ételízesítők;

– ételtartó doboz és táska;

– konzerv- és palackfedél nyitó;

– vízforraló (túlmelegedés elleni védelemmel);

– pohár.

4.248 Dohányáruk:

– cigaretta, szivar, szivarka, fogyasztási dohány;

– szipka, pipa;

– gyufa, öngyújtó;

– cigaretta hüvely, töltő készülék, cigaretta papír, sodró készülék.

5. Írószerek, papíráruk:

– levelezéshez és önképzéshez szükséges eszközök;

– zseb- és kártyanaptár;

– fényképek, levelek, iratok;

– könyvek, napilapok, folyóiratok.

6.249 Egyéb használati tárgyak:

– a vallásgyakorlathoz szükséges kegytárgyak;

– elemmel működtethető zsebrádió, fülhallgató;

– maximum 37 cm-es képátmérőjű, hordozható tv-készülék, vagy maximum 24 col képátmérőjű LCD/LED tv-készülék;

– karóra;

– tartalék elemek;

– kártya, játék;

– kézimunka-felszerelés;

– külön engedéllyel hangszer;

– telefonkártya.

7. Az orvos által engedélyezett gyógyszerek, segédeszközök, vitaminok és tápszerek, kizárólag eredeti csomagolásban.

2. számú melléklet a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelethez

Az elítélt egyéni felszerelése

1.250 Étkezési felszerelés:

– pohár (nem lehet üveg vagy porcelán);

– rendszeresített evőeszközök;

– törlőkendő;

– evőcsésze (csajka), kivéve éttermi étkeztetéskor.

2.251 Formaruházat:

– sapka;

– felsőruházat;

– fehérnemű, alsóruházat;

– lábbeli;

– munka- és védőruha;

– kendő.

3. Ágynemű és ágyfelszerelés:

– takaró és takaróhuzat;

– párna és párnahuzat;

– matrac és matrachuzat;

– lepedő.

Az előzetes letartóztatottat az 1. és a 3. pontokban felsorolt felszerelési tárgyakkal kell ellátni.

3. számú melléklet a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelethez

A zárka és a lakóhelyiség berendezései,
felszerelési tárgyai

1.252 Személyenként:

– fekhely;

– ülőke;

– szekrény;

– lavór.

2.253 Közös használatra:

– asztal;

– hulladéktároló edény;

– hamutartó;

– lehetőség szerint rádió és televízió;

– tükör;

– söprű, szemetes lapát, felmosóruha.

4. számú melléklet a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelethez

A szabaduló zárka berendezése és felszerelése

1. Személyenként:

– rendszeresített ágy vagy heverő;

– ülőke vagy szék (fotel).

2. Közös használatra:

– asztal vagy dohányzóasztal;

– televízió, rádió;

– újság, folyóirat;

– hamutartó;

– lehetőség szerint függöny, szőnyeg;

– szekrény;

– tükör.

5. számú melléklet a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelethez

A fegyelmi zárka berendezése, felszerelése
és az elítéltnél tartható tárgyak

1.254 Állandó berendezési és felszerelési tárgyak:

– rögzített kemény fekhely;

– rögzített ülőke;

– folyóvizes mosdó vagy mosdótál;

– megfelelően védett világítótest;

– WC.

2.255 A takarodótól az ébresztőig:

– takaró és takaróhuzat;

– párna és párnahuzat;

– matrac és matrachuzat;

– lepedő.

3. Az elítélt tisztálkodási kellékei:

– törülköző;

– fogmosó pohár, fogkefe, fogkrém;

– szappan;

– fésű;

– borotválkozási felszerelés;

– WC-papír, nőknek egészségügyi vatta, tampon, egészségügyi betét.

4. Az elítélt étkezéséhez a parancsnok által meghatározott evőeszközöket kell biztosítani.

5. Az elítélt könyvet, valamint leveleit, családi fényképeit, vallási kegytárgyait magánál tarthatja, sajtóterméket nem olvashat.

6. számú melléklet a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelethez

A különleges biztonságú zárka berendezése, felszerelése és az elítéltnél tartható tárgyak

1. Állandó berendezési és felszerelési tárgyak:

– rögzített fekhely;

– rögzített ülőke és asztal;

– folyóvizes mosdó vagy mosdótál;

– WC;

– megfelelően védett világítótest;

– hamutartó;

– falba épített szekrény.

2. Rendszeresített evőeszközök és törlőruha.

3. Tisztálkodási eszközök:

– törülköző;

– fogmosó pohár, fogkefe, fogkrém;

– szappan;

– fésű;

– borotválkozó eszközök;

– WC-papír;

– női fogvatartottnál egészségügyi vatta, tampon, egészségügyi betét;

– műanyag csomagolású testápoló szerek.

4. Az elítélt magánál tarthat:

– az intézet által biztosított könyvet és újságot;

– az intézetben vásároltatott élelmiszert és dohányneműt;

– vallási kegytárgyakat;

– a parancsnok által egyénileg engedélyezett tárgyakat.

7. számú melléklet a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelethez

Az elítéltek egy napra eső élelmezési normája

– Nem dolgozó elítélt részére 9 200–10 000 Joule;

– könnyű testi munkát végző és a fiatalkorú elítélt részére 13 400–15 000 Joule;

– nehéz testi munkát végző elítélt részére 14 700–16 300 Joule;

– kórházi ápolás ideje alatt, amennyiben az orvos másként nem rendelkezik 12 600–13 400 Joule;

– orvosi javaslat alapján fogyasztó, illetve roboráló (erősítő) diéta esetén 3 200–16 800 Joule.

8. számú melléklet a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelethez

A Bv.tvr. 45. §-a (5) bekezdésének a hatálya alá tartozó elítélt részére az intézet által biztosított cikkek

– szappan;

– fogkefe, fogkrém, fogmosó pohár;

– fésű;

– WC-papír;

– nők részére egészségügyi vatta, tampon, egészségügyi betét;

– borotválkozási felszerelés;

– sampon.

Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft.
A Nemzeti Jogszabálytárban elérhető szövegek tekintetében a Közlönykiadó minden jogot fenntart!