nyomtatás  nagyítás kicsinyítés 
Betöltés...
2008. évi LXII. törvény
a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) keretében 1979-ben elfogadott, és az 1987. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló Egyezménynek a NAÜ által szervezett diplomáciai konferencia keretében, 2005. július 8-án aláírt módosítása kihirdetéséről
2008-12-02
infinity
2

2008. évi LXII.
törvény

a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) keretében 1979-ben elfogadott, és az 1987. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló Egyezménynek a NAÜ által szervezett diplomáciai konferencia keretében, 2005. július 8-án aláírt módosítása kihirdetéséről1

1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad az 1987. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) módosítása kötelező hatályának elismerésére.

2. §2 Az Országgyűlés az Egyezmény módosítását (a továbbiakban: Egyezmény módosítása) e törvénnyel kihirdeti.

3. §3 Az Egyezmény módosításának hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

„Amendment to the Convention on the Physical Protection of Nuclear Material

1. The Title of the Convention on the Physical Protection of Nuclear Material adopted on 26 October 1979 (hereinafter referred to as „the Convention”) is replaced by the following title:

CONVENTION ON THE PHYSICAL PROTECTION OF NUCLEAR MATERIAL AND NUCLEAR FACILITIES

2. The Preamble of the Convention is replaced by the following text:

THE STATES PARTIES TO THIS CONVENTION,

Recognizing the right of all States to develop and apply nuclear energy for peaceful purposes and their legitimate interests in the potential benefits to be derived from the peaceful application of nuclear energy,

Convinced of the need to facilitate international co-operation and the transfer of nuclear technology for the peaceful application of nuclear energy,

Bearing in mind that physical protection is of vital importance for the protection of public health, safety, the environment and national and international security,

Having in mind the purposes and principles of the Charter of the United Nations concerning the maintenance of international peace and security and the promotion of goodneighbourliness and friendly relations and co-operation among States,

Considering that under the terms of paragraph 4 of Article 2 of the Charter of the United Nations, „All members shall refrain in their international relations from the threat or use of force against the territorial integrity or political independence of any state, or in any other manner inconsistent with the Purposes of the United Nations,”

Recalling the Declaration on Measures to Eliminate International Terrorism, annexed to General Assembly resolution 49/60 of 9 December 1994,

Desiring to avert the potential dangers posed by illicit trafficking, the unlawful taking and use of nuclear material and the sabotage of nuclear material and nuclear facilities, and noting that physical protection against such acts has become a matter of increased national and international concern,

Deeply concerned by the worldwide escalation of acts of terrorism in all its forms and manifestations, and by the threats posed by international terrorism and organized crime,

Believing that physical protection plays an important role in supporting nuclear nonproliferation and counter-terrorism objectives,

Desiring through this Convention to contribute to strengthening worldwide the physical protection of nuclear material and nuclear facilities used for peaceful purposes,

Convinced that offences relating to nuclear material and nuclear facilities are a matter of grave concern and that there is an urgent need to adopt appropriate and effective measures, or to strengthen existing measures, to ensure the prevention, detection and punishment of such offences,

Desiring to strengthen further international co-operation to establish, in conformity with the national law of each State Party and with this Convention, effective measures for the physical protection of nuclear material and nuclear facilities,

Convinced that this Convention should complement the safe use, storage and transport of nuclear material and the safe operation of nuclear facilities,

Recognizing that there are internationally formulated physical protection recommendations that are updated from time to time which can provide guidance on contemporary means of achieving effective levels of physical protection,

Recognizing also that effective physical protection of nuclear material and nuclear facilities used for military purposes is a responsibility of the State possessing such nuclear material and nuclear facilities, and understanding that such material and facilities are and will continue to be accorded stringent physical protection,

Have agreed as follows:

3. In Article 1 of the Convention, after paragraph (c), two new paragraphs are added as follows:

(d) „nuclear facility” means a facility (including associated buildings and equipment) in which nuclear material is produced, processed, used, handled, stored or disposed of, if damage to or interference with such facility could lead to the release of significant amounts of radiation or radioactive material;

(e) „sabotage” means any deliberate act directed against a nuclear facility or nuclear material in use, storage or transport which could directly or indirectly endanger the health and safety of personnel, the public or the environment by exposure to radiation or release of radioactive substances.

4. After Article 1 of the Convention, a new Article 1A is added as follows:

Article 1A

The purposes of this Convention are to achieve and maintain worldwide effective physical protection of nuclear material used for peaceful purposes and of nuclear facilities used for peaceful purposes; to prevent and combat offences relating to such material and facilities worldwide; as well as to facilitate co-operation among States Parties to those ends.

5. Article 2 of the Convention is replaced by the following text:

1. This Convention shall apply to nuclear material used for peaceful purposes in use, storage and transport and to nuclear facilities used for peaceful purposes, provided, however, that articles 3 and 4 and paragraph 4 of article 5 of this Convention shall only apply to such nuclear material while in international nuclear transport.

2. The responsibility for the establishment, implementation and maintenance of a physical protection regime within a State Party rests entirely with that State.

3. Apart from the commitments expressly undertaken by States Parties under this Convention, nothing in this Convention shall be interpreted as affecting the sovereign rights of a State.

4.

(a) Nothing in this Convention shall affect other rights, obligations and responsibilities of States Parties under international law, in particular the purposes and principles of the Charter of the United Nations and international humanitarian law.

(b) The activities of armed forces during an armed conflict, as those terms are understood under international humanitarian law, which are governed by that law, are not governed by this Convention, and the activities undertaken by the military forces of a State in the exercise of their official duties, inasmuch as they are governed by other rules of international law, are not governed by this Convention.

(c) Nothing in this Convention shall be construed as a lawful authorization to use or threaten to use force against nuclear material or nuclear facilities used for peaceful purposes.

(d) Nothing in this Convention condones or makes lawful otherwise unlawful acts, nor precludes prosecution under other laws.

5. This Convention shall not apply to nuclear material used or retained for military purposes or to a nuclear facility containing such material.

6. After Article 2 of the Convention, a new Article 2A is added as follows:

Article 2A

1. Each State Party shall establish, implement and maintain an appropriate physical protection regime applicable to nuclear material and nuclear facilities under its jurisdiction, with the aim of:

(a) protecting against theft and other unlawful taking of nuclear material in use, storage and transport;

(b) ensuring the implementation of rapid and comprehensive measures to locate and, where appropriate, recover missing or stolen nuclear material; when the material is located outside its territory, that State Party shall act in accordance with article 5;

(c) protecting nuclear material and nuclear facilities against sabotage; and

(d) mitigating or minimizing the radiological consequences of sabotage.

2. In implementing paragraph 1, each State Party shall:

(a) establish and maintain a legislative and regulatory framework to govern physical protection;

(b) establish or designate a competent authority or authorities responsible for the implementation of the legislative and regulatory framework; and

(c) take other appropriate measures necessary for the physical protection of nuclear material and nuclear facilities.

3. In implementing the obligations under paragraphs 1 and 2, each State Party shall, without prejudice to any other provisions of this Convention, apply insofar as is reasonable and practicable the following Fundamental Principles of Physical Protection of Nuclear Material and Nuclear Facilities.

FUNDAMENTAL PRINCIPLE A: Responsibility of the State

The responsibility for the establishment, implementation and maintenance of a physical protection regime within a State rests entirely with that State.

FUNDAMENTAL PRINCIPLE B: Responsibilities During International Transport

The responsibility of a State for ensuring that nuclear material is adequately protected extends to the international transport thereof, until that responsibility is properly transferred to another State, as appropriate.

FUNDAMENTAL PRINCIPLE C: Legislative and Regulatory Framework

The State is responsible for establishing and maintaining a legislative and regulatory framework to govern physical protection. This framework should provide for the establishment of applicable physical protection requirements and include a system of evaluation and licensing or other procedures to grant authorization. This framework should include a system of inspection of nuclear facilities and transport to verify compliance with applicable requirements and conditions of the license or other authorizing document, and to establish a means to enforce applicable requirements and conditions, including effective sanctions.

FUNDAMENTAL PRINCIPLE D: Competent Authority

The State should establish or designate a competent authority which is responsible for the implementation of the legislative and regulatory framework, and is provided with adequate authority, competence and financial and human resources to fulfill its assigned responsibilities. The State should take steps to ensure an effective independence between the functions of the State's competent authority and those of any other body in charge of the promotion or utilization of nuclear energy.

FUNDAMENTAL PRINCIPLE E: Responsibility of the License Holders

The responsibilities for implementing the various elements of physical protection within a State should be clearly identified. The State should ensure that the prime responsibility for the implementation of physical protection of nuclear material or of nuclear facilities rests with the holders of the relevant licenses or of other authorizing documents (e.g., operators or shippers).

FUNDAMENTAL PRINCIPLE F: Security Culture

All organizations involved in implementing physical protection should give due priority to the security culture, to its development and maintenance necessary to ensure its effective implementation in the entire organization.

FUNDAMENTAL PRINCIPLE G: Threat

The State's physical protection should be based on the State's current evaluation of the threat.

FUNDAMENTAL PRINCIPLE H: Graded Approach

Physical protection requirements should be based on a graded approach, taking into account the current evaluation of the threat, the relative attractiveness, the nature of the material and potential consequences associated with the unauthorized removal of nuclear material and with the sabotage against nuclear material or nuclear facilities.

FUNDAMENTAL PRINCIPLE I: Defence in Depth

The State's requirements for physical protection should reflect a concept of several layers and methods of protection (structural or other technical, personnel and organizational) that have to be overcome or circumvented by an adversary in order to achieve his objectives.

FUNDAMENTAL PRINCIPLE J: Quality Assurance

A quality assurance policy and quality assurance programmes should be established and implemented with a view to providing confidence that specified requirements for all activities important to physical protection are satisfied.

FUNDAMENTAL PRINCIPLE K: Contingency Plans

Contingency (emergency) plans to respond to unauthorized removal of nuclear material or sabotage of nuclear facilities or nuclear material, or attempts thereof, should be prepared and appropriately exercised by all license holders and authorities concerned.

FUNDAMENTAL PRINCIPLE L: Confidentiality

The State should establish requirements for protecting the confidentiality of information, the unauthorized disclosure of which could compromise the physical protection of nuclear material and nuclear facilities.

4.

(a) The provisions of this article shall not apply to any nuclear material which the State Party reasonably decides does not need to be subject to the physical protection regime established pursuant to paragraph 1, taking into account the nature of the material, its quantity and relative attractiveness and the potential radiological and other consequences associated with any unauthorized act directed against it and the current evaluation of the threat against it.

(b) Nuclear material which is not subject to the provisions of this article pursuant to subparagraph (a) should be protected in accordance with prudent management practice.

7. Article 5 of the Convention is replaced by the following text:

1. States Parties shall identify and make known to each other directly or through the International Atomic Energy Agency their point of contact in relation to matters within the scope of this Convention.

2. In the case of theft, robbery or any other unlawful taking of nuclear material or credible threat thereof, States Parties shall, in accordance with their national law, provide co-operation and assistance to the maximum feasible extent in the recovery and protection of such material to any State that so requests. In particular:

(a) a State Party shall take appropriate steps to inform as soon as possible other States, which appear to it to be concerned, of any theft, robbery or other unlawful taking of nuclear material or credible threat thereof, and to inform, where appropriate, the International Atomic Energy Agency and other relevant international organizations;

(b) in doing so, as appropriate, the States Parties concerned shall exchange information with each other, the International Atomic Energy Agency and other relevant international organizations with a view to protecting threatened nuclear material, verifying the integrity of the shipping container or recovering unlawfully taken nuclear material and shall:

(i) co-ordinate their efforts through diplomatic and other agreed channels;

(ii) render assistance, if requested;

(iii) ensure the return of recovered nuclear material stolen or missing as a consequence of the above-mentioned events.

The means of implementation of this co-operation shall be determined by the States Parties concerned.

3. In the case of a credible threat of sabotage of nuclear material or a nuclear facility or in the case of sabotage thereof, States Parties shall, to the maximum feasible extent, in accordance with their national law and consistent with their relevant obligations under international law, cooperate as follows:

(a) if a State Party has knowledge of a credible threat of sabotage of nuclear material or a nuclear facility in another State, the former shall decide on appropriate steps to be taken in order to inform that State as soon as possible and, where appropriate, the International Atomic Energy Agency and other relevant international organizations of that threat, with a view to preventing the sabotage;

(b) in the case of sabotage of nuclear material or a nuclear facility in a State Party and if in its view other States are likely to be radiologically affected, the former, without prejudice to its other obligations under international law, shall take appropriate steps to inform as soon as possible the State or the States which are likely to be radiologically affected and to inform, where appropriate, the International Atomic Energy Agency and other relevant international organizations, with a view to minimizing or mitigating the radiological consequences thereof;

(c) if in the context of sub-paragraphs (a) and (b), a State Party requests assistance, each State Party to which a request for assistance is directed shall promptly decide and notify the requesting State Party, directly or through the International Atomic Energy Agency, whether it is in a position to render the assistance requested and the scope and terms of the assistance that may be rendered;

(d) co-ordination of the co-operation under sub-paragraphs (a) to (c) shall be through diplomatic or other agreed channels. The means of implementation of this cooperation shall be determined bilaterally or multilaterally by the States Parties concerned.

4. States Parties shall co-operate and consult, as appropriate, with each other directly or through the International Atomic Energy Agency and other relevant international organizations, with a view to obtaining guidance on the design, maintenance and improvement of systems of physical protection of nuclear material in international transport.

5. A State Party may consult and co-operate, as appropriate, with other States Parties directly or through the International Atomic Energy Agency and other relevant international organizations, with a view to obtaining their guidance on the design, maintenance and improvement of its national system of physical protection of nuclear material in domestic use, storage and transport and of nuclear facilities.

8. Article 6 of the Convention is replaced by the following text:

1. States Parties shall take appropriate measures consistent with their national law to protect the confidentiality of any information which they receive in confidence by virtue of the provisions of this Convention from another State Party or through participation in an activity carried out for the implementation of this Convention. If States Parties provide information to international organizations or to States that are not parties to this Convention in confidence, steps shall be taken to ensure that the confidentiality of such information is protected. A State Party that has received information in confidence from another State Party may provide this information to third parties only with the consent of that other State Party.

2. States Parties shall not be required by this Convention to provide any information which they are not permitted to communicate pursuant to national law or which would jeopardize the security of the State concerned or the physical protection of nuclear material or nuclear facilities.

9. Paragraph 1 of Article 7 of the Convention is replaced by the following text:

1. The intentional commission of:

(a) an act without lawful authority which constitutes the receipt, possession, use, transfer, alteration, disposal or dispersal of nuclear material and which causes or is likely to cause death or serious injury to any person or substantial damage to property or to the environment;

(b) a theft or robbery of nuclear material;

(c) an embezzlement or fraudulent obtaining of nuclear material;

(d) an act which constitutes the carrying, sending, or moving of nuclear material into or out of a State without lawful authority;

(e) an act directed against a nuclear facility, or an act interfering with the operation of a nuclear facility, where the offender intentionally causes, or where he knows that the act is likely to cause, death or serious injury to any person or substantial damage to property or to the environment by exposure to radiation or release of radioactive substances, unless the act is undertaken in conformity with the national law of the State Party in the territory of which the nuclear facility is situated;

(f) an act constituting a demand for nuclear material by threat or use of force or by any other form of intimidation;

(g) a threat:

(i) to use nuclear material to cause death or serious injury to any person or substantial damage to property or to the environment or to commit the offence described in sub-paragraph (e), or

(ii) to commit an offence described in sub-paragraphs (b) and (e) in order to compel a natural or legal person, international organization or State to do or to refrain from doing any act;

(h) an attempt to commit any offence described in sub-paragraphs (a) to (e);

(i) an act which constitutes participation in any offence described in sub-paragraphs (a) to (h);

(j) an act of any person who organizes or directs others to commit an offence described in sub-paragraphs (a) to (h); and

(k) an act which contributes to the commission of any offence described in sub-paragraphs (a) to (h) by a group of persons acting with a common purpose; such act shall be intentional and shall either:

(i) be made with the aim of furthering the criminal activity or criminal purpose of the group, where such activity or purpose involves the commission of an offence described in sub-paragraphs (a) to (g), or

(ii) be made in the knowledge of the intention of the group to commit an offence described in sub-paragraphs (a) to (g)

shall be made a punishable offence by each State Party under its national law.

10. After Article 11 of the Convention, two new articles, Article 11A and Article 11B, are added as follows:

Article 11A

None of the offences set forth in article 7 shall be regarded for the purposes of extradition or mutual legal assistance, as a political offence or as an offence connected with a political offence or as an offence inspired by political motives. Accordingly, a request for extradition or for mutual legal assistance based on such an offence may not be refused on the sole ground that it concerns a political offence or an offence connected with a political offence or an offence inspired by political motives.

Article 11B

Nothing in this Convention shall be interpreted as imposing an obligation to extradite or to afford mutual legal assistance, if the requested State Party has substantial grounds for believing that the request for extradition for offences set forth in article 7 or for mutual legal assistance with respect to such offences has been made for the purpose of prosecuting or punishing a person on account of that person's race, religion, nationality, ethnic origin or political opinion or that compliance with the request would cause prejudice to that person's position for any of these reasons.

11. After Article 13 of the Convention, a new Article 13A is added as follows:

Article 13A

Nothing in this Convention shall affect the transfer of nuclear technology for peaceful purposes that is undertaken to strengthen the physical protection of nuclear material and nuclear facilities.

12. Paragraph 3 of Article 14 of the Convention is replaced by the following text:

3. Where an offence involves nuclear material in domestic use, storage or transport, and both the alleged offender and the nuclear material remain in the territory of the State Party in which the offence was committed, or where an offence involves a nuclear facility and the alleged offender remains in the territory of the State Party in which the offence was committed, nothing in this Convention shall be interpreted as requiring that State Party to provide information concerning criminal proceedings arising out of such an offence.

13. Article 16 of the Convention is replaced by the following text:

1. A conference of States Parties shall be convened by the depositary five years after the entry into force of the Amendment adopted on 8 July 2005 to review the implementation of this Convention and its adequacy as concerns the preamble, the whole of the operative part and the annexes in the light of the then prevailing situation.

2. At intervals of not less than five years thereafter, the majority of States Parties may obtain, by submitting a proposal to this effect to the depositary, the convening of further conferences with the same objective.

14. Footnote b/ of Annex II of the Convention is replaced by the following text:

b/ Material not irradiated in a reactor or material irradiated in a reactor but with a radiation level equal to or less than 1 gray/hour (100 rads/hour) at one metre unshielded.

15. Footnote e/ of Annex II of the Convention is replaced by the following text:

e/ Other fuel which by virtue of its original fissile material content is classified as Category I and II before irradiation may be reduced one category level while the radiation level from the fuel exceeds 1 gray/hour (100 rads/hour) at one metre unshielded.”

„A Nukleáris Anyagok Fizikai Védelméről szóló Egyezmény módosítása

1. Az 1979. október 26-án elfogadott „Nukleáris anyagok fizikai védelméről” szóló Egyezmény (a továbbiakban: „Egyezmény”) címének a helyébe a következő cím lép:

EGYEZMÉNY A NUKLEÁRIS ANYAGOK ÉS NUKLEÁRIS LÉTESÍTMÉNYEK FIZIKAI VÉDELMÉRŐL

2. Az Egyezmény Preambulumának helyébe a következő szöveg lép:

AZ EGYEZMÉNY SZERZŐDŐ ÁLLAMAI

Elismerve, hogy minden országnak joga van ahhoz, hogy békés célra atomenergiát használjon fel, valamint törvényes érdeke fűződik ahhoz, hogy az atomenergia békés célokra történő felhasználásából származó előnyöket kihasználja;

Meggyőződve a nemzetközi együttműködés és a nukleáris technológia átadása megkönnyítésének szükségességéről az atomenergia békés célokra történő felhasználása érdekében;

Szem előtt tartva, hogy a fizikai védelem létfontosságú a lakosság egészsége, a közbiztonság, a környezet, a nemzetbiztonság és a nemzetközi biztonság védelme szempontjából;

Gondolva az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljaira és alapelveire a nemzetközi béke és biztonság fenntartásával, valamint az Államok közötti jószomszédi és baráti kapcsolatokkal, továbbá az együttműködéssel összefüggésben;

Tekintetbe véve, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 2. Cikkének 4. pontja értelmében „minden tagállamnak tartózkodnia kell nemzetközi kapcsolataiban az erővel való fenyegetéstől és annak használatától bármely állam területi sérthetetlensége vagy politikai függetlensége ellen, továbbá más módon sem szabad az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő magatartást tanúsítania”;

Emlékeztetve a Közgyűlés 1994. december 9-én hozott határozatához függelékként csatolt „Intézkedések a nemzetközi terrorizmus felszámolásáról” című nyilatkozatra;

Óhajtva a nukleáris anyagok illegális forgalmazásából, jogtalan elvételéből és felhasználásából, valamint a nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények szabotázsából származó esetleges veszélyek elhárítását, rámutatva, hogy az ilyen cselekmények elleni fizikai védelem fokozott nemzeti és nemzetközi figyelmet kapott;

Mélységes aggodalommal eltelve a terrorizmus minden formájának és megnyilvánulásának világméretű fokozódása, valamint a nemzetközi terrorizmus és a szervezett bűnözés által előidézett fenyegetés miatt;

Meggyőződve arról, hogy a fizikai védelem fontos szerepet játszik a nukleáris fegyverek elterjedése elleni harcban és a terrorizmus elleni célok megvalósításában;

Óhajtva, hogy az Egyezmény hozzájáruljon a békés célokra használt nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények világméretű fizikai védelmének erősítéséhez;

Meggyőződve arról, hogy a nukleáris anyagokkal és nukleáris létesítményekkel kapcsolatos bűncselekmények rendkívül súlyos következményekkel járhatnak, ezért sürgősen megfelelő és hatékony intézkedéseket kell tenni, illetve a meglévő intézkedéseket meg kell erősíteni az ilyen bűncselekmények megelőzésére, felfedezésére és az elkövetők megbüntetésére;

Óhajtva a nemzetközi együttműködés további erősítését avégett, hogy minden egyes szerződő állam saját belső jogrendszerével és az Egyezménnyel összhangban hatékony intézkedések történjenek a nukleáris anyagok és a nukleáris létesítmények fizikai védelmére;

Meggyőződve arról, hogy az Egyezménynek ki kell egészítenie a nukleáris anyagok biztonságos használatát, tárolását és szállítását és a nukleáris létesítmények biztonságos működtetését;

Elismerve, hogy léteznek a fizikai védelemnek nemzetközileg megfogalmazott és időről időre korszerűsített ajánlásai, amelyek iránymutatást nyújthatnak abban a tekintetben, hogy jelenleg milyen eszközökkel érhetők el a fizikai védelem hatékony szintjei;

Elismerve, hogy a katonai célokra használt nukleáris létesítmények és nukleáris anyagok hatékony fizikai védelme annak az államnak a felelőssége, amelyik az ilyen nukleáris létesítményeket és nukleáris anyagokat birtokolja, és tudomásul véve, hogy az ilyen anyagokat és létesítményeket most és a jövőben is szigorú fizikai védelem alatt kezelik;

Megállapodtak az alábbiakban:

3. Az Egyezmény 1. Cikke a c) pont után a következő két új ponttal egészül ki:

d) „nukleáris létesítmény” olyan létesítményt jelent, amelyben nukleáris anyag gyártása, feldolgozása, használata, kezelése, tárolása vagy elhelyezése történik (beleértve a kapcsolódó épületeket és berendezéseket is), ha az ilyen létesítmény károsodása vagy az ilyenbe történő beavatkozás jelentős mennyiségű sugárzás vagy radioaktív anyag kibocsátásához vezethet;

e) „szabotázs” jelenti a használatban, tárolás vagy szállítás alatt lévő nukleáris anyag vagy nukleáris létesítmény ellen irányuló szándékos cselekményeket, amelyek közvetlenül vagy közvetve veszélyeztethetik a személyzet, a lakosság és a környezet biztonságát sugárzásnak való kitétel, vagy radioaktív anyagok kibocsátása útján;

4. Az Egyezmény az 1. Cikke után a következő új 1A Cikkel egészül ki:

1A Cikk

Az Egyezmény célja a békés célokra használt nukleáris anyagok és békés célokra használt nukleáris létesítmények hatékony fizikai védelmének világméretű elérése és fenntartása; az ilyen anyagokkal kapcsolatos bűncselekmények megelőzése és az ellenük való harc az egész világon; továbbá a szerződő államok közötti együttműködés előmozdítása a felsorolt célok érdekében.

5. Az Egyezmény 2. Cikkének helyébe a következő szöveg lép:

1. Az Egyezmény a békés célokra felhasznált nukleáris anyagokra vonatkozik azok felhasználása, tárolása és szállítása során, továbbá a békés célokra használt nukleáris létesítményekre. Az Egyezmény 3. és 4. cikke, továbbá 5. cikkének 4. pontja csak nemzetközi nukleáris szállítás alatt álló nukleáris anyagra vonatkozik.

2. A fizikai védelmi rendszer létesítéséért, megvalósításáért és fenntartásáért való felelősség egy szerződő államon belül kizárólag az illető államé.

3. Eltekintve a kifejezetten a szerződő államok által az Egyezményben vállalt kötelezettségektől, az Egyezményekben foglaltakat nem szabad úgy értelmezni, mintha az az állam szuverén jogait korlátozná.

4.

a) Az Egyezményben foglaltak nem érintik a szerződő államok nemzetközi jog szerinti egyéb jogait, kötelezettségeit és felelősségeit, különös tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljaira és alapelveire, valamint a nemzetközi humanitárius jogra.

b) Az egyezmény nem vonatkozik a fegyveres erők tevékenységére fegyveres konfliktus alatt, ahogy az a nemzetközi humanitárius jog szerint értendő, amelyet azon jog szabályoz, továbbá nem vonatkozik az államok katonai erői által folytatott tevékenységre, amennyiben az a nemzetközi jog egyéb szabályai alá esik.

c) Az Egyezményben foglaltakat nem szabad úgy értelmezni, mintha törvényes felhatalmazást adnának békés célokra használt nukleáris anyagok vagy nukleáris létesítmények ellen erő alkalmazására, vagy azzal való fenyegetésre.

d) Az Egyezményben foglaltak nem adnak felmentést egyébként törvényellenes cselekedetek alól, és nem tesznek törvényessé egyébként törvényellenes cselekedeteket, és nem zárják ki az ilyen cselekmények ellen más jog alapján történő fellépést.

5. Az Egyezmény nem vonatkozik katonai célokra használt vagy az ilyen célokra visszatartott nukleáris anyagokra, vagy ilyen anyagokat tartalmazó nukleáris létesítményekre.

6. Az Egyezmény a 2. Cikke után a következő 2A Cikkel egészül ki:

2A Cikk

1. Minden egyes szerződő államnak megfelelő fizikai védelmi rendszert kell létesítenie, megvalósítania és fenntartania, amely alkalmazható a joghatósága alá tartozó nukleáris anyagokra és nukleáris létesítményekre, azzal a céllal, hogy

a) védelmet nyújtson a használatban lévő, tárolás vagy szállítás alatt álló nukleáris anyag ellopása vagy más jogtalan elvétele ellen;

b) biztosítsa gyors és átfogó intézkedések életbe léptetését a hiányzó vagy ellopott nukleáris anyag helyének meghatározására, és amennyiben lehetséges, visszaszerzésére; amennyiben az anyag a szerződő állam területén kívül található, az 5. cikkel összhangban álló lépések megtételére;

c) védje a nukleáris anyagokat és nukleáris létesítményeket szabotázs ellen; és

d) enyhítse vagy minimalizálja a szabotázs radiológiai következményeit.

2. Az 1. pont megvalósítása során minden egyes államnak

a) jogszabályi és hatósági kereteket kell létesítenie és fenntartania a fizikai védelem szabályozására;

b) létre kell hoznia vagy ki kell jelölnie a jogszabályi és hatósági keretek megvalósításáért felelős hatóságot vagy hatóságokat;

c) meg kell tennie a nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények fizikai védelmére szükséges további megfelelő intézkedéseket.

3. Az 1. és 2. pontban foglalt kötelezettségek megvalósításához minden egyes szerződő államnak, az Egyezmény más rendelkezéseinek sérelme nélkül, az ésszerűség és a gyakorlati megvalósíthatóság határain belül alkalmaznia kell a Nukleáris Anyagok és Nukleáris Létesítmények Fizikai Védelmének alábbi Alapelveit:

„A” ALAPELV: Az állam felelőssége

Egy államon belül teljes mértékben az illető állam felelős a fizikai védelmi rendszer létesítéséért, megvalósításáért és fenntartásáért.

„B” ALAPELV: Felelősségek nemzetközi szállítás alatt

Az állam felelős a nukleáris anyag megfelelő védelméért annak nemzetközi szállítása során mindaddig, amíg ezt a felelősséget egy másik államra át nem ruházza;

„C” ALAPELV: Törvényi és szabályozási keretek

Az állam felelős a fizikai védelem törvényi és szabályozási kereteinek létrehozásáért és fenntartásáért. Ezeknek a kereteknek kell gondoskodniuk az alkalmazható fizikai védelmi követelmények létrehozásáról, és magukban kell foglalniuk a jogosultság megadását szolgáló kiértékelés és engedélyezés vagy más eljárások rendszerét. Ezeknek a kereteknek magukban kell foglalniuk a nukleáris létesítmények és szállítások ellenőrzésére szolgáló rendszert az engedélyben vagy más felhatalmazási dokumentumban foglalt alkalmazandó követelmények és feltételek teljesítésének igazolására, és létre kell hozniuk az alkalmazandó követelmények és feltételek kikényszerítésének eszközeit, beleértve a hatékony szankciókat.

„D” ALAPELV: Hatáskörrel rendelkező hatóság

Az államnak létre kell hoznia vagy ki kell jelölnie egy illetékes hatóságot, amely felelős a törvényi és szabályozási keretek megvalósításáért, és rendelkezik a megfelelő hatáskörrel, szakértelemmel, továbbá pénzügyi és emberi erőforrásokkal a ráruházott felelősségek betöltéséhez. Az államnak lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy biztosítsa a hatékony függetlenséget egyfelől az állam hatáskörrel rendelkező hatósága, másfelől a nukleáris energia alkalmazásával, vagy hasznosításának előmozdításával megbízott más testületek funkciói között.

„E” ALAPELV: Az engedélyesek felelőssége

Világosan meg kell határozni az államon belül a fizikai védelem különböző elemeinek megvalósításáért való felelősségeket. Az államnak biztosítania kell, hogy a nukleáris anyagok vagy nukleáris létesítmények fizikai védelmének megvalósításáért a fő felelősség a vonatkozó engedélyek vagy más felhatalmazó (pl. üzemeltetési vagy szállítási) dokumentumok birtokosaié legyen.

„F” ALAPELV: Őrzésvédelmi kultúra

A fizikai védelem megvalósításában szerepet játszó minden szervezetnek kellő prioritást kell adnia az őrzésvédelmi kultúrának, az őrzésvédelmi kultúra fejlesztésének és fenntartásának annak érdekében, hogy annak hatékony megvalósítása a teljes szervezeten belül biztosítva legyen.

„G” ALAPELV: Fenyegetettség

Az állam fizikai védelmének az állam fenyegetettségének mindenkori kiértékelésén kell alapulnia.

„H” ALAPELV: Fokozatos megközelítés

A fizikai védelem követelményeinek fokozatos megközelítésen kell alapulnia, figyelembe véve a mindenkori fenyegetettséget, a viszonylagos vonzerőt, az anyag természetét, továbbá az anyag illetéktelen eltávolításával, valamint a nukleáris anyag vagy a nukleáris létesítmények elleni szabotázzsal összefüggő lehetséges következményeket.

„I” ALAPELV: Mélységi védelem

A fizikai védelem állam által előírt követelményeinek a védelem többszintű és módszerű (épületszerkezeti vagy más műszaki, személyzeti és szervezeti) koncepcióját kell tükröznie, melyeket az ellenségnek céljai eléréséhez le kell küzdenie vagy meg kell kerülnie.

„J” ALAPELV: Minőségbiztosítás

Minőségbiztosítási politikát és minőségbiztosítási programokat kell létrehozni és alkalmazni annak igazolása érdekében, hogy a fizikai védelem szempontjából fontos minden tevékenységre vonatkozóan előírt követelmények teljesülnek.

„K” ALAPELV: Veszélyhelyzetre szóló tervek

Veszélyhelyzetre, szükséghelyzetre szóló terveket kell kidolgozni és megfelelően begyakorolni minden érintett engedélyesnek és hatóságnak annak érdekében, hogy reagálni tudjon nukleáris anyagok illetéktelen eltávolítására, nukleáris létesítmények vagy nukleáris anyag elleni szabotázsra, illetve ennek kísérletére.

„L” ALAPELV: Titokvédelem

Az államnak meg kell határoznia azon titkos információk védelmének követelményeit, amelyek illetéktelen nyilvánosságra hozatala károsítaná a nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények fizikai védelmét.

4.

a) Jelen cikk rendelkezéseit nem kell alkalmazni az olyan nukleáris anyagra, amely a szerződő állam felelős döntése alapján nem tartozik az 1. pont értelmében létrehozott fizikai védelmi rendszer körébe, figyelembe véve az anyag természetét, mennyiségét, viszonylagos vonzerejét, továbbá az ellene irányuló illetéktelen cselekményhez kapcsolódó lehetséges radiológiai és egyéb következményeket, valamint az ellene irányuló fenyegetés mindenkori kiértékelését.

b) Azt a nukleáris anyagot, amelyre nem vonatkoznak a jelen cikk a) alpontjának rendelkezései, körültekintő vezetési gyakorlattal összhangban kell védeni.

7. Az Egyezmény 5. Cikkének helyébe a következő szöveg lép:

1. A szerződő államok kijelölik, és közvetlenül vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségen keresztül közlik egymással az Egyezmény hatálya alá tartozó ügyekben a kapcsolattartást végző intézményüket.

2. Nukleáris anyagok lopása, rablása vagy bármely más jogtalan elvétele, vagy ezek alapos okkal feltételezhető veszélye esetén a szerződő államok belső jogrendszerükkel összhangban az alábbiak szerint a legnagyobb segítséget nyújtják az ilyen anyagok visszaszerzésében és védelmében bármely szerződő államnak, amely ezt kéri. Ezen belül:

a) a szerződő állam megfelelő lépéseket tesz, hogy nukleáris anyagok lopásáról, rablásáról vagy egyéb jogtalan elvételéről, vagy ezek alapos okkal feltételezhető veszélyéről a lehető leggyorsabban tájékoztassa azokat a szerződő államokat, amelyeket ez feltehetőleg érint. Ha szükséges, tájékoztatja a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget és más érintett nemzetközi szervezeteket is;

b) ennek során, ahol szükséges, az érintett szerződő államok információcserét folytatnak egymással, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel és más érintett nemzetközi szervezetekkel a fenyegetett nukleáris anyag védelme, a szállítótartály épségének ellenőrzése vagy a jogtalanul elvett nukleáris anyag felkutatása céljából, és

(i) összehangolják erőfeszítéseiket diplomáciai vagy egyéb megegyezéses csatornákon keresztül;

(ii) felkérés esetén segítséget nyújtanak;

(iii) biztosítják a visszaszerzett – ellopott vagy a fent említett egyéb események következtében hiányzó – nukleáris anyagok visszajuttatását.

Az ilyen együttműködés megvalósításának eszközeit az érintett szerződő államok határozzák meg.

3. Nukleáris anyaggal vagy nukleáris létesítménnyel történő szabotázs alapos okkal feltételezhető veszélye, vagy a velük történő szabotázs esetén a szerződő államok a maximálisan megvalósítható mértékben, nemzeti jogrendszerük alapján és a nemzetközi jog szerinti idevágó kötelezettségeikkel összhangban, együttműködnek a következők szerint:

a) ha egy szerződő államnak tudomása van másik államban lévő nukleáris anyag vagy nukleáris létesítmény elleni szabotázs alapos okkal feltételezhető veszélyéről, az előbbi megfelelő lépések megtételéről dönt annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb tájékoztassa a másik államot, és ahol szükséges, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget és más érintett nemzetközi szervezeteket a veszélyről, a szabotázs megelőzésének szándékával.

b) abban az esetben, ha szabotázs történik nukleáris anyag vagy nukleáris létesítmény ellen egy szerződő államban, továbbá ha ennek az államnak a megítélése szerint a cselekmény valószínűleg radiológiailag érintene más államokat, az előbbi, a nemzetközi jogból fakadó más kötelezettségei sérelme nélkül, a lehető leghamarabb lépéseket tesz a másik állam vagy államok tájékoztatására, amelyeket valószínűleg radiológiailag érintene a cselekmény, továbbá, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és más érintett nemzetközi szervezetek tájékoztatására, annak érdekében, hogy minimalizálja vagy enyhítse a cselekmény radiológiai következményeit.

c) amennyiben az a) és b) alpont alapján egy szerződő állam segítségnyújtást kér, minden egyes szerződő állam, amelyhez a segítségnyújtás iránti kérelem irányul, haladéktalanul határoz és értesíti a kérelmező államot, közvetlenül vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségen keresztül arról, hogy olyan pozícióban van-e, hogy képes-e a kért segítségnyújtás megadására, és ha igen, milyen terjedelemben és feltételek mellett képes segítséget nyújtani.

d) az a)–c) alpontokat érintő együttműködés összehangolása diplomáciai vagy más egyezményes csatornákon keresztül történik. Ennek az együttműködésnek a megvalósítási eszközeit az érintett szerződő államok kétoldalúan vagy többoldalúan határozzák meg.

4. A szerződő államok szükség szerint együttműködnek és tanácskoznak egymással, közvetlenül vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségen és más érintett nemzetközi szervezeteken keresztül, annak érdekében, hogy iránymutatást szerezzenek a nemzetközi szállítás alatt álló nukleáris anyagok fizikai védelmi rendszereinek tervezéséről, fenntartásáról és tökéletesítéséről.

5. Egy szerződő állam szükség szerint tanácskozik és együttműködik más szerződő államokkal, közvetlenül vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségen vagy más érintett nemzetközi szervezeteken keresztül, annak érdekében, hogy megszerezze iránymutatásukat a saját használatában, tárolása vagy szállítása alatt álló nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények nemzeti fizikai védelmi rendszerének tervezéséhez, fenntartásához és tökéletesítéséhez.

8. Az Egyezmény 6. Cikkének helyébe a következő szöveg lép:

1. A szerződő államok belső jogrendszerükkel összhangban megfelelő intézkedéseket tesznek, hogy megőrizzék azon információk titkosságát, amelyeket az Egyezmény rendelkezései révén egy másik szerződő államtól bizalmas módon kapnak, vagy amelyekhez az Egyezmény végrehajtására irányuló tevékenységben való részvételük útján jutottak. Ha a szerződő államok bizalmas információkat nyújtanak nemzetközi szervezeteknek, vagy az Egyezményben nem részes államoknak, intézkedéseket kell tenni az ilyen információk titkos jellegének megőrzésére. Egy szerződő állam, amely bizalmas információhoz jutott egy másik szerződő államtól, csak az információt nyújtó szerződő állam beleegyezésével adhatja tovább ezt az információt harmadik feleknek.

2. Az Egyezmény nem kötelezi a szerződő államokat arra, hogy olyan információkat szolgáltassanak ki, amelyeket belső jogrendszerük alapján nem adhatnak meg, vagy amelyek veszélyeztetnék az érintett állam biztonságát vagy a nukleáris anyagok vagy nukleáris létesítmények fizikai védelmét.

9. Az Egyezmény 7. Cikkének 1. pontja helyébe a következő szöveg lép:

1. Az alábbi cselekmények szándékos elkövetését:

a) nukleáris anyagok jogtalan átvétele, birtoklása, használata, továbbítása, átalakítása, elhelyezése, vagy az ilyen anyagok szétszórása, ha a cselekmény halált, súlyos személyi sérülést, vagy jelentős anyagi, illetve környezeti kárt okoz, vagy ezek okozására alkalmas;

b) nukleáris anyagok lopása vagy rablása;

c) nukleáris anyagok elsikkasztása vagy csalás útján történő megszerzése;

d) nukleáris anyag törvényes felhatalmazás nélküli ki- és bevitelét, küldését vagy mozgatását egy államba, illetve államból;

e) nukleáris létesítmény ellen irányuló cselekmény, vagy nukleáris létesítmény működésébe való beavatkozást képező cselekmény, amelynél az elkövető szándékosan okoz – vagy amelynél tudatában van, hogy a cselekmény valószínűleg okoz – halált vagy súlyos személyi sérülést, vagy lényeges anyagi, illetve környezeti kárt sugárzásnak való kitétel vagy radioaktív anyagok kibocsátása útján, kivéve, ha a cselekményt annak a szerződő államnak a saját belső jogrendszerével összhangban követték el, amelynek területén a nukleáris létesítmény található;

f) nukleáris anyagok követelése fenyegetéssel, erőszakkal vagy bármely más módon történő megfélemlítéssel;

g) fenyegetés a következő cselekményekkel:

(i) nukleáris anyag felhasználása halál, súlyos személyi sérülés, vagy jelentős anyagi, illetve környezeti kár okozására, vagy az e) alpontban leírt büntetendő cselekmény elkövetésére, vagy

(ii) a b) és e) alpontban megjelölt büntetendő cselekmények bármelyikének elkövetése abból a célból, hogy ezzel természetes vagy jogi személyt, nemzetközi szervezetet vagy államot valaminek a megtételére vagy attól való tartózkodásra kényszerítsenek;

h) kísérlet az a)–e) alpontokban megjelölt bármelyik büntetendő cselekmény elkövetésére;

i) részesség az a)–h) alpontokban megjelölt bármelyik büntetendő cselekmény elkövetésében;

j) bármely személy által elkövetett cselekmény, aki az a)–h) alpontokban felsorolt bármely bűncselekmény elkövetésére másokat megszervez vagy irányít;

k) közös cél érdekében cselekvő személyek csoportja által elkövetett olyan cselekmény, amely hozzájárul az a)–h) alpontokban leírt bármely bűncselekmény elkövetéséhez. Az ilyen cselekmények akár szándékosak, akár

(i) azzal a céllal valósítják meg őket, hogy előmozdítsák a csoport bűnöző tevékenységét vagy bűnös céljait, ahol az ilyen tevékenység vagy cél magában foglalja az a)–g) alpontokban felsorolt bármely büntetendő cselekmény elkövetését, vagy

(ii) annak tudatában valósítják meg őket, hogy a csoportnak szándékában áll az a)–g) alpontokban felsorolt bármelyik bűncselekmény elkövetése,

büntetendővé kell tenni minden egyes szerződő állam saját belső jogrendszerében.

10. Az Egyezmény a 11. Cikke után a következő két új, a 11A Cikkel és a 11B Cikkel egészül ki:

11A Cikk

A 7. cikkben meghatározott bűncselekmények egyikét sem szabad a kiadatással vagy a kölcsönös jogsegéllyel összefüggésben politikai bűncselekménynek, vagy politikai bűncselekményhez kapcsolódó bűncselekménynek, vagy politikai motívumok hatására elkövetett bűncselekménynek tekinteni. Ennek megfelelően az ilyen bűncselekményen alapuló, kiadatásra vagy kölcsönös jogsegélyre irányuló kérelmet nem lehet egyedül azon az alapon visszautasítani, hogy politikai bűncselekményről, vagy politikai bűncselekményhez kapcsolódó bűncselekményről, illetve politikai motívumok hatására elkövetett bűncselekményről van szó.

11B Cikk

Jelen Egyezményben semmit sem szabad úgy értelmezni, mintha kötelezettséget róna bármely szerződő államra, hogy kiadjon valakit egy másik államnak, vagy kölcsönös jogsegélyt nyújtson, ha a felkért szerződő államnak alapos oka van azt hinni, hogy a 7. cikkben meghatározott bűncselekményekkel összefüggő kiadatási kérelmet, vagy az ilyen bűncselekményekkel kapcsolatos kölcsönös jogsegélyre vonatkozó kérelmet olyan személy büntetőeljárás alá vonásának vagy megbüntetésének céljával terjesztették elő, akit faji, vallási, nemzetiségi hovatartozása, etnikai származása vagy politikai meggyőződése alapján akarnak üldözni, vagy ha a kérelem teljesítése elfogultságot jelentene a szóban forgó személy helyzetét illetően a felsorolt okok bármelyike tekintetében.

11. Az Egyezmény a 13. Cikke után a következő új 13A Cikkel egészül ki:

13A Cikk

Az Egyezmény semmiképpen sem érinti békés célokra szolgáló olyan nukleáris technológia átadását, amelyet nukleáris anyagok és nukleáris létesítmények fizikai biztonságának erősítésére vállaltak.

12. Az Egyezmény 14. Cikke 3. pontjának helyébe a következő szöveg lép:

3. A nukleáris anyagok belföldi felhasználásával, tárolásával és szállításával kapcsolatos bűncselekmény elkövetése esetén, ha mind a gyanúsított, mind a nukleáris anyag annak az érintett szerződő államnak a területén marad, amelyben a bűncselekményt elkövették, vagy ha a bűncselekmény egy nukleáris létesítménnyel kapcsolatos, és a gyanúsított annak a szerződő államnak a területén marad, amelyben a bűncselekményt elkövették, az Egyezmény egyetlen pontja sem tekinthető úgy, hogy az a szerződő államot az ilyen bűncselekményt követő büntetőeljárással kapcsolatos információk kiadására kötelezné.

13. Az Egyezmény 16. Cikkének a helyébe a következő szöveg lép:

1. A 2005. július 8-án elfogadott Módosítás életbe lépése után öt évvel a letéteményes konferenciára hívja össze a szerződő államokat, hogy felülvizsgálják az Egyezmény végrehajtását és azt, hogy a preambulumában, a rendelkezéseiben és a függelékeiben foglaltak mennyiben felelnek meg az akkor fennálló helyzetnek.

2. Ezt követően legkorábban ötévenként, a szerződő államok többsége a letéteményeshez benyújtott javaslat alapján további konferenciákat hívhat össze ugyanezzel a céllal.

14. Az Egyezmény II. Függeléke b/ lábjegyzetének a helyébe a következő szöveg lép:

b/ Reaktorban be nem sugárzott anyag, vagy reaktorban besugárzott olyan anyag, amelynek sugárzási szintje nem haladja meg az 1 gray/óra (100 rad/óra) értéket egy méter távolságban, árnyékolás nélkül.

15. Az Egyezmény II. Függeléke e/ lábjegyzetének a helyébe a következő szöveg lép:

e/ Az olyan egyéb fűtőanyag, amely eredeti hasadóanyag-tartalma folytán az I. és II. Kategóriába sorolható a besugárzás előtt, egy kategóriaszinttel csökkenthető, amíg az üzemanyagból származó sugárzás szintje meghaladja az 1 gray/óra (100 rad/óra) értéket egy méter távolságban, árnyékolás nélkül.”

4. §4

5. § (1) E törvény – a (2) és a (4) bekezdésben meghatározott kivételekkel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2) E törvény 2–3. §-a az Egyezmény 20. cikkének 2. pontjában meghatározott időpontban lép hatályba.

(3) Az Egyezmény módosításának, illetve e törvény 2–3. §-a hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.

(4) E törvény 4. §-a a kihirdetését követő második hónap első napján lép hatályba, és az azt követő napon hatályát veszti.

(5) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az Országos Atomenergia Hivatal felügyeletét ellátó miniszter gondoskodik.

(6) Felhatalmazást kap az Országos Atomenergia Hivatal felügyeletét ellátó miniszter, hogy az Egyezménynek az Egyezmény módosításával egységes szerkezetbe foglalt, hiteles angol nyelvű szövegét és annak magyar nyelvű hivatalos fordítását a Magyar Közlönyben közzétegye.

Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft.
A Nemzeti Jogszabálytárban elérhető szövegek tekintetében a Közlönykiadó minden jogot fenntart!